Őexcellenciája SÓLYOM László Úrnak, A Magyar Köztársaság Elnökének
1956.
október 23-án Budapest bátor népe, szabadságvágyától vezérelve szembeszállt egy olyan
rendszerrel, amely a magyar nemzet értékeitol eltéro célokat érvényesített. Még mindig
élénken emlékezünk a néhány nap alatt többezer emberéletet és sokezer sebesültet követelo,
egyben világszerte súlyos megrendülést kiváltó tragikus eseményekre. Tiszteletreméltó
elodöm, XII. Pius pápa helyénvaló megnyilatkozásai máig hallhatóan visszhangzanak.
O azonnal – négy alkalommal – megszólalt, nyomatékosan kérte a nemzetek közösségét,
hogy ismerje el Magyarország jogát az önrendelkezésre, és garantálja a szükséges szabadságot
a nemzeti önazonosság keretei között. Szívesen csatlakozom azokhoz a különféle kezdeményezésekhez,
amelyek e jelentos, a magyar nemzet és Európa történetében egyaránt fontos eseményrol
emlékeznek meg. Éppen ezért kértem a Bíborosi Kollégium dékánját, Angelo Sodano bíboros
urat – aki rövid idovel ezelottig államtitkárom volt –, hogy nevemben vegyen részt
az ünnepségeken, és legyen tolmácsa legbensobb érzelmeimnek, amelyeket a budapesti
fölkelés 50. évfordulóján élnek szívemben. Elnök Úr, kérem Önt, hogy legátusomat,
Angelo Sodano bíboros urat, úgy szíveskedjék fogadni, mintha engem fogadna. Egyben
szívesen élek az alkalommal, hogy emlékeztessek arra az ezer éves megértésre, amely
az Apostoli Szentszék és a nemes magyar nép közötti kapcsolatok alapját képezi. Szívesen
gondolok arra, hogy az Ön Népe, Elnök Úr, az évszázadok során megtapasztalt sok-sok
elnyomatás – legutóbb a szovjet kommunista diktatúra – ellenére, bármely ideológián
túl, mindig helyesen értékelte az államnak és az állampolgárnak egymáshoz való viszonyát.
A keresztény felfogás szerint a személy – erkölcsi, etikai és szociális mivoltában
– megelozi az államot. Az állam törvényes szervezete és annak helyesen értelmezett
laicitása mindig a természettörvény tiszteletben tartásán nyugodott, a hiteles nemzeti
értékekben nyilvánult meg, és a hívo emberek számára a Kinyilatkoztatással gazdagodott.
Ez a keresztény felfogás a kezdetektol áthatotta azokat a népeket, amelyekbol a történelem
során a magyar nemzet megszületett. Oszinte szívvel ismétlem meg jókívánságomat,
hogy Magyarország szabad jövot építhessen, amely mentes bármely elnyomástól és ártalmas
szellemi behatástól. Elnök Úr, miközben arra kérem, számítson azok közé, akik szívesen
emlékeznek meg e nagy hordereju történelmi eseményrol, kívánom, hogy ez a megemlékezés
alkalmul szolgáljon azon eszmények és erkölcsi értékek hiteles felmutatásához, amelyek
annak az Európának vetették meg alapjait, amelynek Magyarország is része. Országa,
Elnök Úr, továbbra is legyen az emberi személy tiszteletén ill. magas céljainak megbecsülésén
nyugvó társadalom szószólója. Mária, a Magyarok Nagyasszonya, Szent István király,
Szent Erzsébet és mindazon szentek, akik a nemes pannon föld szülöttei, orködjenek
továbbra is a magyar nép legitim törekvései fölött. Biztosítom Önt lelki közelségemrol,
és rokonszenvem és együttérzésem jeleként szívesen adom Önre és honfitársaira különleges
apostoli áldásomat. Kelt a Vatikánban, 2006. október 2-án