"A reménység üzenetével búcsúzom a családoktól" - mondta homíliájában XVI. Benedek
pápa
A család a Szentírás szerint nemcsak a szülőket és gyermekeket, hanem a nagyszülőket,
ősöket is magába foglalja. A család így nemzedékek közössége, amely biztosítja a hagyományok
átöröklését. Egyetlen ember sem önmagáért való lény, és senki sem szerezte meg
pusztán önmaga az élet alapvető elemeit. Mindnyájan másoktól kaptuk az életet és az
életről szóló alapvető igazságot. A család, amely a férfi és a nő közötti felbonthatatlan
házasságon alapul, ezt a gyermeki és közösségi kapcsolatrendszert fejezi ki, olyan
hely, ahová az ember méltósággal születik, ahol méltósággal él és lehetősége van a
teljes fejlődésre. A gyermek az élet ajándékával együtt a tapasztalatok kincsestárát
is megkapja. A szülőknek tehát joguk és elidegeníthetetlen kötelességük, hogy ezt
átadják gyermekeinek, hogy bevezessék őket a társadalmi életbe, neveljék őket erkölcsi
szabadságuk felelős gyakorlására, hogy szeretetükkel megtanítsák őket, másokat szeretni,
különös tekintettel az Istennel való találkozásra. Minden emberi anyaság és apaság
kezdetén jelen van a Teremtő Isten. Ezért a házasfeleknek úgy kell befogadniuk a gyermeket,
hogy az egyben Istené is. Nemcsak szüleinktől, hanem Istentől is származunk, aki saját
képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Ezért minden ember Isten szeretetének
tervéből születik meg. Ezt nyilatkoztatta ki nekünk Jézus Krisztus, Isten valódi Fia
és tökéletes ember. Tudta, hogy Atyja és a mi Atyánk szeretetéből született. A hit
tehát nem pusztán kulturális örökség, hanem Isten kegyelmének folyamatos tette. A
keresztény család akkor adja át a hitet, amikor a szülők imádkozni tanítják gyermekeiket,
amikor bevezetik őket az egyház életébe, gondoskodnak arról, hogy a szentségekhez
járuljanak. Napjaink kultúrája gyakran felmagasztalja az egyén szabadságát, mintha
az ember elegendő lenne saját magának, nem tartozna felelősséggel mások iránt. A társadalmi
életet a szubjektív és változó egyéni kívánságoknak megfelelően próbálják berendezni,
figyelmen kívül hagyva az olyan objektív igazságot, mint a minden ember méltósága,
a személy kötelességei és elidegeníthetetlen jogai. Az egyház szüntelenül emlékeztet
rá, hogy az ember valódi szabadsága abból származik, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára
teremtette. A keresztény nevelés tehát a szabadságra nevel. Jézus Krisztus, a tökéletes
ember, a gyermeki szabadság példaképe arra tanít bennünket, hogy másoknak is adjuk
át a tőle kapott szeretetet: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben,” Erre vonatkozóan a következőt tanítja a II. Vatikáni
zsinat – idézett a Szentatya a Lumen gentium k. dokumentumból: „A keresztény hitvestársaknak
és szülőknek pedig a saját útjukat járva hűséges szeretettel kell egymást támogatniuk
a kegyelemben életük végéig, s az Istentől szeretettel elfogadott gyermekeket a keresztény
tanítással és az evangéliumi erényekkel kell betölteniük. Így adnak példát mindenkinek
a fáradhatatlan és nagylelkű szeretetre, így építik a szeretetteljes testvériséget,
s így lesznek tanúi és munkatársai az Anyaszentegyház termékenységének, annak a szeretetnek
jeleiként és részeseiként, mellyel Krisztus szerette menyasszonyát és adta önmagát
érte.” Az egyház azt tanítja, hogy tartsuk tiszteletben a férfi és a nő közötti felbonthatatlan
házasság csodálatos valóságát, amely egyben a család kezdete. Ennek az intézménynek
az elismerése és segítése tehát az egyik legfontosabb szolgálat, amit ma a közjó,
az emberek és a társadalom valódi fejlődése érdekében tehetnek az illetékesek. Ez
ugyanis a legjobb garancia az ember méltósága, egyenlősége és valódi szabadsága számára
– mondta a Pápa, majd egy üzenettel zárta homíliáját: „A keresztény család – apa,
anya és a gyermekek – arra kaptak tehát meghívást, hogy nem külső kényszer hatására,
hanem a házasság szentségének kegyelme révén törekedjenek a fent említett célok elérésére.
Ha nyitottak maradnak a Szentlélek felé és kérik segítségét, a Lélek szüntelenül továbbítja
feléjük az Atya Isten szeretetét, amely a megtestesült Krisztusban nyilatkozott meg.
A Lélek jelenléte segíti a házastársakat abban, hogy ne veszítsék szem elől szeretetük
forrását és dimenzióját. A Lélek ébreszti fel bennük a Krisztussal való végleges találkozás
utáni vágyat is, amelyre az atyai Házban kerül majd sor. Ez a reménység üzenete, amelyet
a világ minden családjához intézek Valenciából – mondta végül XVI. Benedek pápa.