Szentmisével emlékeztek VI. Pál pápa halálának évfordulójára a Vatikáni Grottákban

Vasárnap a 28 évvel ezelőtt elhunyt VI. Pál pápára emlékeztek bíborosok és püspökök szentmise keretében a Szent Péter bazilika altemplomában, a Vatikáni Grottákban található egyszerű sírjánál. „Örömmel gondolok Isten szolgájára, VI. Pál pápára az emberiség jelenlegi drámájában, amely bár képes minden kegyetlenségre, de magában hordozza a remény egyetlen magvát, amely kisarjad” - mondta homíliájában Domenico Sigalini, Palestrina püspöke. A püspök továbbá felhívta mindenekelőtt a háborúért felelősök figyelmét Montini pápa béke felhívására, amely az ENSZ közgyűlés előtt hangzott el: „Emberek, legyetek méltók a béke isteni ajándékára. Emberek, legyetek emberek! … legyetek jók, bölcsek és nyitottak az egész világ felé … ne pusztítást és halált, forradalmat, erőszakot hozó terveken gondolkozzatok, hanem egymást erősítő és szolidáris együttműködést hozó terveken.” Az egyház szenvedélyes elkötelezettje és az idők nagy fürkészője VI. Pál a béke és az öröm embere volt, ahogy szerette meghatározni önmagát.
A mai napig az egyház nagy öröksége az, amint a párbeszédről tanított, mint ami a legemberibb, legkeresztényebb és legegyháziasabb módja az egymással való beszédnek. VI. Pál pápa a párbeszédet mindenekelőtt Istennel folytatott személyes beszélgetésként határozta meg. Emellett Montini pápa a párbeszédet, mint egy egyházon belüli testvéri szembesülést értelmezte. 1973. július 14-én kelt végrendeletéből reménnyel teli kép rajzolódik ki az életről, a világról, a kereszténységről, az egyházról és saját küldetéséről. De megtalálható benne a méltóságérzet, a hívő alázata és a hit mestere is, aki szembenéz a halál valóságával. Ő volt az, aki lezárta a XXIII. János pápa által megnyitott II. Vatikáni Zsinatot, aki bemutatta azt a keresztényeknek, aki a zsinat utáni első időszakot vezette és aki hirdette, hogy az egyháznak el kell mélyítenie az önmaga tudatát elmélkedve a misztériumról, amely lényegéhez tartozik.