2006-10-18 18:21:03

A karióti Júdás tragikus módon engedett az ördögi kísértésnek, mert nem tudott hinni az isteni megbocsátás nagyságában - A Pápa szerda délelőtti katekézise


A Szentatya október 18-án, szerdán délelőtt katekézisét a karióti Júdás alakjának szentelte, s ezzel utolsó állomásához érkezett a 12 apostolnak a bemutatásában, akiket Jézus közvetlenül, földi élete során hívott meg.
Már maga a Júdás név is egyfajta ösztönös rosszallást és elítélést vált ki a keresztényekből. A karióti megjelölés jelentése nem egyértelmű: a leginkább elterjedt magyarázat karióti férfiként említi, szülőfalujára utalva, amely Hebron közelében található és kétszer is szerepel a Szentírásban. Mások úgy értelmezik, mint bérgyilkos, a latin "sica" szóból, amely tőrrel felfegyverzett harcost jelent. Megint mások a karióti ragadványnévben a héber-arámi eredetű kifejezés átírását vélik fölfedezni, ami annyit tesz: "az, aki átadni készült őt".
Ezután a Pápa Júdás árulásáról beszélt: Maga az árulás két különböző időponthoz köthető: először is a megtervezéshez, amikor Júdás 30 ezüstpénzben megállapodik Jézus ellenségeivel, majd amikor a Getsemáni kertben arcon csókolja a Mestert. Mindenesetre az evangélisták Júdást teljes értékű apostolként említik, mint egyet a 12 közül. Sőt, Jézus kétszer is úgy fordul apostolaihoz, amikor Júdásról beszél, hogy "egy közületek" (Mt 26,21; Mk 14,18; Jn 6,70; 13,21).
Tehát olyan alakról van szó - folytatta katekézisét XVI. Benedek pápa -, aki ahhoz a csoporthoz tartozik, melyet Jézus legszűkebb társaiként és munkatársaiként választott ki. Az áruló Júdás, akinek gyalázatos tette negatív szimbólummá vált a történelemben, ugyanakkor ember volt, aki a maga megbocsáthatatlan tettével Isten titokzatos üdvösségtervének részét képezte. Az emberi gyengeség mélysége és az üdvtörténet csúcspontja találkozik az ő történetében.
Két alapvető kérdést vet föl a karióti árulása - állapította meg a Szentatya. Az első: Miért bízott Jézus Júdásban? És főként: Miért döntött úgy Júdás, hogy elárulja őt? Az első esetben a döntés rejtélye továbbra is fennáll. Ha belegondolunk, hogy Júdás megbánja tettét és visszaviszi a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek: "Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért" (Mt 27,34), még nagyobb titokzatosság veszi közül örökös végzetét. Bár fölakasztotta magát, mégis nem ránk tartozik, hogy megítéljük tettét, Isten helyét átvéve, aki végtelenül irgalmas és igazságos. Arról a kérdésről, hogy Júdás miért árulta el a Mestert, egyes exegéták úgy vélekednek, hogy a pénz iránti sóvárgásból tette. Mások szerint "messiási csalódásból": mert Jézus nem bizonyult Izrael politikai fölszabadítójának. Mindazonáltal az Evangéliumok más irányba haladnak - emlékeztetett a Szentatya: Júdás engedett a gonosz kísértésének. Ez nyilvánvaló tény, ami túlmutat a történelmi magyarázatokon, a személyes felelősség szféráját is érinti. Péter is megtagadta Krisztust, de megbánta bűnét, s bűnbocsánatot és kegyelmet nyert. Júdásban a megbánás reményvesztettséggé torzult, ami az önpusztításba torkollt.
Ez számunkra felhívás arra, hogy mindig szem előtt tartsuk: soha nem szabad elveszítenünk a reményt az isteni irgalmasságban. Jézus tiszteletben tartja szabadságunkat, a megbánásra és a megtérésre való készségünket. Jézus irgalma és megbocsátása bőséges.
Ha az emberi szív igazán számos módon elfajulhat, akkor az egyedüli út, hogy ennek elejét vegyük az, hogy nem pusztán egyéni, önálló látásmódot táplálunk magunkban, hanem ellenkezőleg: újra és újra Jézus oldalára állunk, az ő szempontját tesszük magunkévá. Júdás történetének utószavát Mátyás apostol képviseli, akit Húsvét után a karióti helyébe választanak. Vele kapcsolatban arra emlékezünk, hogy hűséges tanúja volt Jézus egész földi életének, s e példa újabb tanítást jelent számunkra: "még ha az egyházban vannak is méltatlan és áruló keresztények, valamennyiünkön múlik, hogy ellensúlyozzuk az általuk elkövetett rosszat, s ezt a Jézus Krisztushoz való világos tanúságtételünkön keresztül tehetjük, aki Urunk és Megváltónk - zárta katekézisét XVI. Benedek pápa.








All the contents on this site are copyrighted ©.