A szerda délelőtti általános pápai kihallgatás Castel Gandolfóban

XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a szokástól eltérően nem a Szent Péter téren, hanem nyári rezidenciáján Castel Gandolfóban tartotta meg az általános kihallgatást. A Szentatya ugyan ez idő szerint nyári rezidenciáján tartózkodik, de az általános kihallgatásokat általában a Vatikánban tartja meg. Ezúttal azonban a zarándokok sokasága, mintegy 4000 hívő, az Albánói tó partján fekvő városkában gyűlt össze, hogy jelen lehessen az általános kihallgatáson. A hívek európai országokból, köztük Magyarországról és a tengeren túlról, az Egyesült Államokból, Kanadából és Brazíliából érkeztek. Az általános kihallgatáson jelen voltak még a Szent Család kis nővérei és a Kálvária Missziós Nővérek kongregációjának szerzetesnői, akik ezekben a napokban tartják általános káptalanjukat.
Katekézisét a Szentatya ezúttal Mária Mennybevételének szentelte, mivel szavai szerint: „erre a szokásos heti találkozásra ennek az ünnepnek a légkörében került sor. Ezért mindenkit arra szeretnék kérni, hogy tekintetét emelje ismét Mennyei Édesanyánkra, akit a liturgiában tegnap Krisztussal együtt a mennyei dicsőségben szemléltünk.” A Szentatya emlékeztetetett rá, hogy a keresztény nép már az első századoktól kezdve mindig nagyon kedvelte ezt az ünnepet, amely - mint ismeretes – annak a teremtménynek a testi megdicsőülését ünnepli, akit Isten Anyjának választott, Jézus pedig a keresztfáról Anyaként adott ajándékba az emberiségnek. A Mennybevétel olyan misztériumot jelöl, amely mindannyiunkat érint, mert, amint a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium okmánya írja: Mária a „biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.” Ám a mindennapok ezer dolga között olykor elfeledkezünk erről a vigasztaló igazságról, amely pedig fontos igazsága hitünknek.
A Szentatya katekézisét ezzel a gondolattal folytatta: Mit kell tennünk azért, hogy ezt a ragyogó jelet a mai társadalom is felfedezze? Ma sokan vannak olyanok, akik úgy élnek, mintha soha nem kellene meghalniuk, vagy mintha a halállal mindennek vége lenne. Sokan azt gondolják, hogy az ember saját sorsának egyedüli kovácsa, mintha Isten nem létezne, sőt odáig mennek, hogy tagadják azt, Istennek helye van ebben a mi világunkban. A technika és a tudomány nagy vívmányai, amelyek lényeges javulást hoztak az emberiség számára azonban nem adnak választ az emberi lélek valódi kérdéséire. Csak a Szeretet Isten misztériuma iránti nyitottság tudja csillapítani az igazságra és boldogságra szomjúhozó emberi szívek szorongását. Csak az örökkévalóság távlata tud igazi értéket adni a történelmi eseményeknek és főként, a szenvedésnek és a halálnak, az emberi múlandóság misztériumának.
Amikor Máriát szemléljük a mennyei dicsőségben, megértjük, hogy a mi örök hazánk sem itt a földön van és ha úgy élünk, hogy figyelmünk mindig a jó felé irányul, akkor egy napon a mi is osztozunk a mennyei dicsőségben. Ezért tehát a mindennapok ezer nehézsége közepette sem szabad elveszítenünk a derűt és a békességet. A Mennybe felvett Mária jele még nagyobb fénnyel felragyog, amikor a horizonton a fájdalom és az erőszak szomorú árnyai sűrűsödnek. Biztosak vagyunk abban, hogy a magasból Mária velünk van, felderít bennünket a sötétség és a vihar órájában és anyai kezének érintésével megnyugvást ad. Ebben a biztos hitben folytassuk keresztény zarándok utunkat oda, ahová a Gondviselés vezet bennünket – mondta végül szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.