A hit a Jézussal való személyes találkozásból fakad

A szerda délelőtti általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta a Jézus által közvetlenül meghívott apostolok küldetésének ismertetését. Ez alkalommal Bertalan alakjához fűzte elmélkedését. A Tizenkét apostol ősi listáján mindig Máté előtt szerepel, míg esetenként vagy Fülöp, vagy Tamás előzi meg. Neve egyértelműen utal apjára, valószínűleg arám eredetű, bar Talmay, ami annyit jelent, „Talmay fia”.
Bertalanról nincsenek fontos értesüléseink, neve kizárólag a Tizenként Apostol említett listáján szerepel, és soha nem áll egyetlen elbeszélés középpontjában sem. Hagyományosan azonban Natanaéllel azonosítják, amely annyit jelent „Isten adta”. Ez a Natanaél Kánából érkezett és valószínűleg tanúja volt annak a nagy „jelnek”, amelyet Jézus ott véghez vitt. János evangéliumában Fülöp vele közli, hogy „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát”. Tudjuk, hogy Natanaél válasza tele van súlyos előítéletekkel: „Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezi. Ez azt jelzi számunkra, hogy a judaizmus elvárásai szerint a Messiás nem jöhet egy olyan ismeretlen kis faluból, mint amilyen Názáret volt. Ugyanakkor rávilágít Isten szabadságára, amely meglepetéssel szolgál számunkra, ott, ahol egyébként nem számítanánk rá. Másrészt tudjuk azt is, hogy Jézus a valóságban nem csak „názáreti” volt, hiszen Betlehemben született. Natanaél ellenvetése tehát alaptalan, mivel nem teljes az információ, amire épül.
Natanaél története arra is figyelmeztet bennünket – folytatta katekézisében a Szentatya – hogy Jézussal való kapcsolatunkban nem kell megelégednünk pusztán a szavakkal. Fülöp, Natanaélhez intézett szavai egy felhívást tartalmaznak: „Jöjj, nézd meg”. Jézust csak úgy ismerhetjük meg, ha élő tapasztalatot szerzünk róla: mások tanúságtétele minden bizonnyal nagyon fontos, mivel egész keresztény életünk erre alapul. Azonban arra van szükség, hogy személyes, mély és bensőséges kapcsolatra lépjünk Jézussal.
A meghívás evangéliumi története ezután Jézus szavaival folytatódik, aki így jellemzi Natanaélt: „Nézzétek, ez egy igazi izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Ezután következik Natanaél elismerése: „Rabbi, te vagy az Isten Fia! Te vagy Izrael királya!” Vallomása nyitja a negyedik evangéliumot, és jól kifejezi Jézus kettős, egymást kiegészítő önazonosságát: elismeri, hogy sajátos Fiúi kapcsolatban van Istennel, az Atyával, akinek egyszülött Fia, valamint Izrael népével is, amelynek kikiáltott királya, vagyis rendelkezik a várt Messiás rangjával. Soha ne veszítsük szem elől ennek a két összetevőnek egyikét sem, mivel ha csak Jézus földöntúli dimenzióját hirdetjük, akkor azt kockáztatjuk, hogy tünékeny, távoli lényt csinálunk belőle, ha pedig ezzel ellenkezőleg csak konkrét történelmi szerepét ismerjük el, akkor elhanyagoljuk isteni dimenzióját, amely pedig sajátos jellemzője.
Ami Bertalan-Natanaél további apostoli tevékenységét illeti, nincsenek pontos adataink – mondta katekézisében a Pápa. A IV. században Indiában bukkantak állítólagos jelenlétének emlékeire, míg a középkortól kezdve népszerű hagyomány szerint elevenen megnyúzták, így halt vértanú halált. A Szixtuszi kápolnában Michelangelo világhírű Utolsó Ítélet freskóján bal kezében tartja saját bőrét, amelyre a művész önarcképét festette meg. Ereklyéit Rómában, a Tiberis szigeten lévő, neki szentelt bazilikában őrzik több mint ezer éve. Annak ellenére tehát, hogy csak keveset tudunk Bertalan apostolról, mégis példát jelent számunkra. Arról tanúskodik, hogy a Jézushoz való csatlakozás lehetséges szenzációs tettek végrehajtása nélkül is. Jézus maga rendkívüli, és mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy életünket és halálunkat neki szenteljük – fejezte be katekézisét XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.