XVI. Benedek pápa beszéde a papokhoz és szerzetesekhez Varsó Szent Jánosról elnevezett
főszékesegyházában
Azért jöttem el Lengyelországba, nagy elődöm, II. János Pál szeretett hazájába, hogy
hozzá hasonlóan merítsek a lengyelek hitének légköréből és hogy „megerősödésetekre
némi lelki kegyelmet juttassak nektek”. A varsói főszékesegyház minden építőköve a
lengyel főváros fájdalmas történelmére emlékeztet – mondta a Szentatya, felidézve
a közelmúlt nagy megpróbáltatásait, majd így folytatta beszédét: „Emlékezzünk a hit
hőslelkű tanúira, akik felajánlották életüket Istennek és az embereknek, emlékezzünk
a már kanonizált szentekre és mindazokra, akik kitartottak a hűségben, a becsületességben,
a jóságban, anélkül, hogy bizalmukat vesztették volna. Ebben a székesegyházban most
különösen Isten Szolgájára, Stefan Wyszyński bíborosra emlékezem, akit Ti az „Évezred
Prímásának” neveztek, és aki Krisztusra és Anyjára hagyatkozva hűségesen szolgálta
az egyházat a fájdalmas és hosszantartó megpróbáltatások közepette. Emlékezzünk elismeréssel
és hálával mindazokra, akik nem engedték, hogy a sötétség erői győzedelmeskedjenek,
tanuljuk meg tőlük a Krisztus evangéliumához való csatlakozásban a következetesség
és a kitartás bátorságát”. A Szentatya ezután a papi hivatás és szolgálat nagyságáról
elmélkedett. A hívek nem azt várják el a papoktól, hogy a gazdasági élet, az építőipar
vagy a politika szakértői legyenek. Egyetlen elvárásuk, hogy segítsék elő az emberek
találkozását Istennel. Azt kérik tőlük, hogy legyenek a lelki élet szakértői. A relativizmus
és engedékenység kísértésével szemben nem szükséges, hogy a pap ismerje korunk minden
eszmeáramlatát, ezzel szemben legyen az örök bölcsesség tanúja, amelyet a kinyilatkoztatott
szó tartalmaz. II. János Pál pápa a nagy jubileum évében több ízben is arra buzdította
a keresztényeket, hogy vezekeljenek a múlt hűtlenségeiért. Hisszük, hogy az egyház
szent, de tagjai bűnös emberek. El kell utasítani azt a szándékot, hogy csak azokkal
vállaljunk azonosságot, akik nem követtek el bűnt. Hogyan tudta volna kizárni sorai
közül az egyház a bűnösöket? Hiszen Jézus éppen az ő üdvösségükért testesült meg,
halt kereszthalált és támadt föl. Óvakodjunk attól, hogy az előző, más korokban és
más körülmények között élt nemzedékek ítélő bírái legyünk – mondta a Szentatya. Őszinte
alázatra van szükség ahhoz, hogy ne kendőzzük el a múlt bűneit, ugyanakkor azonban
ne engedjünk a könnyelmű vádak kísértésének sem, főleg konkrét bizonyítékok hiányában.
A lengyel helyi egyház mai kihívásai közül XVI. Benedek pápa a munkanélküliség
csapása miatt elvándorolni kényszerült honfitársaik lelki ellátását emelte ki, majd
apostoli látogatása jelmondatával búcsúzott a papoktól és szerzetesektől: „Legyetek
állhatatosak a hitben!”