A megbocsátás a szeretet gyűlölet feletti győzelmének a jele – mondta vasárnap délben az Úrangyala elimádkozásakor XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóban

A vasárnapi evangéliumban Jézus másodszor is megjövendöli tanítványainak hamarosan bekövetkező kínszenvedését, halálát és feltámadását. Márk evangelista rámutat arra az éles ellentétre, amely Jézus és a 12 Apostol gondolkodása között fenn áll. A tanítványok nemcsak, hogy nem értik meg a Mester szavait és kifejezetten visszautasítják halálának még a gondolatát is, hanem arról vitatkoznak, hogy ki a legnagyobb közülük. Jézus türelmesen elmagyarázza nekik saját logikáját, amely az önátadásig elmenő szeretet logikája: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája”.
Ez a kereszténység logikája, amely megfelel az Isten képmására teremtett emberről szóló igazságnak, ugyanakkor ellentéte az ember eredeti bűnből fakadó önzésének. Minden embert vonz a szeretet, amely végső fokon maga Isten – de az emberek gyakran követnek el hibát a szeretet konkrét módjainak gyakorlásában. Ezáltal egy eredetileg pozitív, de a bűn által beszennyezett tendenciából, rossz szándékok és cselekedetek származhatnak. Erre emlékeztet a vasárnapi liturgiában Szent Jakab levele, miszerint: „Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság. Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, (jóra hajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó.” Az Apostol a következő végkövetkeztetéssel zárja gondolatmenetét: „Az igaz élet magját békében vetik el a békeszeretők”. Szavai nyomán azoknak a keresztényeknek a tanúságtétele jut eszünkbe, akik alázattal és csöndben egész életüket másoknak szentelik Jézus Krisztus ügyéért. Ezek a keresztények konkréten, mint a szeretet szolgái tevékenykednek, és ezért „békeszerzők”. Néhányan olykor életükkel tesznek tanúságot, mint ahogy erre az elmúlt napokban sor került – folytatta beszédét XVI. Benedek pápa, utalva Leonella Sgorbati olasz szerzetesnőre, aki erőszak áldozata lett. Ez a szerzetesnő, aki hosszú évek óta szolgálta a szegényeket és kicsinyeket Szomáliában, ajkán a „megbocsátok” szóval halt meg: ez a leghitelesebb keresztény tanúságtétel, az ellentmondás békés jele, amely bizonyítja a szeretet győzelmét a gyűlölet és a gonosz felett.
Kétségtelen, hogy nehéz Krisztust követni, de mint ahogy Ő maga mondja, csak az menti meg életét, aki elveszíti azt, az Evangélium ügyéért. Nincs más út tanítványai számára, nincs más út arra, hogy tanúságot tegyünk szeretetéről, csak így törekedhetünk az evangéliumi tökéletességre. Mária segítsen bennünket, akihez ma az Irgalom Szűzanyjaként fohászkodunk: nyissa meg egyre inkább szívünket Isten szeretetének, az öröm és az életszentség misztériumának.
Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa az angol nyelvű zarándokhoz intézett köszöntésében emlékeztetett rá, hogy csütörtökön lesz a Tengerészeti Világnap. Arra kérte a zarándokokat, hogy imádkozzanak mindazokért, akik a tengeri hajózás területén dolgoznak. A Szentatya köszönetét fejezte ki a tengeri apostolkodásban résztvevő személyeknek, illetve elismeréssel szólt arról a kezdeményezésről, amely a Nemzetközi Tengerész Szervezet nevéhez fűződik, és amely a szegénység és éhség leküzdésére irányul.
Olasz nyelvű köszöntésében a Pápa azokhoz a püspökökhöz fordult, akik a Fokoláre mozgalom által szervezett ökumenikus találkozón vesznek részt. Örömének adott hangot, hogy a püspökök különösen elkötelezik magukat a keresztények közötti teljes egység szolgálatában. A Szentatya franciául, németül, spanyolul és lengyelül is köszöntötte a castel gandolfói pápai nyaraló udvarát megtöltő zarándokokat, akik szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepelték őt. Ezért a Pápa, miután már eltávozott az ablakból, ismételten visszafordult, hogy megköszönje lelkesedésüket, Szép vasárnapot kívánva áldásával búcsúzott a hívektől.