Incipit: Az a fátyol az arcán...

Amint arról már hírt adtunk, a frankfurti könyvvásáron mutatták be Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek tanúságtételét "Egy élet Karollal: II. János Pál különleges titkárának emlékiratai"- címmel. Most a 2007-ben, a Rizzoli kiadó gondozásában megjelenő könyv első fejezetéből idézünk:
"Akkor láttam utoljára az arcát... Igen, persze, fogom még látni ezerszer, minden órában, minden nap. A hit szemével fogom látni. És természetesen a szív és az emlékezés szemével. Mint ahogy továbbra is érezni fogom a jelenlétét, még ha másként is, mint ahogyan azt megszoktam.
De akkor láttam utoljára az arcát, hogy úgy mondjam, fizikai értelemben. Emberileg. Utoljára láttam őt, aki atyám volt és tanítóm. Utoljára láttam testét, kezét, de mindenekelőtt arcát. És az arca a tekintetére emlékeztetett, mert őbenne a tekintete volt, ami azonnal megragadta az embert. És ezért azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Mindent nagyon lassan csináltam, hogy nyújtsam az időt, a végtelenségig. Egészen addig, amíg egyszer csak nem éreztem magamon a rám szegezett tekinteteket. És akkor megértettem. Meg kellett tennem...
Kezembe vettem a fehér leplet és egészen lassan az arcára helyeztem. Szinte féltem, hogy fájdalmat okozok neki, mintha az a selyem szemfedő nyomhatná, zavarhatná... Szerencsére, segítségemre siettek az ima szavai: "Ó, Uram, az ő arca lássa most a te atyai arcodat, az ő arca, amelyet már nem láthatunk, szemlélje a te szépségedet". Ő már az Atya házában van, végre szemtől szemben állhat vele. Földi kalandja révbe ért. Így én is követni kezdtem ennek az imádságnak a szavait. És imádkozás közben elkezdtem emlékezni. Újraélni azt a negyven évet, amelyet én, a "misztérium" fuvallata által megérintett kis ember mellette töltöttem el, Karol Wojtyła mellett (...)"