„A turizmus akkor válhat belső gazdagodás forrásává, ha keressük, hogy más népek milyen
válaszokat adtak a lét nagy kérdéseire” - írja XVI. Benedek pápa, a 27. idegenforgalmi
világnapra szóló üzenetében
Az üzenet, amelyet szeptember 8-án még Angelo Sodano bíboros, akkori vatikáni államtitkár
látott el kézjegyével, Francesco Frangialli-nak, az Idegenforgalmi Világszervezet
főtitkárának szól. A Szentatya reméli, hogy ez a jelentős esemény hozzájárul a turizmus
pozitív lehetőségeinek felszínre juttatásához, amennyiben az idegenforgalmat az emberi
és lelki értékek ihletik. A Világszervezet által javasolt téma: „A turizmus gazdagít”
– lehetőséget kínál fel arra, hogy hogyan lehetne még jobban meghatározni az utazási
kultúra és az emberek mobilitása fogalmát. Ugyanakkor arra is lehetőséget nyújt, hogy
elemezzük azokat a jelentős gazdasági és pénzügyi érdekeket, valamint a széleskörű
szociális, vallási, kulturális és környezetvédelmi vonatkozásokat, amelyekre a turizmus
mai, globalizált formájában, az államok, és népek vezetőinek figyelniük kell. Az idegenforgalom
kétségtelenül a legtöbb állam számára fontos bevételi forrást jelent – állapítja meg
a Pápa, utalva rá, hogy a turizmushoz kapcsolódó különféle területeken milliók dolgoznak
a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákban, illetve személyek és családok milliói válnak
maguk is turistákká. Az idegenforgalom érinti a városokat és a vidéket egyaránt, a
hegyvidéket és a tengeri üdülőhelyeket, természeti szépségekben gazdag tájakat, kulturális
szempontból jelentős vidékeket. A turizmus továbbá a művészetek és a kézműipar számára
is erőforrást jelent. A technológia új találmányai kiküszöbölik a távolságot mind
térben, mind időben, és a turisták könnyen eljuthatnak a világ bármelyik sarkába.
A látogató és a vendéglátó közötti kapcsolat révén megvalósul a föld és a kultúra
javainak kölcsönös kicserélése, amely testvéribbé teszi az emberek együttélését. Mint
ahogyan az Idegenforgalmi Világszervezet több ízben is emlékeztetett rá, a turizmus
mindenekelőtt az embereket érintő ügy, tehát a belőle származó meggazdagodás nem lehet
pusztán gazdasági, anyagi jellegű. Erre vonatkozóan a Vatikáni Zsinat a következőket
állapítja meg: „A munkaidő rövidülésével egyre több embernek nő a szabadideje. Használja
is föl mindenki helyesen a szabad időt a kikapcsolódásra, lelki és testi egészségének
ápolására kedvtelésből végzett tevékenységekkel és ismeretszerzéssel: idegen tájak
meglátogatásával (turizmussal), mely fejleszti az emberi szellemet, és egymás megismerésével
gazdagítja az embereket.” Az utazás elősegítheti a valódi emberi és társadalmi fejlődést,
a javak megosztása, a kulturális csere, a különböző hagyományok, vallások kölcsönös
megismerése révén. Az utazás akkor gazdagítja az ember lelkét, ha azzal a céllal kel
útra, hogy megismerje azokat a válaszokat, amelyeket mások adtak a lét nagy kérdéseire.
A turizmus és a szabad idő új areopágoszok, amelyeknek az emberi gazdagodás forrásává
kell válniuk kivétel nélkül mindenki számára. A Szentatya arra szólítja fel az Idegenforgalmi
Világszervezet tagjait, hogy mindenki a saját szakterületén járuljon hozzá, hogy a
turizmus az emberiség valódi gazdagodásának hatékony forrásává váljon, aminek révén
az emberek és a kultúrák kicserélik egymás között az ismeret, a jólét, az igazságosság
a szabadság, a szépség és a béke értékeit, amelyek teljessé teszik az élet értelmét.