2006-05-28 14:37:48

A hit tanúja, II. János Pál nyomában


Mély meghatottsággal érkeztem nagy elődöm, Isten szolgája, II. János Pál szülőhelyére, gyermek- és ifjúkora városába. Wadowice nem hiányozhatott zarándokutam állomásai közül, amelyet nyomdokain haladva teszek meg lengyel földön. Azért akartam itt, Wadowicében megállni, hogy azon a helyen, ahol hitét kapta és megérlelte, veletek együtt imádkozzam mielőbbi boldoggá avatásáért. Goethe, a nagy német költő mondta: „Aki meg akar érteni egy költőt, menjen el szülőhelyére.” Ez áll fenn akkor is, ha meg akarjuk érteni II. János Pál életét és szolgálatát, el kell jönnünk szülővárosába. Ő maga vallotta, hogy itt, Wadowicében kezdődött minden: az élet, az iskola, a tanulmányok, a színház ….és a papság.”
II. János Pál, visszatérve a kezdetekhez, gyakran utalt arra a keresztelő kútra, amelyet különös tisztelettel vett körül a wadowicei templomban. 1979-ben, első lengyelországi zarándoklata során így vallott: „1920. június 20-án, ennél a keresztelőkútnál részesültem abban a kegyelemben, hogy Isten gyermekévé váltam, megkaptam a Megváltómba vetett hitet és befogadtak egyháza közösségébe”. Ezekben a szavakban rejlik a kulcs ahhoz, hogy megértsük II. János Pál hitének következetességét, keresztény életének radikalizmusát és az életszentségre való vágyát, amelyet szüntelenül kinyilvánított. Szavaiban rejlik az isteni kegyelem, Isten ember iránti ingyenes szeretetének mély tudata, de egyben annak a tudata is, hogy a kereszténység, amely révén megigazulunk, egyben arra is meghívás, hogy fordítsunk gondot a hitből fakadó igazságra. Egy valóban hiteles keresztény életprogram összefoglalható a keresztségi ígéretekhez való hűségben. Ez a hely sajátságos módon szól arról, hogy Isten szolgája, II. János Pál erről a hűségről tett tanúságot – mondta a wadowicei lakossághoz intézett beszédében XVI. Benedek pápa, majd így folytatta beszédét:
„Nagy elődöm, a wadowicei Bazilikát és a plébániát, ahol megkeresztelték különösen fontos helyként jelölte meg lelki élet és papi hivatása fejlődése szempontjából. Egy alkalommal felidézte: „Ebben a templomban járultam először a szentgyónás és a szentáldozás szentségeihez, itt voltam ministráns. Itt adtam hálát Istennek a papság ajándékáért és - már mint krakkói püspök – itt ünnepeltem papi ezüst misémet. Milyen sok jót, milyen sok kegyelmet kaptam ebben a templomban és ebben a plébániai közösségben, csak Az tudja, aki minden kegyelem Osztója. Őt, a Szentháromságos Egy Istent dicsőítem ma ennek a templomnak a küszöbén.” Ez a közösség a II. János Pál által olyan nagyon szeretett Egyház, amely itt született a wadowicei plébánián – mondta XVI. Benedek, majd hozzátette: ad limina látogatásuk során arra kértem a lengyel püspököket, hogy legyenek valóban egy „egyházi közösség, egyházi család”.
Végül a Szentatya utalt II. János Pál mély Mária tiszteletére, amely szintén Wadowicében, a „Mindenkor Segítő Szűzanya” kegyképe előtt kezdődött. Wojtyła pápa meg volt győződve arról, hogy Mária rendkívüli helyet foglal el az üdvösségtörténetben és az egyház történetében. Következésképpen az ő életében is, ezt fejezte ki „Totus tuus” jelmondata, Mária iránti bizalmának csúcsa, amelyhez földi zarándokútja utolsó pillanatáig hűséges maradt.
Ennek a Mária tiszteletnek a szellemében, és a Mindenkor Segítő Szűzanya kegyképe előtt adok hálát Istennek II. János Pál pápaságáért és hozzá hasonlóan arra kérem a Szűzanyát, hogy gondoskodjon az egyházról, amelynek vezetése Isten akaratából az én gondjaimra van bízva – mondta a Pápa, majd arra kérte a híveket, hogy őt is kísérjék el imáikkal, ahogyan ezt tették nagy Honfitársukkal. Áldását adta minden jelenlévőre illetve mindazokra, akik Wadowicébe érkeznek, hogy merítsenek II. János Pál hitének forrásaiból.








All the contents on this site are copyrighted ©.