Az Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya ismét Máriához fohászkodott, hogy eszközölje ki az egész világ számára a béke ajándékát

XVI. Benedek pápa vasárnap délben, a castel gandolfói Apostoli Palota udvarán összegyűlt hívekhez intézett beszédében clairvaux-i Szent Bernát, egyházdoktor alakját idézte fel, aki a XI. és XII. század között, 1091-től 1153-ig élt, és akinek a világegyház augusztus 20-án ünnepli liturgikus emléknapját. Szent Bernát példája és tanításai ma is nagyon hasznosak – mondta a Szentatya. Mély belső lelki válság után Bernát visszavonult a világtól, majd 25 éves korában megválasztották a clairvaux-i ciszterci kolostor apátjává. 38 éven át, egészen haláláig betöltötte ezt a tisztséget. A hallgatás és a szemlélődés nem akadályozta meg abban, hogy intenzív apostoli tevékenységet folytasson. Példamutató volt az az elkötelezettsége is, amellyel küzdött indulatos természete megfékezésére, továbbá alázata, amellyel felismerte saját korlátait és mulasztásait. Teológiájának gazdagsága és érdeme nem abban áll, hogy új utakon haladt végig, hanem inkább abban, hogy a hitigazságokat világos és határozott módon tudta átadni. Elbűvölte hallgatóit, ráhangolva a lelkeket az összeszedettségre és az imára. Minden írása visszhangozza gazdag lelki tapasztalatát, amelyet meglepő meggyőző képességgel tudott másoknak átadni. Számára a lelki élet legnagyobb ereje a szeretet. Isten, aki Szeretet, szeretetből teremti az embert, és szeretetből váltja meg: az embereket halálosan megsebeztet az eredeti bűn, továbbá személyes bűnök sújtják őket. A minden ember számára felkínált üdvösség azt jelenti, hogy szilárdan kapcsolódunk az isteni szeretethez, amelyet Isten maradéktalanul kinyilatkoztatott a keresztre feszített és feltámadt Krisztusban. Isten szeretetében meggyógyítja akaratunkat és beteg értelmünket, azokat a legmagasabb fokra emeli fel: a vele való egységre, vagyis az életszentségre és a misztikus egyesülésre. Szent Bernát erről a témáról ír többek között rövid, de tartalmas Liber de diligendo Deo című, Isten szeretetéről szóló művében. A Pápa megemlítette a szent másik művét is, amelynek címe: De consideratione (A Szemlélődésről) és amelyet III. Jenő pápának, egykori tanítványának címzett. Ennek a nagyon személyes műnek a fő témája a benső összeszedettség, az ájtatosság alapvető eleme. Szent Bernát megállapítja, hogy óvakodni kell a túlzott tevékenységtől, bármilyen legyen is az a hivatal, amit betöltünk, mivel a nagy számú elfoglaltság gyakran a „szív keménységéhez” vezet, amely nem más, mint a „lélek szenvedése, az értelem eltévelyedése és a kegyelem szétforgácsolása”. Ez az intés, amelyet az akkori pápához, de minden pápához és nekünk is intéz, minden foglalkozásra érvényes, azokra is, amelyek az egyház vezetésével kapcsolatosak. Szent Bernát erre vonatkozóan provokáló kifejezéssel fordul a Pápához, aki azelőtt tanítványa volt Clairvaux-ban. „Ide juttathatnak el téged ezek az átkozott elfoglaltságok, ha továbbra is elveszel bennük, és nem hagysz semmit sem saját magad számára.” Mennyire hasznos számunkra is ez a figyelmeztetés, ami az ima és a szemlélődés elsőbbségére hív fel bennünket – mondta beszédében XVI. Benedek pápa. Szent Bernát segítsen bennünket, hogy megvalósítsuk ezt életünkben. Ő ugyanis össze tudta hangolni a szerzetes magány utáni vágyát és a kolostor nyugalmát, az egyházat szolgáló fontos és összetett küldetések sürgősségével. A Pápa ezután Mária közbenjárásáért fohászkodott, oltalmába ajánlva ezt a nehezen megvalósítható kívánságot, vagyis azt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a belső lelki élet és a szükséges munkavégzés között.
Szent Bernát gyermekkorától kezdve gyöngéd és gyermeki ájtatossággal szerette Máriát, olyannyira hogy kiérdemelte a „Máriás egyházdoktor” címet – emlékeztetett rá a Pápa, majd így buzdította a híveket: „Fohászkodjunk Máriához, hogy eszközölje ki számunkra a valódi és tartós béke ajándékát az egész világ számára. Szent Bernát egy híres beszédében Máriát ahhoz a csillaghoz hasonlítja, akit a tengerészek követnek, hogy ne veszítsenek irányt. Ha Máriára tekintünk, nem tévedhetünk el, ha Ő oltalmaz bennünket, nem kell félnünk, ha Ő vezet minket, mi nem fáradunk el”– idézte végül Szent Bernát szavait XVI. Benedek pápa.
Az Úrangyala elimádkozása és az áldás után, a Szentatya franciául, angolul, németül, spanyolul, majd lengyelül köszöntötte a zarándokcsoportokat, végül az olasz hívekhez fordult. A pápai palota udvarát, valamint a városka főterét ezúttal is teljesen megtöltő hívősereg a szokásos lelkesedéssel, éljenzéssel, zászlólengetéssel ünnepelte XVI. Benedek pápát, aki mindenkinek szép vasárnapot, további kellemes nyári, vakációt kívánva viszonozta szeretetük megnyilvánulását.