"Aki engem lát, látja az Atyát is"- XVI. Benedek pápa beszéde a manoppelloi Szent Arc szentélyben

A Szentatya mindenek előtt hálát adott Istennek ezért az egyszerű és családias találkozásért, ezen a helyen, ahol a Szent Arc ikonját szemlélve az isteni szeretet misztériumáról elmélkedhetünk. Köszöntötte a fogadására megjelenteket, elsősorban Bruno Forte érseket és a kapucinus atyák közösségét, amely évszázadok óta gondját viseli ennek a kegyhelynek, amelyet zarándokok sokasága keres fel.
A Szent Arc előtt imádkozva a Pápa arra a két apostolra, Jánosra és Andrásra gondolt, akik a Jordán folyónál felismerték a Messiást. Néhány órával korábban még azt gondolták róla, hogy egyszerű rabbi, ám most felismerték benne az évszázadok óta várt Üdvözítőt. Valójában azonban még igen hosszú út állt előttük. Akkor még nem is képzelték, hogy a Názáreti Jézus misztériuma mennyire mély és „arca” mennyire rejtélyes és kifürkészhetetlen. A jézusi kinyilatkoztatás teljes újdonságát ezek a szavak fejezik ki: „Aki engem lát, látja az Atyát is.” E szavak tartalmát az apostolok csak akkor értették meg, amikor Jézus kínszenvedése és feltámadása után a Lélek megvilágította elméjüket és szívüket. Amikor felismerték, hogy ő valóban Isten Fia és a világ megváltására megígért Messiás, akkor buzgó apostolaivá váltak és készen álltak arra is, hogy tanúi legyenek még a vértanúság árán is.
„Aki engem lát, látja az Atyát is.” Igen, aki látni akarja az Atyát, annak meg kell ismernie Krisztust, és engednie kell, hogy Lelke által átalakítsa. Aki találkozik Jézussal és engedi, hogy magához vonzza és készen áll követésére egészen az áldozatvállalásig, megtapasztalja azt is, hogy „csak az elhaló búzaszem hoz bőséges termést.”
A Szentatya beszédében a templomban felhangzott ősi latin himnusz szavairól elmélkedett. „Jesu…quam bonus te quaerentibus” - Ó Jézus, mily jó vagy azok számára, akik keresnek téged”. Ez a Szent Bernátnak tulajdonított himnusz különösen meggyőző erejű most itt a Szent Arc szentélyében és a zsoltár szavaira emlékeztet minket: „Íme a nép…mely a Te arcodat keresi, Jákob Istene”. A zsoltáros megmagyarázza, hogy az Isten arcát keresők, azaz, akik méltók arra, hogy fölmehessenek Isten szent hegyére, azok, „akiknek a keze tiszta és ártatlan a szíve”. Ahhoz tehát, hogy közösségre lépjünk Krisztussal és szemlélhessük arcát és az Ő arcában, felismerjük a testvéreket, olyan életekre van szükség, amelyeket megvilágít a szeretet, a közönyt, a kétséget, a hazugságot és az önzést legyőző szeretet igazsága. Kis Szent Teréz a Szent Archoz intézett imájában olyan tiszta szívről beszél, amely az isteni szépség igézetében él.
A Szentatya ezután szavait a jelenlévő papokhoz, szeminaristákhoz és szerzetesekhez intézte és Krisztus arcának keresésére buzdította őket. Azok, akik állhatatosak ebben a keresésben számíthatnak rá, hogy földi zarándoklatuk végén Jézus lesz jutalmuk és dicsőségük. A Szentatya végül az abruzzói hegyek és völgyek embereire emlékezett, azokra, akik a Szűzanya iránti tiszteletből számtalan szentélyt építettek. A Teremtő Édesanyja segítse őket, hogy úgy tiszteljék a természetet, mint Isten nagy ajándékát, amely azonban egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve, és ezért védelemre szorul.
A Pápa végül az ősi bibliai formulával köszöntötte a manoppelloi híveket és zarándokokat: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon. Ragyogtassa rád az arcát az Úr és legyen jóságos. Fordítsa feléd az Úr arcát és szerezzen neked békességet.”