A hit a Jézussal való személyes találkozásból fakad
A szerda délelőtti általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta a Jézus
által közvetlenül meghívott apostolok küldetésének ismertetését. Ez alkalommal Bertalan
alakjához fűzte elmélkedését. A Tizenkét apostol ősi listáján mindig Máté előtt szerepel,
míg esetenként vagy Fülöp, vagy Tamás előzi meg. Neve egyértelműen utal apjára, valószínűleg
arám eredetű, bar Talmay, ami annyit jelent, „Talmay fia”. Bertalanról nincsenek
fontos értesüléseink, neve kizárólag a Tizenként Apostol említett listáján szerepel,
és soha nem áll egyetlen elbeszélés középpontjában sem. Hagyományosan azonban Natanaéllel
azonosítják, amely annyit jelent „Isten adta”. Ez a Natanaél Kánából érkezett és valószínűleg
tanúja volt annak a nagy „jelnek”, amelyet Jézus ott véghez vitt. János evangéliumában
Fülöp vele közli, hogy „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál
szó van: a názáreti Jézust, József fiát”. Tudjuk, hogy Natanaél válasza tele van súlyos
előítéletekkel: „Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezi. Ez azt jelzi számunkra, hogy
a judaizmus elvárásai szerint a Messiás nem jöhet egy olyan ismeretlen kis faluból,
mint amilyen Názáret volt. Ugyanakkor rávilágít Isten szabadságára, amely meglepetéssel
szolgál számunkra, ott, ahol egyébként nem számítanánk rá. Másrészt tudjuk azt is,
hogy Jézus a valóságban nem csak „názáreti” volt, hiszen Betlehemben született. Natanaél
ellenvetése tehát alaptalan, mivel nem teljes az információ, amire épül. Natanaél
története arra is figyelmeztet bennünket – folytatta katekézisében a Szentatya – hogy
Jézussal való kapcsolatunkban nem kell megelégednünk pusztán a szavakkal. Fülöp, Natanaélhez
intézett szavai egy felhívást tartalmaznak: „Jöjj, nézd meg”. Jézust csak úgy ismerhetjük
meg, ha élő tapasztalatot szerzünk róla: mások tanúságtétele minden bizonnyal nagyon
fontos, mivel egész keresztény életünk erre alapul. Azonban arra van szükség, hogy
személyes, mély és bensőséges kapcsolatra lépjünk Jézussal. A meghívás evangéliumi
története ezután Jézus szavaival folytatódik, aki így jellemzi Natanaélt: „Nézzétek,
ez egy igazi izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Ezután következik Natanaél elismerése:
„Rabbi, te vagy az Isten Fia! Te vagy Izrael királya!” Vallomása nyitja a negyedik
evangéliumot, és jól kifejezi Jézus kettős, egymást kiegészítő önazonosságát: elismeri,
hogy sajátos Fiúi kapcsolatban van Istennel, az Atyával, akinek egyszülött Fia, valamint
Izrael népével is, amelynek kikiáltott királya, vagyis rendelkezik a várt Messiás
rangjával. Soha ne veszítsük szem elől ennek a két összetevőnek egyikét sem, mivel
ha csak Jézus földöntúli dimenzióját hirdetjük, akkor azt kockáztatjuk, hogy tünékeny,
távoli lényt csinálunk belőle, ha pedig ezzel ellenkezőleg csak konkrét történelmi
szerepét ismerjük el, akkor elhanyagoljuk isteni dimenzióját, amely pedig sajátos
jellemzője. Ami Bertalan-Natanaél további apostoli tevékenységét illeti, nincsenek
pontos adataink – mondta katekézisében a Pápa. A IV. században Indiában bukkantak
állítólagos jelenlétének emlékeire, míg a középkortól kezdve népszerű hagyomány szerint
elevenen megnyúzták, így halt vértanú halált. A Szixtuszi kápolnában Michelangelo
világhírű Utolsó Ítélet freskóján bal kezében tartja saját bőrét, amelyre a művész
önarcképét festette meg. Ereklyéit Rómában, a Tiberis szigeten lévő, neki szentelt
bazilikában őrzik több mint ezer éve. Annak ellenére tehát, hogy csak keveset tudunk
Bertalan apostolról, mégis példát jelent számunkra. Arról tanúskodik, hogy a Jézushoz
való csatlakozás lehetséges szenzációs tettek végrehajtása nélkül is. Jézus maga rendkívüli,
és mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy életünket és halálunkat neki szenteljük
– fejezte be katekézisét XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.