Loyolai Szent Ignác római ünnepe

Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának július 31-e ünnepe ebben az évben különös jelentőséget öltött, mivel a Jézus Társasága hármas jubileumot tart: 450 évvel ezelőtt hunyt el Szent Ignác és 500 évvel ezelőtt született Xaveri Szent Ferenc és Boldog Fáber Péter, a három jó barát, akik életet adtak a jezsuita rendnek. Loyolai Szent Ignác 65 évesen 1556. július 31-én hunyt el Rómában. Emléknapján este 7 órakor Peter-Hans Kolvenbach jezsuita generális ünnepi szentmisét mutatott be a római Gesú templomban, ahol a hármas jubileumra való tekintettel közszemlére kihelyezték Szent Ignác koponyacsont ereklyéjét.
P. Kolvenbach az ünnepi szentmisén mondott homíliájában felidézte, hogy Szent Ignác halála pillanatában teljesen egyedül volt, nem részesült az utolsó kenetet szentségében, sem pedig a Pápa áldásában, amelyre annyira vágyott. Jóllehet már napok óta biztos volt abban, hogy elközelgett órája, nem szólította maga mellé a jezsuitákat, még közeli munkatársait sem, hogy utasítást adjon a még befejezetlen konstitúciókkal kapcsolatban, vagy hogy kijelölje utódját. A szomszéd szobában alvó testvér szerint a haldokló ajkáról egyetlen szó hangzott el: Dios – Isten. Gyakran úgy halunk meg, ahogy éltünk. Ignác szegénységben élte le életét, és az elsőbbség mindig Istent illette. Loyolában engedte, hogy Isten magához ragadja, később pedig megtanulta, hogy beszélgessen Istennel és mindenkit erre tanított, akit az Úr az útjába állított. A zarándokútját járó Ignác már a Manrézában megtapasztalta, hogy a lelki olvasmányok, a beszélgetés a lelki vezetővel, a csoportos beszélgetések és maga a közösségi ima csak akkor értékesek igazán, ha elvezetnek Istenhez. A lelkigyakorlatokban Ignác mindig az „én az Istennel” kapcsolatot emeli ki. Arra figyelmeztet bennünket, hogy a történelem az én történelmem is, hogy személyes felelősséggel rendelkezem az egyház életében és a vallási közösség építésében. Ignác egész életével és halálával azt mutatja, hogy mindenki keresztény felelőssége elengedhetetlenül az Úrnak adott személyes igenjén keresztül halad. Isten kizárólagos választása adja meg a szükséges erőt és a kegyelmet ahhoz, hogy valóban felelősnek érezzük magunkat az emberiség életéért és haláláért, egyházunk fényeiért és árnyoldalaiért, a vallási közösségek tavaszáért és őszéért. Ezen a ma esti szentmisén imádkozzunk azért, hogy kísérjen el bennünket Szent Ignác szelleme, hogy amikor az Úr kopogtat életünk ajtaján Istennel lehessünk, Ő pedig velünk országának nagy lakomáján – mondta végül Peter-Hans Kolvenbach jezsuita generális a római Gesú templomban bemutatott hétfő esti ünnepi szentmisén.

A jezsuita generális a Vatikáni Rádiónak adott német nyelvű interjúban a Jézus Társasága jelenlegi tevékenységével kapcsolatban három fő területet jelölt meg: az oktatást, a szociális munkát a szegények javára és a missziós tevékenységet. A hivatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a Jézus Társaságában jelenleg 897 novícius készül a szerzetes életre. A hivatások számának növekedése Indiában, Afrikában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Koreában és az utóbbi 20 évben Vietnamban volt tapasztalható. Az európai földrészt tekintve az első helyet Portugália foglalja el, amelyet Lengyelország követ. A hivatások számának alakulása számos tényezőtől függ, amelyek részben vallási, részben pedig társadalmi jellegűek: az elöregedett társadalmakban, ahol kevés a fiatal, kevesebb hivatás születik, mint az olyan társadalmakban, amelyekben az átlag életkor 30 év alatt van –mondta még Peter-Hans Kolvenbach jezsuita generális atya a Vatikáni Rádiónak adott német nyelvű interjúban.