2006-05-25 17:50:51

XVI. Benedek pápa beszéde a papokhoz és szerzetesekhez Varsó Szent Jánosról elnevezett főszékesegyházában


Azért jöttem el Lengyelországba, nagy elődöm, II. János Pál szeretett hazájába, hogy hozzá hasonlóan merítsek a lengyelek hitének légköréből és hogy „megerősödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek”. A varsói főszékesegyház minden építőköve a lengyel főváros fájdalmas történelmére emlékeztet – mondta a Szentatya, felidézve a közelmúlt nagy megpróbáltatásait, majd így folytatta beszédét: „Emlékezzünk a hit hőslelkű tanúira, akik felajánlották életüket Istennek és az embereknek, emlékezzünk a már kanonizált szentekre és mindazokra, akik kitartottak a hűségben, a becsületességben, a jóságban, anélkül, hogy bizalmukat vesztették volna. Ebben a székesegyházban most különösen Isten Szolgájára, Stefan Wyszyński bíborosra emlékezem, akit Ti az „Évezred Prímásának” neveztek, és aki Krisztusra és Anyjára hagyatkozva hűségesen szolgálta az egyházat a fájdalmas és hosszantartó megpróbáltatások közepette. Emlékezzünk elismeréssel és hálával mindazokra, akik nem engedték, hogy a sötétség erői győzedelmeskedjenek, tanuljuk meg tőlük a Krisztus evangéliumához való csatlakozásban a következetesség és a kitartás bátorságát”. A Szentatya ezután a papi hivatás és szolgálat nagyságáról elmélkedett. A hívek nem azt várják el a papoktól, hogy a gazdasági élet, az építőipar vagy a politika szakértői legyenek. Egyetlen elvárásuk, hogy segítsék elő az emberek találkozását Istennel. Azt kérik tőlük, hogy legyenek a lelki élet szakértői. A relativizmus és engedékenység kísértésével szemben nem szükséges, hogy a pap ismerje korunk minden eszmeáramlatát, ezzel szemben legyen az örök bölcsesség tanúja, amelyet a kinyilatkoztatott szó tartalmaz.
II. János Pál pápa a nagy jubileum évében több ízben is arra buzdította a keresztényeket, hogy vezekeljenek a múlt hűtlenségeiért. Hisszük, hogy az egyház szent, de tagjai bűnös emberek. El kell utasítani azt a szándékot, hogy csak azokkal vállaljunk azonosságot, akik nem követtek el bűnt. Hogyan tudta volna kizárni sorai közül az egyház a bűnösöket? Hiszen Jézus éppen az ő üdvösségükért testesült meg, halt kereszthalált és támadt föl. Óvakodjunk attól, hogy az előző, más korokban és más körülmények között élt nemzedékek ítélő bírái legyünk – mondta a Szentatya. Őszinte alázatra van szükség ahhoz, hogy ne kendőzzük el a múlt bűneit, ugyanakkor azonban ne engedjünk a könnyelmű vádak kísértésének sem, főleg konkrét bizonyítékok hiányában.
A lengyel helyi egyház mai kihívásai közül XVI. Benedek pápa a munkanélküliség csapása miatt elvándorolni kényszerült honfitársaik lelki ellátását emelte ki, majd apostoli látogatása jelmondatával búcsúzott a papoktól és szerzetesektől: „Legyetek állhatatosak a hitben!”







All the contents on this site are copyrighted ©.