2006-07-01 17:41:31

Csak együtt válaszolhatunk az európai kihívásokra
Záróközlemény az európai püspökkari konferenciák főtitkárainak ljubljanai értekezletéről


35 európai ország püspöki konferenciáinak főtitkárai június 24-e és 28-a között a szlovén fővárosban tartottak eszmecserét az európai földrésszel kapcsolatos kérdésekről keresztény szempontból. Magyar részről Veres András püspök titkár volt jelen. Az ülés záróközleményét június 30-án hozták nyilvánosságra. A közlemény első része sorra veszi Európa sürgető problémáit, a második rész pedig azzal foglalkozik, hogy a püspöki konferenciák hogyan próbálnak ezekkel szembe nézni.
A földrész nagy problémái között a következőkkel foglalkoztak a ljubljanai értekezlet résztvevői:
Európában nagy gondot okoz az Afrikából érkező ellenőrizhetetlen migráció és az erre fajgyűlölet és irracionális módon reagáló csoportok és pártok magatartása. Belgiumban az engedély nélküli bevándorlók elfoglaltak 40 katolikus templomot, Bosznia-Hercegovinába pedig továbbra sem térhetnek vissza hazájukba a menekültek. A Kína és India hatalmas népességeivel való találkozás kezdi módosítani földgolyónk gazdasági és geo-politikai helyzetét. A migrációból származó túlzott pluralizmus félelmet kelt és kétségeket ébreszt az együttélés lehetőségei felől. De hogyan lehet pozitív irányba fordítani a népek keveredésének új valóságát?
Az európai emberek számára ma nagy kihívást jelent az iszlám jelenlét. 1991-ben 12 millió muzulmán élt Európában, ma a számuk elérte a 35 milliót. Egyedül Franciaországban 5 millió muzulmánt tartanak számon. 2001. szeptember 11-e, az iraki válság, a terrorizmus, a madridi és londoni merényletek, a karikatúrákkal szembeni heves tiltakozás után az iszlámmal való kapcsolat politikai jelleget öltött és a muzulmánok ellenségesnek érzik az európai kultúrát.
Az európai egység folyamatában az EU tagállamainak és intézményeinek felelőseire az a feladata hárul, hogy erősítsék meg a földrész identitását. Az egyházak arra keresnek választ, hogy milyen formában lehetne újra felvetni a keresztény gyökerek kérdését. A nagy társadalmi és politikai átalakulások láttán az európai emberek félnek a jövőtől és az európai határozatokat az egyes országokban úgy élik meg, mint rájuk erőltetett parancsot.
Az egyház és az állam kapcsolatának kérdésében a főpásztorok meglepődve állapították meg, hogy a kelet-közép európai országok egyes püspökkari konferenciái még mindig konkordátumokkal, megegyezésekkel, az egyházak jogi elismerésével bajlódnak, holott azt gondolták, hogy ezek már régen megoldott kérdések.
Több országban még régi és ellenséges magatartás uralkodik a hit nyilvános szerepének témáját illetően. Az egyházat a templomok falai közé akarják száműzni. Ezért egyes püspöki konferenciák sürgetik olyan laikusok felkészítését, akik vezető szerepet töltenek be a politikai életben és hozzájárulnak a demokrácia visszaállításához.
Egyes országokban ma férfi és nő házasságáról beszélni szinte illetlen téma: a férj, feleség és anya szó eltűnt a szótárból, helyette a szerződő felek kifejezést használják. Ebben a helyzetben rendkívül sürgető a család védelme pasztorális, kulturális, jogi és politikai síkon egyaránt.
Európa dekadenciájának jeleivel szemben - mint pl. az emberkereskedelem, a gyermek és az embrió méltóságát megtagadó törvényhozás, az eutanázia jogának kiszélesítése kiskorúakra és problémát okozó személyekre - az európai püspökkari konferenciák történelmi felelősségüknek tekintik az emberi élet elvitathatatlan méltóságának védelmét.
A szekularizáció jelenségével szemben az egyházak egymásnak ellentmondó folyamatot észlelnek: egyfelől csökken a templomba járók száma, és gondot okoz a hivatások hiánya, másfelől megnövekedett a szent dolgok iránti figyelem és a spiritualitás vágya.
A záróközlemény második része arra mutat rá, hogy a püspöki konferenciáknak az említett kérdések kapcsán közös és világos álláspontot kell képviselniük. A püspöki karok programjai arra emlékeztetnek, hogy ismét a középpontba kell állítani a hit, az evangelizálás, a katekézis, a lelkiség, az imádság és a szentségek témáját. A hivatás ébresztés területén alapvetően fontos a hitélet szépségéről tett tanúbizonyság. Fontos téma az is, hogy milyen képet mutatunk fel az egyházról és a papokról.
A záróközlemény hosszabban foglalkozik még magának a 35 éve működő Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának szerepével, a püspökkari titkárok szolgálatával, a keresztény egyházak hitelességével az ökumenizmuson keresztül és végül a – COMECE - az EU országok püspöki karai bizottságával, melynek fontos feladata éppen az, hogy figyelemmel kísérje az Európai Unió naptárát, eseményeit.








All the contents on this site are copyrighted ©.