András apostol azt tanítja nekünk, hogy kövessük Jézust, életünk és halálunk végső értelmét - XVI. Benedek pápa katekézise a szerdai általános kihallgatás során

Szerdán délelőtt az általános pápai kihallgatás során XVI. Benedek utalt rá, hogy a két legutóbbi alkalommal Szent Péter alakjáról tartotta katekézisét. Most – amennyire ezt a források lehetővé teszik – a következő szerdákon a többi 11 Apostolt szeretné megismertetni közelebbről a hívekkel. A mostani alkalommal Simon Péter testvére, Szent András apostol alakjához fűzte gondolatait. Az első, ami Andrással kapcsolatban feltűnő, az az, hogy neve nem zsidó, hanem görög eredetű. Ez a család nem elhanyagolható méretű kulturális nyitottságának jele. Galileában vagyunk – folytatta beszédét a Szentatya – ahol a görög nyelv és kultúra eléggé jelen volt. A tizenkét Apostol sorában András a második helyet foglalja el Máté és Lukács evangéliumában, illetve a negyedik helyen szerepel Márk evangéliumában és az Apostolok cselekedeteiben. Az azonban minden esetben biztos, hogy nagy tiszteletnek örvendett az első keresztény közösségeken belül.
Az evangéliumokból egyértelműen kitűnik a Péter és András közötti testvéri kapcsolat, mint ahogy Jézus hozzájuk intézett közös meghívása is. Máté evangéliumában olvashatjuk: „Mikor Jézus a galielai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter, és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.” A Negyedik Evangéliumból másik fontos részletet tudunk meg. Kezdetben András Keresztelő Szent János tanítványa volt. Ez is azt mutatja, hogy kereső ember volt, aki osztozott Izrael reményében, aki közelebbről meg akarta ismerni az Úr szavát, valóságát. Valóban a hit és a remény embere volt. Keresztelő Szent Jánostól hallotta egy napon, hogy Jézus az „Isteni Bárány”. Ennek hatására egy meg nem nevezett, másik tanítvánnyal együtt felkerekedik, hogy kövesse Jézust. János evangelista így ír: „elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak”. András tehát értékes pillanatokat élt meg bensőségben Jézussal. Az evangéliumi szakasz jelentős megjegyzéssel folytatódik: „A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: „Megtaláltuk a Messiást”, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz.” Ezzel nem mindennapi apostoli lelkületről tett tanúságot – állapította meg a Szentatya. András tehát az első volt az Apostolok közül, akit Jézus meghívott követésére. A Bizánci Egyház liturgiája pontosan ezért tiszteli őt a Protóklitos névvel, ami annyit jelent, hogy az „első meghívott”. Bizonyos, hogy a Péter és András közötti testvéri kapcsolat miatt különösen erős a testvéregyházi érzés a római és a konstantinápolyi egyház között. Ennek a kapcsolatnak a hangsúlyozására, elődöm, VI. Pál – folytatta katekézisét XVI. Benedek pápa – visszaadta a görögországi Patrasz város ortodox metropolita püspökének azt a jelentős Szent András ereklyét, amelyet 1964-ig a Vatikáni Bazilikában őriztek. A hagyomány szerint ugyanis Patrasz volt az a görög város, ahol András apostolt keresztre feszítették.
Az evangéliumi hagyományok másik három alkalommal tesznek még említést András apostolról, aki ezáltal közelebb kerül hozzánk. Az első a galileai kenyérszaporítás. Ebben az evangéliumi szakaszban András apostol jelzi Jézusnak: „van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?” – teszi fel a kérdést, jelezve az összegyűltek nagy számát. A jelenet András realizmusára vall, aki felméri a rendelkezésre álló élelmiszer elégtelenségét. Jézus azonban bőségesen ellátta táplálékkal azokat, akik eljöttek, hogy meghallgassák.
A másik epizód Jeruzsálemben történik. A városból kiérve az egyik tanítvány felhívja Jézus figyelmét a Templomot tartó falak vastagságára. A Mester azonban meglepő választ ad: a vastag falakból kő kövön nem marad. András akkor Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt felteszi a kérdést: „Mondd csak, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?” Jézus erre válaszolva tartja meg fontos beszédét Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. Arra szólítja fel tanítványait, hogy figyelmesen olvassák az idők jeleit, és mindig ébren őrködjenek. A történetből azt vonhatjuk len, hogy bátran feltehetünk kérdéseket Jézusnak, de ugyanakkor készen kell állnunk arra, hogy befogadjuk tanításait, még akkor is, ha azok meglepőek és nehezek.
Az Evangéliumok végül feljegyzik András apostolnak egy harmadik kezdeményezését is. A helyszín ismét Jeruzsálem, nem sokkal Jézus kínszenvedése előtt. Húsvét ünnepére néhány görög is érkezett a szent városba, valószínűleg istenfélő emberek voltak, akik azért jöttek, hogy imádják Izrael Istenét. András és Fülöp, a két apostol, akiknek görög eredetű volt a nevük, tolmácsként, közvetítőként lépnek föl Jézus és a görögök kis csoportja között. Jézus két tanítványán keresztül a következő, akkor titokzatosnak tűnő szavakat intézi a görögökhöz: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad: de ha elhal, sok termést hoz.” Mit jelentenek ezek a szavak ebben az összefüggésben? Jézus azt akarja mondani, hogy igen, létre jön majd a találkozó közte és a görögök között, de nem mint egyszerű és rövid beszélgetés néhány ember között, amely kíváncsiságból fakad. Jézus halálával, amely egy földbe hullott maghoz hasonlít, elérkezik majd megdicsőülésének órája is. Kereszthalála a feltámadásban bőséges termést hoz, az elhalt mag az élet kenyere lesz a világ számára, világosságot hoz a népeknek és kultúráknak. A görög lélekkel, a görög világgal való találkozásra utal a búzamag története, amely magához vonzza a föld és az égbolt erőit és kenyérré lesz. Jézus prófétai módon megjövendöli, hogy létrejön a görögök, a pogányok, az egész világ egyháza, mint Húsvétjának gyümölcse.
Ősi hagyományok Andrást nem pusztán néhány görög tolmácsának tekintik, hanem azt tartják, hogy a görögök Apostola lett a Pünkösdöt követő években. Testvére, Péter, Jeruzsálemből Antióchián keresztül Rómába érkezett, hogy ott gyakorolja egyetemes küldetését, András viszont a görög világ apostola volt: életükben és halálukban is két valódi fivérként jelennek meg, és ez a testvériség jelképesen kifejeződik a római és a konstantinápolyi szék, a két valóban testvéregyház között – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa.
Egy későbbi hagyomány szerint András apostol – mint már említettük – Patrasz városában szenvedte el a keresztre feszítést. Abban a legvégső pillanatban, testvéréhez, Péterhez hasonlóan, azt kérte, hogy Jézusétól eltérő keresztre feszítsék. Az ő esetében a két gerenda egymást átlósan keresztezi. Egy VI. századi ősi elbeszélés, András Passiója szerint az Apostol ezeket a szavakat ejtette ki vértanúsága elszenvedésekor: „Üdvöz légy, ó Kereszt, amelyet Krisztus teste avatott fel. Azelőtt a kereszt félelmet ébresztett, most azonban mennyei szeretetet hatja át. A hívők tudják, mennyi örömet és ajándékot rejt magában. Ó boldog Kereszt, aki az Úr testének fenségét és szépségét vetted magadra, fogadj el engem és vigyél el messzire az emberektől, adj vissza Mesteremnek, hogy általad fogadjon be az, aki általad megváltott engem.”
Ezekből a szavakból fontos tanulságot vonhatunk le: keresztjeink akkor válnak értékessé, ha úgy fogadjuk be őket, mint Krisztus keresztjének részét. Csak Krisztus Keresztjének részeként válik szenvedésünk nemessé és csak általa nyernek értelmet.
András apostol tehát azt tanítja nekünk, hogy kövessük Jézust, beszéljünk róla lelkesen, mindazoknak, akikkel találkozunk, és ápoljuk Jézussal a családias kapcsolatot, annak tudatában, hogy csak Őbenne találjuk meg életünk és halálunk végső értelmét.