30 ország fiataljai Paviában Szent Ágoston sírja körül gyűltek össsze

„Boldogok Isten városának építői” – e jelszó nevében gyűltek össze az észak-olaszországi Paviában 30 ország fiataljai – mintegy 400-an – az Ágoston-rend nemzetközi találkozójára. Az összejövetelt három évenként rendezik meg, de ebben az évben különös jelentőséggel bír, mivel az Ágoston rend alapításának 750. évfordulós ünnepségeinek keretében tartják. Vasárnap a paviai Aranyegű Szent Péter bazilikában, ahol Szent Ágoston földi maradványai nyugszanak, egész napra kihelyezték a nagy egyház doktor ereklyéit, amely előtt leróhatták tiszteletüket a nemzetközi találkozó résztvevői és a város minden lakosa.
Az Ágoston-rendiek által szervezett ifjúsági találkozók Leccetoban, Sziéna közelében kezdődtek 1987-ben, amikor megemlékeztek Szent Ágoston megtérésének 16. centenáriumáról. Azok a fiatalok, akik részt vettek azon az első találkozón időközben már felnőttek és vannak közöttük olyanok, akik Ágoston-rendi szerzetesek lettek. Francesco Giuliani atya szerint a rend azért tartja fontosnak a találkozást a fiatalokkal, mert azt szeretnék közvetíteni, hogy az igazi öröm forrása az Istenhez való megtérés. A boldog ember az, aki igent mond arra, ami túlmutat önmagán és feltétlenül megbízik Istenben, akinek tervei vannak minden emberrel. Szent Ágoston üzenetének lényege az, hogy a boldogság forrása Jézus Krisztus. A fiatalok számára ezt az igazságot a legjobban Ágoston módszerével lehet közvetíteni, azaz a barátság és a megosztás szellemében, mert ezen keresztül fedezik fel Istent saját lelkükben.
Szent Ágoston, a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója 354-ben született a numidiai (ma algériai) Thagastéban és 430-ban halt meg Hippoban, mely városnak püspöke volt. Keresztény hitre tért és 386-ban megkeresztelkedett. Földi maradványait előbb Szardínia szigetére, majd pedig Paviába vitték. Ágoston számos irodalmi mű szerzője, legismertebb közülük a Vallomások, (Confessiones), amelyben megírja élete és megtérése történetét és az Isten városáról (De civitate Dei). Ebben a művében a történelmet úgy vázolja fel, mint két szemben álló város harcát: az egyik Isten városa (a civitas Dei), melynek lakói keresztények, a másik pedig a Sátán városa (civitas diaboli), amelyben pogányok laknak.