„A turizmus akkor válhat belső gazdagodás forrásává, ha keressük, hogy más népek milyen válaszokat adtak a lét nagy kérdéseire” - írja XVI. Benedek pápa, a 27. idegenforgalmi világnapra szóló üzenetében

Az üzenet, amelyet szeptember 8-án még Angelo Sodano bíboros, akkori vatikáni államtitkár látott el kézjegyével, Francesco Frangialli-nak, az Idegenforgalmi Világszervezet főtitkárának szól. A Szentatya reméli, hogy ez a jelentős esemény hozzájárul a turizmus pozitív lehetőségeinek felszínre juttatásához, amennyiben az idegenforgalmat az emberi és lelki értékek ihletik. A Világszervezet által javasolt téma: „A turizmus gazdagít” – lehetőséget kínál fel arra, hogy hogyan lehetne még jobban meghatározni az utazási kultúra és az emberek mobilitása fogalmát. Ugyanakkor arra is lehetőséget nyújt, hogy elemezzük azokat a jelentős gazdasági és pénzügyi érdekeket, valamint a széleskörű szociális, vallási, kulturális és környezetvédelmi vonatkozásokat, amelyekre a turizmus mai, globalizált formájában, az államok, és népek vezetőinek figyelniük kell. Az idegenforgalom kétségtelenül a legtöbb állam számára fontos bevételi forrást jelent – állapítja meg a Pápa, utalva rá, hogy a turizmushoz kapcsolódó különféle területeken milliók dolgoznak a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákban, illetve személyek és családok milliói válnak maguk is turistákká. Az idegenforgalom érinti a városokat és a vidéket egyaránt, a hegyvidéket és a tengeri üdülőhelyeket, természeti szépségekben gazdag tájakat, kulturális szempontból jelentős vidékeket. A turizmus továbbá a művészetek és a kézműipar számára is erőforrást jelent. A technológia új találmányai kiküszöbölik a távolságot mind térben, mind időben, és a turisták könnyen eljuthatnak a világ bármelyik sarkába. A látogató és a vendéglátó közötti kapcsolat révén megvalósul a föld és a kultúra javainak kölcsönös kicserélése, amely testvéribbé teszi az emberek együttélését. Mint ahogyan az Idegenforgalmi Világszervezet több ízben is emlékeztetett rá, a turizmus mindenekelőtt az embereket érintő ügy, tehát a belőle származó meggazdagodás nem lehet pusztán gazdasági, anyagi jellegű. Erre vonatkozóan a Vatikáni Zsinat a következőket állapítja meg: „A munkaidő rövidülésével egyre több embernek nő a szabadideje. Használja is föl mindenki helyesen a szabad időt a kikapcsolódásra, lelki és testi egészségének ápolására kedvtelésből végzett tevékenységekkel és ismeretszerzéssel: idegen tájak meglátogatásával (turizmussal), mely fejleszti az emberi szellemet, és egymás megismerésével gazdagítja az embereket.” Az utazás elősegítheti a valódi emberi és társadalmi fejlődést, a javak megosztása, a kulturális csere, a különböző hagyományok, vallások kölcsönös megismerése révén. Az utazás akkor gazdagítja az ember lelkét, ha azzal a céllal kel útra, hogy megismerje azokat a válaszokat, amelyeket mások adtak a lét nagy kérdéseire. A turizmus és a szabad idő új areopágoszok, amelyeknek az emberi gazdagodás forrásává kell válniuk kivétel nélkül mindenki számára. A Szentatya arra szólítja fel az Idegenforgalmi Világszervezet tagjait, hogy mindenki a saját szakterületén járuljon hozzá, hogy a turizmus az emberiség valódi gazdagodásának hatékony forrásává váljon, aminek révén az emberek és a kultúrák kicserélik egymás között az ismeret, a jólét, az igazságosság a szabadság, a szépség és a béke értékeit, amelyek teljessé teszik az élet értelmét.