XVI. Benedek pápa levele Peter-Hans Kolvenbach jezsuita generálishoz, XII. Piusz „Haurietis aquas” k. enciklikája közzétételének 50. évfordulója alkalmából

„Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból” - Izajás próféta szavai, amelyekkel XII. Piusz enciklikája kezdődik, arra emlékeztettek, hogy 100 évvel azelőtt terjedt el az egész egyházban Jézus Szent Szíve ünnepe. Ezek a szavak 50 évvel később sem veszítettek semmit jelentésükből. A Haurietis aquas k. Enciklika, arra buzdította a híveket, hogy nyissák meg szívüket Isten és szeretete misztériumának. Fél évszázaddal később ez a feladat továbbra is időszerű a keresztények számára: mélyítsék el kapcsolatukat Jézus Szívével, hogy megújítsák hitüket Isten üdvözítő szeretetében.
A Megváltó átszúrt oldalsebe az a forrás, amely felé az enciklika irányít bennünket: ebből a forrásból kell merítenünk, hogy eljussunk Jézus Krisztus valódi megismeréséhez és jobban megtapasztaljuk szeretetét. Tehát megismerjük Jézus Krisztusban Isten szeretetét, megtapasztaljuk azt, teljesen szeretetére hagyatkozva élünk, hogy azután másoknak is tanúságot tehessük róla – írta XVI. Benedek pápa, majd idézte szeretett előde, II. János Pál pápa szavait:
„Krisztus szívéhez közel, az emberi szív megtanulja megismerni az élet és saját sorsa valódi és egyetlen értelmét, megérti a hiteles keresztény élet értékét, megtanulja, hogyan tartsa magát távol a szív bizonyos perverzitásaitól, valamint megtanulja, hogyan egyesítse az Isten iránti gyermeki szeretetet a testvérek iránti szeretettel. Így – és ez az Üdvözítő Szíve által kért valódi kiengesztelődés – a gyűlölet és az erőszak által felhalmozott romokra épülhet Krisztus Szívének civilizációja.”
Megismerni Isten szeretetét Jézus Krisztusban
A Szentatya utalt Deus caritas est k. enciklikájára, amelyben Szent János első levelének állítását idézte: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne”. Isten Fia Megtestesülése révén nyilatkoztatta ki magát a legtökéletesebben, láthatóvá tette magát benne és a Krisztussal való kapcsolatunkban ismerhetjük meg, ki is valójában Isten. Krisztus a Kereszten feláldozta értünk életét, ezért szenvedését és halálát szemlélve ismerhetjük meg leginkább, Isten irántunk való határtalan szeretetét. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen”.
Megtapasztalni Isten szeretetét, Jézus Krisztus Szíve felé irányítva tekintetünket
Isten irántunk való szeretetének misztériuma minden valódi keresztény lelkiség és áhítat lényege. Csak úgy lehetünk keresztények, ha tekintetünket Megváltónk Keresztjére irányítjuk. A Haurietis aquas k. Enciklika joggal emlékeztet rá, hogy Krisztus oldalsebe és a szögek által hagyott sebek számtalan lélek számára olyan szeretetnek a jelei voltak, amely egyre mélyebben átalakította életüket.
Megélni a megtapasztalt szeretetet és tanúskodni róla
Isten szeretetének megtapasztalása egyfajta hívás, amelyre válaszolnunk kell. A szeretet parancsára csak úgy válaszolhatunk, ha megtapasztaljuk azt a szeretetet, amelyet előzőleg már Isten adott nekünk. A szeretet a Kereszt misztériumában válik láthatóvá, amely jelen van minden szentmisén, és csak ennek alapján válhatunk mi is képessé a szeretetre és az önátadásra, arra, hogy Krisztus kezében eszközzé váljunk, és hitelesen hirdessük szeretetét – írta még P. Peter-Hans Kolvenbach jezsuita generálishoz intézett levelében a Szentatya. Végül annak a kívánságának adott hangot, hogy XII. Piusz pápa Haurietis aquas k. enciklikája megjelenésének 50. évfordulója alkalmából egyre több szív válaszoljon buzgón Krisztus Szívének szeretetére.