"Tanujátok meg a Szűzanyától a meghívás nagylelkű befogadását"- mondta a Szentatya a spanyol szeminaristáknak

Valenciába érkezve mindenekelőtt azt a helyet szerettem volna felkeresni, amely ennek az ősi és virágzó helyi egyháznak a középpontját jelképezi: székesegyházát, amelyben a Legszentebb Oltáriszentség előtt imádkoztam, és elidőztem a Szent Kehely híres ereklyéje előtt. Köszöntöttem a püspököket, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, akik arra törekszenek, hogy szolgálatuknak és karizmájuknak megfelelően életben tartsák a hit fényét.
Ezt követően az „Elhagyottak Szűzanyjához” fohászkodtam – folytatta XVI. Benedek pápa, - akit a valenciai hívek nagy tisztelettel és ájtatossággal vesznek körül. Azért fohászkodtam Máriához, hogy minden gyermekének legyen támasza a hitben és töltse el őket reménnyel. A Szűzanya előtt, a metró szerencsétlenség áldozatainak hozzátartozóival együtt elimádkoztam a Miatyánkot, és az elhunytak örök nyugalmáért fohászkodtam.
Most szeretettel köszöntelek benneteket, kedves szeminaristák – folytatta beszédében a Szentatya. Hozzátartozóitok, akik most elkísértek benneteket, örömmel élik meg hivatásotokat. A szülők szeretete, hűsége, a családi egyetértés jelentik azt a megfelelő környezetet, amelyben meghalljuk az isteni hívást és amelyben elfogadjuk a hivatás ajándékát. „Éljétek mély buzgalommal a szemináriumi képzés éveit, nevelőitek segítségével, a Jézust készségesen követő Apostolok engedelmességével és tökéletes bizalmával. Tanuljátok meg a Szűzanyától, hogyan kell befogadni maradéktalanul, örömmel és nagylelkűen a meghívást. Ezt kérjük most az Úrangyala imádságban, amelyet most együtt fogunk elmondani, kérve az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.
A Szentatya végül valenciai tájszólásban fordult a Szűzanyához: Védelmezz bennünket éjjel és nappal, minden szükségletünkben, mivel Te vagy az Elhagyatottak Szűzanyja”.