A Szentatya katekézisében az apostoli folytonosságról elmélkedett

Az egyház, amely Jézus akaratából és személye körül jött létre, tovább folytatja zarándokútját a történelemben. Az Apostolok, hűségesen az Úrtól kapott küldetésükhöz, először megválasztják Mátyást Júdás helyébe, hogy számukat tizenkettőre egészítsék ki, majd másokat is bevonnak a rájuk bízott feladatok elvégzésébe, hogy folytassák szolgálatukat. A Galatákhoz írt levélben olvassuk: „Pál, (aki) nem embertől vagy ember által, hanem Jézus Krisztus, s az őt holtából föltámasztó Atyaisten rendeléséből apostol”. Pál, tehát, akit szintén közvetlenül a Feltámadt Jézus nevezett ki apostolának, összeveti a tizenkettővel az általa hirdetett Evangéliumot, és azon fáradozik, hogy átadja azt, amit kapott. „Elsősorban azt hagyom rátok, amit magam is kaptam” – írja az első korintusi levélben. A missziós küldetések elosztásakor csatlakozik az Apostolokhoz, másokkal, például Barnabással együtt. Mint ahogy a kezdetekben, az apostolokat a Feltámadt Úr meghívta követésére és missziós küldetést bízott rájuk, ugyanúgy azok, akik már apostoli szolgálatot végeztek, a Lélek erejében meghívtak és küldetéssel bíztak meg másokat. Ennek a hívásnak és küldésnek az útján bízzák rájuk az „episcopé” szolgálatát. Ennek a pontos meghatározása folyamatosan alakul ki az időben, a kezdetektől fogva, amíg magára nem ölti azt a formát, amelyről már a második század elején antióchiai Szent Ignác egyértelműen tanúskodik. Ez a püspök, a pap és a diakónus hármas szolgálata. Olyan fejlődésről van szó, amelyet Isten Lelke vezet, aki segíti az egyházat az apostoli folytonosság hiteles formáinak felismerésében.
A püspöki szolgálatban fennálló folytonosság tehát garantálja az apostoli hagyomány fennmaradását. A püspöki kollégium és az Apostolok eredeti közössége közötti kapcsolat mindenekelőtt a történelmi folyamatosságban áll fenn: ez a folytonosság biztosítja, hogy az egyházi közösségben tovább él a Krisztus által maga köré gyűjtött apostoli kollégium. A folytonosság lelki értelemben véve is tovább él, mivel az apostoli folytonosság a szolgálatban a Szentlélek működésének és átadásának kiváltságos helye. Ennek a meggyőződésének ad hangot lyoni Szent Iréneusz – a második század második felében: „Az Apostolok hagyománya, amely jelen van az egész világon, minden egyházban megmutatkozik azoknak, akik látni akarják az igazságot, és mi fel tudjuk sorolni az egyházakban az Apostolok által kinevezett püspököket és utódaikat, egészen napjainkig. Az Apostolok ugyanis azt akarták, hogy utódaik mindnyájan teljesen tökéletesek és feddhetetlenek legyenek és átadták nekik küldetésüket a tanításra.”
Szent Iréneusz arra a mindenki számára ismert, legfőbb és ősi egyházra utal, amelyet Rómában alapított a két dicsőséges Apostol, Péter és Pál. Átadták a hit hagyományát, amely a római egyházban, az Apostoloktól püspök utódaik által jut el hozzánk. Ezáltal a római egyház püspöki folytonossága az apostoli hit jele, szempontja és folyamatos átadásának biztosítéka. Szent Iréneusz tanítása szerint arra van szükség, hogy minden egyház, vagyis a bárhol élő hívők, efelé az egyház felé forduljanak, mivel a római egyház mindig megőrizte az Apostolok hagyományát. Annak a kritériuma tehát, hogy az egyes egyházak megmaradtak-e az apostoli egyház hagyományában, a püspöki folytonosság, a római egyház szeretetközösségében való részvétel alapján.
Az ősegyház tanúságtételei szerint, az egyházi szeretetközösség apostoli mivolta az Apostolok hitéhez és cselekedeteihez való hűségben áll, mivel az Apostolok biztosítják a Krisztus egyházával való történelmi és spirituális kapcsolatot. A püspöki szolgálat apostoli folytonossága az az út, amely biztosítja az apostoli tanúságtétel hűséges átadását. Az, amit az Apostolok képviselnek Jézussal és a kezdetek egyházával való kapcsolatban, ugyanezt képviseli a szolgálati folytonosság a kezdetek egyháza és a jelenlegi egyház közötti kapcsolatban. Nem egyfajta anyagi láncolatról van szó, inkább történelmi eszközről, amelyet a Szentlélek arra használ fel, hogy jelenlevővé tegye Jézust, azokon keresztül, akiket felszentelnek a szolgálatra a püspökök kézrátétele és imája révén. Az apostoli folytonosság által Krisztus az, aki eljön hozzánk, az Apostolok és utódaik szavaiban Krisztus szól hozzánk, kezük révén Krisztus működik a szentségekben, tekintetükben Ő az, aki átölel és érezteti velünk, hogy Isten szíve szeret és befogad minket.