Az Osservatore Romano 145 éve figyelmes és éber közvetítője a Pápa tevékenységének – Andrea Riccardi történész vezércikke az évforduló alkalmából

A vatikáni napilap, amely az egyház Tanítóhivatalának és egységének szolgálatában áll, a világ történéseit a Pápa Rómájának szemszögéből figyeli immár csaknem másfél évszázada –olvassuk az újság június 30-i és július elsejei dupla számában. Az Osservatore Romano székhelye 1929 óta található a Vatikánban, miután XI. Piusz pápa aláírta a lateráni egyezményt, amely elismerte szuverenitását a Róma területén meghúzódó Városállam falain belül. A napilap, melynek neve magyarul "Római Figyelő", a kezdetektől fogva római és olasz újság kívánt lenni, amely azonban mindig figyelemmel kísérte az európai és földrészünkön kívüli eseményeket. Rómaisága éppen abban nyilvánul meg – írja cikkében Andrea Riccardi történész – hogy egyetemes, és érdeklődése jóval túlmutat az olasz határokon, egybekapcsolva az Örök Várost a világegyházzal. A nagy múltú újság és a globalizáció kapcsolatáról szólva a történész utal II. János Pál pápaságára, amely követte elődei hagyományát, ugyanakkor szolgálatának új kifejezési módjai között nagy szerepet kapott az utazás és a hívekkel való személyes találkozás. Új korszak kezdődött ekkor az újság életében is, hiszen előzőleg a Pápák tevékenysége szinte kizárólag csak a Vatikán falai között zajlott, így erről számolt be az olvasóknak.
A globalizáció korszaka az Osservatore Romano életében a 2000-es nagy jubileumi évvel kezdődött meg, amikor a világ különböző részéről érkező nemzeti zarándoklatok révén megerősödtek a helyi egyházak és a katolicizmus központja közötti kötelékek. 2001-ben, amikor a vatikáni napilap fennállásának 140. évfordulóját ünnepelte, II. János Pál pápa a következőkben foglalta össze az újság feladatát: „Az Osservatore Romano, adjon kozmikus képet a Péter székéhez kapcsolódó, ugyanakkor a világ elvárásaira is nyitott egyház életéről. Az egyház arra kapott ugyanis meghívást, hogy legyen az Istennel és az emberi nemmel való egység szentsége.” – zárja cikkét Andrea Riccardi történész, az Osservatore Romano fennállásának 145. évfordulóján.