Pápai szentmise Halottak napján

November elsején, Mindenszentek ünnepén, XVI. Benedek pápa délelőtt 10 órai kezdettel szentmisét mutat be a Szent Péter bazilikában. Nem kerül sor tehát a szokásos szerda délelőtti általános pápai kihallgatásra. A Szentatya, másfél éves pápasága során több ízben is emlékeztette a híveket arra, hogy az életszentségre kaptak meghívást. A szentek – tanítja a Pápa – azok, akiknek van hozzá bátorságuk, hogy mindent maguk mögött hagyva „Jézus barátai” legyenek. Ők azok, akik megmutatják, hogy a hit nem tiltások összessége, nem moralizáló lemondások szomorú gyűjteménye. Ezzel szemben egy örömteli választás: azért hagyjuk magunk mögött a világ dolgait, mert annál jobbat találtunk. Mint az evangéliumi ember, aki mindenét eladja, hogy megvásárolja azt a felbecsülhetetlen értékű kincset, amelyet a Jézus személyével, szeretetteljes tekintetével való találkozás jelent, amely új és döntő távlatot nyit életünk számára. A szentek azok, akiket folyamatosan átalakít az isteni szépség és igazság, és akik ezért készen állnak arra, hogy mindenről lemondjanak, még saját magukról is. Megelégednek Isten szeretetével, amelyet testvéreik alázatos és önzetlen szolgálatában tapasztalnak meg, különös tekintettel azokra, akiknek nem áll módjukban, hogy ezt viszonozzák. Szentté válni – tanítja a Pápa – azt jelenti, hogy tökéletesen megvalósítjuk azt, amik már vagyunk, vagyis Isten gyermekei: Jézus, halála és feltámadása révén ugyanis beteljesítette a valaha is bekövetkezett legnagyobb változást, és a kegyelem révén számunkra is lehetővé tette, hogy osztozzunk magának Istennek életében. A szentek – hangsúlyozza a Szentatya, nem tarthatják meg maguknak azt a nagy örömet, hogy találkoztak Istennel, hanem arra törekszenek, hogy másoknak is átadják a hit szépségét: mindezt alázatos, irgalmas és békés szívvel teszik, azzal a szelíd erővel, amely a Krisztussal való egységből származik, tanúságot téve arról, hogy „aki hisz, soha nincs egyedül”.
Angelo Comastri érsek, a Pápa vatikánvárosi helynöke, a Szent Péter bazilika újonnan kinevezett főpapja a következő gondolatokat fűzte Mindenszentek ünnepéhez rádiónk mikrofonja előtt:
- Mindenszentek ünnepe egyetlen emlékezetben egyesíti a hívek végeláthatatlanul nagy családját, amely mindnyájunk szívét vigasszal tölti el. Azoknak, akik egyedül érzik magukat, ezt mondom: „Gondolj rá, hogy körül vagy véve a szentek nagy családjával, a szentek közösségével. A szentek életünkben való jelenléte váljon szüntelen gondolatunkká, hiszen a szentek nem válhatnak a mennyekben tétlenné. A paradicsom nem a semmittevés helye, hanem az a hely, ahol tökéletesen megvalósul a szeretet. És ha számunkra a szeretetparancs a legfontosabb itt a földön, akkor ez még inkább érvényes a szentekre a mennyekben. A szentek olyan sokan vannak, és mindnyájan felénk irányulnak, mivel aki egyesült Istennel, az a szeretettel egyesült és a szeretet nem lehet tétlen. Ez a gondolat vigasztalással tölti el szívünket, és lehetővé teszi, hogy optimistán és bizalommal nézzünk szembe életünk viharaival, a nehézségekkel. Az életszentség fogalmát mindenekelőtt meg kell tisztítanunk irreális jellegétől, amely gyakran kapcsolódik hozzá. A szentek olyan személyek, akik végsőkig megélik emberi mivoltukat, tökéletesen megvalósítják önmagukat. A siker nem egy bajnokcsapat, egy film hírneve, hanem az életszentségben maradéktalanul megvalósuló emberség. Ezért hívja Jézus boldogoknak a szenteket. A nyolc boldogság nem más, mint a szentek jellemzője. A lélekben szegények azok, akik nem rabjai a pénznek, a hatalomnak, a sikernek, a mítoszoknak, az erőszaknak, akik irgalmasak, nem gyűlölködnek, tiszta szívűek és boldogok. A szentek azok, akik hitelesen megvalósították Isten tervét, vagyis saját emberségüket. Vajon ki teljesebb ember, mint Assisi Szent Ferenc, vagy melyik nő valósította meg jobban önmagát, mint kalkuttai Teréz anya? Olyan példaképekről van szó, akik megmutatják, hogy melyik úton járjunk, ha el akarunk jutni az életszentségre – mondta Angelo Comastri érsek, majd elmélkedését Léon Bloy francia konvertita egy mondatával fejezte be: „Csak egy fajta szomorúság létezik, mégpedig az, ha nem vagyunk szentek. Én azt szeretném, hogy senki ne ismerje ezt a szomorúságot, szeretném, ha mindenki szent lenne”.