“Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a
Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben” – ezzel a Rómaiakhoz írt páli levélből
vett idézettel köszöntötte a Szentatya az egyházi mozgalmak és új közösségek második
világkongresszusának résztvevőit.
Még élénken él emlékezetében és szívében az első, 1998. május 26. és 29. között megrendezett
találkozó, amelyen akkor, mint a Hittani Kongregáció prefektusa vett részt és tartott
előadást a mozgalmak teológiai elhelyezéséről. Az első kongresszus megkoronázását
jelentette a szeretett II. János Pál pápával való találkozás a Szent Péter téren,
amely során a Szentatya ismételten kifejezte elismerését az egyházi mozgalmak és új
közösségek iránt, amelyeket a remény jelének nevezett az egyház és minden ember számára.
XVI. Benedek pápa örömmel állapította meg, hogy a mozgalmak jelentősen előrehaladtak
azon az úton, amelyet II. János Pál pápa lelkipásztori gondoskodása, szeretete és
tanítása jelölt ki számukra. Gratulált Stanisław Ryłko érseknek, a Világiak Pápai
Tanácsa elnökének, valamint Joseph Clemens püspöknek, a tanács titkárának a mostani
kongresszus kezdeményezéséért, amelynek témája: „Keresztény létünk szépsége és annak
öröme, hogy ezt másoknak átadjuk”. Ez a gondolat utal arra az állításomra, amelyet
péteri szolgálatom megkezdésekor mondtam homíliámban – utalt rá a Szentatya. A téma
arra késztet, hogy elgondolkozzunk a kereszténység eljövetelének alapvető vonásáról:
a kereszténységben ugyanis Az jön elénk, aki megtestesülve, láthatóan, történelmileg,
Isten dicsőségét elhozta a földre. Krisztusban találkozik az igazság és a szeretet
szépsége. A szeretet azonban magába foglalja a szenvedésre való készséget is, és ez
a készség egészen az életáldozatig vezethet azoknál, akik valóban szeretnek. „Nagyobb
szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – olvassuk János
evangélistánál. Krisztus, aki „minden szépség szépsége”, jelenvalóvá válik az
emberek szívében, és hivatásuk felé vonzza őket, ami nem más, mint a szeretet. Ennek
a rendkívüli vonzerőnek köszönhetően nyílik meg az értelem a Misztériumnak. Így nyilatkoztatja
ki magát Isten irgalmas szeretetének legnagyobb szépsége, amely egyidejűleg az Isten
képére teremtett, a kegyelem által újjáteremtett és örök dicsőségre rendeltetett ember
szépsége is. Az évszázadok során, a kereszténység azáltal terjedt el, hogy személyek
és közösségek, megújult életükkel képesek voltak mélyreható tanúságot tenni a szeretetről,
az egységről és az örömről. A hit szépsége, amely a szentek arcán tükröződött vissza,
sok férfit és nőt késztetett arra, hogy nyomukba lépjen. Ez érvényes az egyházi mozgalmak
és közösségek tagjaira is, akik az alapítók révén megpillantották Krisztus arcának
egyedülálló ragyogását. Krisztus hívása, „jöjj és kövess engem”, ma is sok ember szívében
visszhangzik – írta üzenetében a Pápa, majd így folytatta: „Az „új teremtmények” arcán
és szavaiban láthatóvá válik Krisztus világossága és hallható lesz meghívása”. A
mozgalmak legyenek a közösség iskolái, amelyekben a tagok megtanulnak igazságban és
szeretetben élni, amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki és közölt az Apostolok tanúsága
révén. Lelkükben mindig hangozzon fel Jézus buzdítása: „Így világítson világosságotok
az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat”. Vigyék
el Krisztus világosságát minden társadalmi és kulturális környezetbe, világosítsák
meg napjaink sötétségét, azé a világét, amelyet az ideológiák ellentmondó üzenetei
bombáznak. Értéktelen a szépség, ha nincs mögötte egy igazság, amit követhetünk, ha
a szeretet múló érzésre korlátozódik, ha a boldogság egy elérhetetlen délibábbá válik,
ha a szabadság az ösztönök kielégítésévé korcsosul. Milyen sok rosszat okoz az emberek
és a nemzetek életében a hatalom és a birtokvágy, a gyönyörök hajhászása! A mozgalmak
és közösségek tagjai tegyenek tanúságot ennek a zűrzavaros világnak arról a szabadságról,
amellyel Krisztus szabadított meg bennünket. Az Isten és a testvérek szeretetének
rendkívüli összeolvadása széppé teszi az életet és kivirágoztatja a pusztaságot, amelyben
gyakran élünk. Ahol a szeretet úgy nyilvánul meg, mint az élet és a többiek sorsa
iránti szenvedély, amely sugárzik az érzelmekből és a munkából, egy igazságosabb társadalmi
rend építő erejévé válva, ott olyan civilizáció épül, amely képes szembenézni a barbárságok
előretörésével. Váljatok egy jobb világ építőivé, az ordo amoris, szerint,
amelyben megnyilvánul az emberi élet szépsége. Az egyházi mozgalmak és új közösségek
ma Krisztus és Jegyese, az Egyház szépségének ragyogó jelei, tagjai az egyház élő
szerkezetéhez tartoznak– írta XVI. Benedek pápa. Végül köszönetét fejezte ki készségükért,
amellyel befogadják nemcsak Péter utóda, hanem helyi egyházaik püspökeinek útmutatásait,
akik a Pápával együtt az igazság és az egységben megvalósuló szeretet őrzői. A léthez
való jog állításán túl, mindig, vitathatatlan elsőbbséget kell élveznie Krisztus Teste
építésének az emberek között. A mozgalmak minden problémával, mély szeretetközösségben,
a törvényes főpásztorokhoz való csatlakozás jegyében nézzenek szembe – buzdított őket
a Szentatya, majd Mária, a Teljesen szép, Tota pulchra közbenjárására bízta
a mozgalmak és közösségek tagjait, végül állandó szeretetéről biztosítva őket, különleges
Apostoli Áldását küldte számukra.