Angelo Comastri érsek, a Pápa vatikánvárosi helynöke Isten szolgájára, II. János Pál pápára emlékezik

Angelo Comastri érseket, a loretoi Mária kegyhely egykori pápai delegátusát II. János Pál pápa nemsokkal halála előtt, 2005. február elején nevezte ki vatikánvárosi helynökévé és a Szent Péter bazilikát karbantartó műhely igazgatójává. A főpásztor a Vatikáni Rádió magyar műsorának adott interjújában a Szentatyához fűződő kapcsolatáról vallott.

 
Érsek úr, Ön, úgyis, mint a Szent Péter bazilikát karbantartó műhely igazgatója, minden nap felkeresi a Vatikáni Grottákat. Milyen üzenetet tartalmaz az Ön számára a II. János Pál pápa sírja előtt szüntelenül elhaladó, véget nem érő zarándoksereg látványa?

II. János Pál pápa minden kétséget kizárólag mély nyomot hagyott a történelemben, vagy még inkább ennek a nemzedéknek a szívében. Azt lehet mondani, hogy olyan ember volt, aki körül az egész világ összegyűlt. És a világon belül sajátságos módon egyesült körülötte a katolikus egyház. A Pápa pedig rendkívüli módon élte meg küldetését, hogy kőszikla, Péter legyen, azt a küldetését, hogy legeltesse Krisztus bárányait, Krisztus nyáját. Egységet teremtett, az egységet szolgálta. És II. János Pál sírja előtt, minden nap, mintegy 15-18 ezer személy vonul el, halála után több mint egy évvel is. Ez azt bizonyítja, hogy II. János Pál pápát ma is még rendkívül szeretik az emberek. És a Pápa még ma is szól hozzájuk, életével, amellyel a hitről tett tanúságot, és úgy is, mint az a Pápa, aki minden irányban új távlatokat nyitott az egyház számára.

Angelo Comastri érsek, a Szentatya vatikánvárosi helynöke, mint már arról tájékoztattuk hallgatóinkat, társszerzője az idén márciusban megjelent kötetnek: "Hagyjatok elmenni... II. János Pál ereje a gyöngeségben". A visszaemlékezésben a főpásztor a Santo subito! - Legyen azonnal szent - című fejezetben felidézi II. János Pál pápa haláltusáját, a hosszú szenvedését elkísérő hatalmas tömegek minden képzeletet felülmúló részvételét. Kérdésünkre, hogy most is közel érzi-e magához II. János Pál pápát, Angelo Comastri érsek a következőket válaszolta:

Természetesen sajátos kapcsolatban vagyok II. János Pál pápával, mert 26 éves papi és püspöki szolgálatom egybeesik a Szentatya 26 éves pápaságával, tehát nem felejthetem el ezt a rendkívüli pápát, annál is inkább, mivel abban a kegyelemben részesültem, hogy elbúcsúzhattam tőle a halála előtti napon. Titkárával egyetértésben, aznap fogadott volna engem a pápa, hogy útmutatást kapjak tőle új szolgálatom kezdetén, amellyel ő bízott meg, mint vatikánvárosi helynökét, de azon a napon, amelyre ki volt tűzve a kihallgatás időpontja, II. János Pál egészségi állapota súlyosabbá vált, és másnap meghalt. Nagy ajándék volt tehát számomra, hogy előtte való nap beléphettem szobájába, és köszönthettem. Emlékszem, hogy kértem áldását, de a Pápa nem tudott már beszélni, észrevettem azonban, hogy nagy erőfeszítéssel megpróbálta felemelni jobb kezét, hogy megáldjon engem. De keze nagyon fel volt duzzadva, veséje már alig működött, a Pápa nagyon súlyos állapotban volt. Ezt látván én fogtam meg a Pápa, és megpróbáltam gyengéden felemelni. Amikor ez megtörtént, a Pápa egy kis keresztet rajzolt a levegőbe, hogy áldását adja rám. Emlékszem, hogy azokban a pillanatokban olyan mélyen meghatódtam, hogy leengedtem a Pápa kezét, fejemet kezére hajtva sírva fakadtam. Határtalanul nagy érzés töltötte el lelkemet. És azokban a pillanatokban eszembe jutottak Jézus szavai, amelyeket Péterhez intézett a Tibériás tavon: Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" És úgy tűnt, mintha hallottam volna Péter válaszát II. János Pál ajkáról: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged". És láttam, hogy II. János Pál pápa tekintetével mindig a feszületet kereste, amely nem ágya fölött, hanem ágyával szemben volt felfüggesztve.