A Szentatya beszéde a Mária szobornál

Különleges élmény számomra, hogy ismét ezen a gyönyörű téren lehetek, a Mária oszlop lábánál, azon a helyen, amely már két alkalommal is tanúja lehetett az életemben bekövetkezett fordulatnak. Csaknem 30 évvel ezelőtt a hívek itt fogadtak szívélyes örömmel, mint új érseküket: akkor szolgálatomat Máriához intézett imával kezdtem. Öt évvel később, mivel a Pápa Rómába hívott, itt búcsúztam el egyházmegyémtől. Ismét imával fordultam Bajorország Patrónájához, hogy oltalmába ajánljam városomat és hazámat. Ma újból itt vagyok, ez alkalommal, mint Szent Péter utóda.
A Szentatya ezután köszönetét fejezte ki Edmund Stoiber miniszterelnöknek, a bajor kormány nevében mondott üdvözlő beszédéért, valamint Friedrich Wetter bíborosnak, utódának München-Freising érseki székében. Köszöntötte továbbá Angela Merkel kancellárt, a megjelent politikai, polgári és katonai vezetőket. Mindenkinek köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért, utazása előkészítéséért.
A Pápa érseki kinevezését felidézve utalt rá, hogy előde, Szent Korbiniánusz püspök legendája már gyermekkorától kezdve nagy hatást gyakorolt rá. Eszerint egy medve felfalta lovát, miközben Róma felé tartott. A hagyomány szerint a püspök ekkor büntetésből a medve hátára rakta fel a terhet, amelyet előzőleg lova hordozott, és az Alpokon átkelve csak Rómába érkezve engedte szabadon a fenevadat.
1977-ben, amikor az elé a nehéz választás elé állítottak, hogy elfogadjam-e vagy sem a münchen-freisingi érseki kinevezést, amely elszakított szeretett egyetemi tevékenységemtől, a terhet cipelő medve emlékeztetett Szent Ágostonnak a 73. zsoltár soraihoz írt magyarázatára. A zsoltáros, az istenfélő szenvedésének értelmét keresve így énekel: „akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt”. Ágoston, a „barom” kifejezésben arra az igavonó állatra gondol, amelyet a földművelők alkalmaznak munkájukhoz. Ebben a képben saját magát ismerte fel, püspöki szolgálatának terhe alatt. A tudós életét választotta és Isten arra hívta meg, hogy „igavonó állat” legyen, ökör, amely az ekét húzza Isten mezején, vagyis a világban. És éppen a zsoltár sorai nyújtottak számára megbékélést: mint ahogy az igavonó állat van a legközelebb a földműveshez, és irányításával végzi el a rábízott nehéz munkát, ugyanígy a püspök, alázatos szolgálatával, rendkívül közel áll Istenhez, mivel fontos szolgálatot végez Országa számára. A hippói szent püspök gondolatai nyomán, Szent Korbiniánusz medvéje újból és újból arra bátorít, hogy örömmel és bizalommal végezzem munkámat. 30 évvel ezelőtt, csakúgy mint most, új megbízatásomban, nap mint nap „igennel” válaszolok Istennek: Érted igavonó állattá lettem, de éppen ezért „most már mindig nálad maradok”. Szent Korbiniánusz szabadon engedte a medvét Rómában. Az én esetemben a „Gazda” másképpen döntött. Tehát ismét itt állok a Mária oszlop tövében, hogy könyörögjek Isten Anyja közbenjárásáért és áldásáért, ez alkalommal nemcsak München városáért és Bajorországért, hanem az egyetemes egyházért és minden jóakaratú emberért.