Pierbattista Pizzaballa olasz ferences atya két éve vezeti a szentföldi ferences kusztódiát

– ebből az alkalomból interjút készített vele a Zenit római központú nemzetközi hírügynökség – most ennek az interjúnak a fordítását hallják rövidített formában
Meglepte-e szentföldi kusztosszá történt kinevezése?
Egyáltalán nem számítottam rá, mivel korábban marginális szerepem volt a kusztódia munkájában, meg azért is, mert fiatal vagyok. Kinevezésem idején 38 éves voltam és kusztosszá eddig mindig idősebb személyt neveztek ki. A rend kinevezésemmel valószínüleg a megújulás útjára akart lépni, ami az életkort illeti.
Könnyű szívvel vállalta el a feladatot?
Hosszú ideig gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a feladatot, ám ha egy közösség ilyen evidens módon téged választ, akkor az engelmességen túl becsülettel fel kell tenni azt a kérdést is, hogy van-e okod arra, hogy nemet mondj. A végén a szolgálat szellemében mondtam igent.
Ön előzőleg a zsidók körében végezte szolgálatát. Kinevezése azt is jelenti, hogy a kusztódia nagyobb figyelemmel fordul a zsidó világ felé?
Történelmi szempontból a kusztódia mindig az arab világhoz állt közel és ez a jövőben is így lesz. Mellesleg az itteni ferences közösség egy része arab eredetű atyákból áll. Ám az elmúlt két év során ténylegesen több kontaktus volt az izraeliekkel és ezt megkönnyíti az a tény, hogy beszélek héberül. A zsidó világgal való kapcsolattartás nagyon fontos, mivel a kusztódia tevékenységének nagyobbik része izraeli területen zajlik. Ami pedig a párbeszédet illeti: manapság sok szó esik róla, de a valóságban kevés történik. Végülis nem világos, hogy mit jelent a párbeszéd, ki folytat párbeszédet. Hozzáállásról, magatartás formáról van szó, amelynek kialakításhoz idő kell.
Mennyit változott az élete, amióta szentföldi kusztosz?
Lényeges változás történt életemben, korábban itt szolgáltam, de egy kis plébánián dolgoztam most életem egészen más szinten zajlik. Feladataim közé tartozik a kapcsolattartás a szentföldi zarándokokkal. Ez nagyon szép része az életemnek. Tavaly zarándokok ezreit fogadtam, akik között nagyon sok volt a fiatal és számtalan kérdést tesznek fel a szentföldi helyzettel kapcsolatban. Az egyik visszatérő motívum a keresztének megosztottságának botránya.
Milyenek a kapcsolatok a többi keresztény egyházzal?
Elsősorban intézményes jellegűek a keresztény egyházak felelőseivel. Ezek a kapcsolatok nem csupán formálisak, bár a formának Keleten nagy jelentősége van. Itt egészen más a kapcsolatteremtés és párbeszéd módja, mint a nyugati világban. A vallási vezetők egy bizonyos szerep körön belül mozognak és ha ettől valami eltér, az botránynak számít, értetlenségbe ütközik. Számot kell vetni a dolgok hierarchiájával. Ha pl. a görög-ortodox pátriárka a protokoll által megkívánt látogatások sorában elsőként a kusztódiát keresi fel, akkor ezt kedves és figyelmes gesztusként kell értékelni. Aztán számít pl. az is, hogy a küldöttséget hány személy alkotja, öt, tíz vagy húsz. Ennek is van jelentősége, üzenete. A kölcsönös hivatalos látogatások fontosak, ezek elmulasztása nagy udvariatlanság lenne. De mi keresztény vezetők olykor pl. meghívjuk egymást közös étkezésre, hogy kötetlenebbül beszélhessünk problémáinkról, közös stratégiáinkról. Gondoljunk pl. arra is, hogy a jeruzsálemi Szent Sír bazilikában a ferencesek és az ortodox szerzetesek a szó szoros értelmében egy fedő alatt élnek, ugyanazokat a helyeket használják, és így megtanulják egymást megismerni és megbecsülni, vagy kevésbé respektálni, éppúgy, mint egy normális lakóépületben történik.
A szentföldi ferences kusztosz sokat utazik és útjai során beszámol a szentföldi egyház életéről.
Igen, utazásaim során sokat beszélek a Szentföldről és úgy látom nagy az érdeklődés életünk iránt. A Szentföld nem élhet elkülönülten a világ többi egyházától. A ferences kusztódia szentföldi jelenlétének két fontos jelentősége van: az egyik az, hogy üdvösségünk helyeiben gyökerezünk, a másik pedig, hogy szorosan összekapcsolódunk a világegyházzal.