Csak együtt válaszolhatunk az európai kihívásokra Záróközlemény az európai püspökkari
konferenciák főtitkárainak ljubljanai értekezletéről
35 európai ország püspöki konferenciáinak főtitkárai június 24-e és 28-a között
a szlovénfővárosban tartottak eszmecserét az európai földrésszel kapcsolatos
kérdésekről keresztény szempontból. Magyar részről Veres András püspök titkár
volt jelen. Az ülés záróközleményét június 30-án hozták nyilvánosságra. A közlemény
első része sorra veszi Európa sürgető problémáit, a második rész pedig
azzal foglalkozik, hogy a püspöki konferenciák hogyan próbálnak ezekkel szembe nézni.
A földrész nagy problémái között a következőkkel foglalkoztak a ljubljanai értekezlet
résztvevői: Európában nagy gondot okoz az Afrikából érkező ellenőrizhetetlen migráció
és az erre fajgyűlölet és irracionális módon reagáló csoportok és pártok magatartása.
Belgiumban az engedély nélküli bevándorlók elfoglaltak 40 katolikus templomot, Bosznia-Hercegovinába
pedig továbbra sem térhetnek vissza hazájukba a menekültek. A Kína és India hatalmas
népességeivel való találkozás kezdi módosítani földgolyónk gazdasági és geo-politikai
helyzetét. A migrációból származó túlzott pluralizmus félelmet kelt és kétségeket
ébreszt az együttélés lehetőségei felől. De hogyan lehet pozitív irányba fordítani
a népek keveredésének új valóságát? Az európai emberek számára ma nagy kihívást
jelent az iszlám jelenlét. 1991-ben 12 millió muzulmán élt Európában, ma a
számuk elérte a 35 milliót. Egyedül Franciaországban 5 millió muzulmánt tartanak számon.
2001. szeptember 11-e, az iraki válság, a terrorizmus, a madridi és londoni merényletek,
a karikatúrákkal szembeni heves tiltakozás után az iszlámmal való kapcsolat politikai
jelleget öltött és a muzulmánok ellenségesnek érzik az európai kultúrát. Az európai
egység folyamatában az EU tagállamainak és intézményeinek felelőseire
az a feladata hárul, hogy erősítsék meg a földrész identitását. Az egyházak arra keresnek
választ, hogy milyen formában lehetne újra felvetni a keresztény gyökerek kérdését.
A nagy társadalmi és politikai átalakulások láttán az európai emberek félnek a jövőtől
és az európai határozatokat az egyes országokban úgy élik meg, mint rájuk erőltetett
parancsot. Az egyház és az állam kapcsolatának kérdésében a főpásztorok
meglepődve állapították meg, hogy a kelet-közép európai országok egyes püspökkari
konferenciái még mindig konkordátumokkal, megegyezésekkel, az egyházak jogi elismerésével
bajlódnak, holott azt gondolták, hogy ezek már régen megoldott kérdések. Több
országban még régi és ellenséges magatartás uralkodik a hit nyilvános szerepének témáját
illetően. Az egyházat a templomok falai közé akarják száműzni. Ezért egyes püspöki
konferenciák sürgetik olyan laikusok felkészítését, akik vezető szerepet töltenek
be a politikai életben és hozzájárulnak a demokrácia visszaállításához. Egyes
országokban ma férfi és nő házasságáról beszélni szinte illetlen téma: a férj,
feleség és anya szó eltűnt a szótárból, helyette a szerződő felek kifejezést használják.
Ebben a helyzetben rendkívül sürgető a család védelme pasztorális, kulturális, jogi
és politikai síkon egyaránt. Európa dekadenciájának jeleivel szemben - mint pl.
az emberkereskedelem, a gyermek és az embrió méltóságát megtagadó törvényhozás, az
eutanázia jogának kiszélesítése kiskorúakra és problémát okozó személyekre - az európai
püspökkari konferenciák történelmi felelősségüknek tekintik az emberi élet elvitathatatlan
méltóságának védelmét. A szekularizációjelenségével szemben az
egyházak egymásnak ellentmondó folyamatot észlelnek: egyfelől csökken a templomba
járók száma, és gondot okoz a hivatások hiánya, másfelől megnövekedett a szent dolgok
iránti figyelem és a spiritualitás vágya. A záróközlemény második része
arra mutat rá, hogy a püspöki konferenciáknak az említett kérdések kapcsán közös és
világos álláspontot kell képviselniük. A püspöki karok programjai arra emlékeztetnek,
hogy ismét a középpontba kell állítani a hit, az evangelizálás, a katekézis, a lelkiség,
az imádság és a szentségek témáját. A hivatás ébresztés területén alapvetően fontos
a hitélet szépségéről tett tanúbizonyság. Fontos téma az is, hogy milyen képet mutatunk
fel az egyházról és a papokról. A záróközlemény hosszabban foglalkozik még magának
a 35 éve működő Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának szerepével, a püspökkari titkárok
szolgálatával, a keresztény egyházak hitelességével az ökumenizmuson keresztül és
végül a – COMECE - az EU országok püspöki karai bizottságával, melynek fontos feladata
éppen az, hogy figyelemmel kísérje az Európai Unió naptárát, eseményeit.