Fülöp apostol példája a Jézussal való személyes találkozás jelentőségére buzdít bennünket – fejtette ki katekézisében XVI. Benedek pápa

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta az Apostolokról szóló katekézisét. Ez alkalommal Fülöpről szólt, aki a 12 Apostol sorában az ötödik helyet foglalta el, tehát lényegében az elsők között volt. Bár zsidó származású volt, csakúgy, mint András, görög nevet viselt, ami nem lebecsülendő jel – mondta a Szentatya. Fülöpről szóló értesüléseinket János evangéliumából szerezzük. Ő is Betszaidából származott, mint Péter és András. A városka Nagy Heródes egyik fiának birodalmához tartozott, akit szintén Fülöpnek hívtak. Nincs azonban semmi okunk arra, hogy feltételezzük, hogy az apostol nevének valamiféle köze lehetne a tetrarchához – negyedes fejedelemhez. János evangéliuma elbeszéli, hogy a Jézustól kapott meghívás után Fülöp találkozott Natanaéllel és közölte vele: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát.”
Natanaél eléggé szkeptikus kérdésére – „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – Fülöp nem adja meg magát, és határozottan válaszol:
„Jöjj, nézd meg!” Ez a rövid, de világos válasz jól mutatja, hogy Fülöp hiteles tanú: nem elégszik meg azzal, hogy hirdesse a kapott tanítást, hanem közvetlenül arra szólítja fel beszédpartnerét, hogy ő maga is személyesen győződjön meg a hallottakról. Jézus ugyanezeket a szavakat használja, amikor Keresztelő Szent János két tanítványa megkérdezi tőle, hogy hol lakik.
Fülöp hozzánk is szól ezzel a két igével: jöjj, nézd meg, amelyek feltételezik személyes részvételünket az eseményekben. Az Apostol így arra kötelez bennünket, hogy közelről ismerjük meg Jézust. A barátságnak ugyanis szüksége van a közelségre – mondta a Szentatya. Azt se felejtsük el, hogy Márk szerint, amikor Jézus kiválasztotta a Tizenkét Apostolt, az a cél vezette, hogy tanítványai „vele tartsanak”, vagyis osztozzanak életében és közvetlenül tőle tanulják meg nemcsak viselkedését, hanem azt, hogy ki is Ő valójában. Később, Szent Pál, az Efezusiakhoz írt levelében hangsúlyozza, hogy milyen fontos „megtanulni Jézust”, vagyis nemcsak meg kell hallgatnunk tanítását, hanem még fontosabb, hogy őt személyesen megismerjük, vagyis emberségét és istenségét, misztériumát, szépségét. Jézus ugyanis nem pusztán Mester, hanem Barát, sőt inkább Testvér. Hogyan ismerhetnénk meg Jézust, ha távol maradnánk tőle? – tette fel a kérdést XVI. Benedek pápa. A benső kapcsolat, a gyakori találkozás nyomán fedezzük fel Jézus Krisztus valódi önazonosságát. Erre emlékeztet bennünket Fülöp apostol.
A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával pontos megbízatást kap Jézustól: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” – teszi fel a kérdést a Mester. Ekkor Fülöp nagy gyakorlati érzékkel válaszol: „Kétszáz dénár áru kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek”. Érdekes, hogy Jézus éppen Fülöphöz fordul, hogy útmutatást kapjon a probléma megoldására. Ez annak a félreérthetetlen jele, hogy az apostol Jézus szűk köréhez tartozott. Egy másik alkalommal, Jézus kínszenvedése előtt, néhány görög, aki Jeruzsálembe érkezett Húsvét ünnepére, Fülöphöz fordult ezzel a kéréssel: „Uram, látni szeretnénk Jézust”. Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele, azután mindketten Jézushoz mentek. Ez is arra utal, hogy Fülöp sajátos presztízsnek örvendett az apostolok körében. Ebben az esetben közvetíti néhány idegen kérését Jézus felé. Bár Andrással együtt tesznek eleget a feladatnak, az idegenek név szerint őhozzá fordulnak. Ez arra tanít bennünket, hogy mindig álljunk készen arra, hogy az Úr felé irányítsunk másokat, bárhonnan is érkezzék a kérés, hiszen egyedül Ő tud válaszolni maradéktalanul elvárásaikra. Mindnyájan legyünk nyílt út Jézus felé! – hangzott a Szentatya buzdítása.
Fülöp apostol egy másik sajátos alkalommal is színre lép. Az Utolsó Vacsorán, miután Jézus megállapította, hogy aki Őt ismeri, ismeri az Atyát is, Fülöp szinte naivul így szól hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!” Jézus jóindulatú szemrehányással válaszol: „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem?...Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.” Ezek a legmagasabb rendű szavak János evangéliumában, mivel a kinyilatkoztatást tartalmazzák. Előszava végén János megállapítja: „Istent nem látta soha senki: az egyszülött Isten, aki az Atya keblén nyugszik, ő nyilatkoztatta ki.” Az evangelista nyilatkozatát maga Jézus erősíti meg, de némileg árnyaltabban. Miközben a jánosi Előszó Jézusnak szavaira épülő beavatkozására utal, addig a Fülöpnek adott válaszban Jézus saját személyére tesz utalást. Azt sugallja, hogy nem csak szavai alapján érthetjük meg, hanem sokkal inkább lénye által. A Megtestesülés paradoxona alapján állíthatjuk, hogy Isten emberi arcot öltött Jézusban, és ennek következtében ha valóban meg akarjuk ismerni Isten arcát, akkor nem kell mást tennünk, mint szemlélnünk Jézus arcát.
János evangelista nem tájékoztat arról, hogy Fülöp megérti-e maradéktalanul Jézus mondatát. Az azonban biztos, hogy Jézusnak szentelte egész életét. Későbbi feljegyzések szerint az Apostol először Görögországba, majd Frígiába érkezett, ahol a halál érte. Hieropoliszban halt mártírhalált, vagy keresztrefeszítés, vagy megkövezés által. A Pápa végül a következő gondolattal zárta szerda délelőtti katekézisét: emlékezzünk életünk céljára, ami nem más, mint hogy találkozzunk Jézussal, amint Fülöp találkozott vele, keressük benne a mennyei Atyát. Ha hiányozna ez irányú elkötelezettségünk, mindig csak magunkra lennénk utalva, és csak önmagunkat látnánk mint egyfajta tükörben, egyre magányosabbá válva. Fülöp azonban arra tanít bennünket, hogy hagyjuk meghódítani magunkat Jézus által, időzzünk el vele és hívjunk meg másokat is, hogy osztozzanak nélkülözhetetlen társaságában.