A pap Istent és az emberiséget szolgálja a kereszt és a szeretet által és a papságot soha ne arra használja fel, hogy saját karrierjét építse - mondta XVI. Benedek pápa húsvét negyedik vasárnapján

A hivatások világnapján a Szentatya 15 új papot szentelt a római egyházmegye számára.
A papok Istennek szentelt és Istent szolgáló emberek a világ útjain, akiknek a szívében szeretet él az emberiség iránt, nem pedig saját jólétük és még kevésbé karrierjük építése fontos számukra. XVI. Benedek pápa ezekkel a világos és egyértelmű szavakkal határozta meg azt, hogy milyennek kell lennie ma a papnak azon a szentmisén, amely során a Szent Péter bazilikában pappá szentelt 15 diakónust, akik három római papképző intézetben készültek fel a szolgálatra. A Szentatyával együtt misézett Camillo Ruini bíboros, a római segédpüspökök, valamint az érdekelt egyházközségek plébánosai, jelen voltak az új papok hozzátartozói, barátai és hívek nagy számban. Az új papok közül 12 olasz, három külföldi származású: lengyel, hondurasi és izraeli.
A Szentatya homíliájában Jézust, a Jó Pásztor alakját állította az új papok elé. A pap olyan ember, aki Isten bensőséges barátja, ismeri az embereket, tapasztalt emberiségben. Pásztor, de nem a fogalom ősi értelmében, hanem olyan ember, aki modern érzékenységgel rendelkezik: aki cselekedeteiben Jézus képmásának tükörképe. A pap elkíséri az embereket, akkor is, amikor pusztaságban járnak és zűrzavar uralkodik életükben és lelkükben. Olyan ember, aki vállára veszi az emberiség „elveszett bárányát” és vissza viszi az akolba. Szent Péter, akire a feltámadt Úr azt a feladatot bízta, hogy legeltesse bárányait és legyen pásztor vele és Érte, Jézust „archipoimen”-nek, legfőbb pásztornak nevezte. Ezzel azt akarja mondani, hogy csak általa válhat a pap Jézus Krisztus nyájának pásztorává. Éppen ez fejeződik ki a papszentelésben: a pap egészen beilleszkedik Krisztusba és vele közösségben végzi a pásztori szolgálatot, amelyen keresztül Isten emberként a mi pásztorunkká akar lenni.
A Jó Pásztorról elhangzott evangéliumi szakasz három dolgot mond az igazi pásztorról: azt, hogy életét adja a juhaiért, hogy ismeri őket, a juhok pedig ismerik őt és hogy a jó Pásztor az egységet szolgálja.
Jézus pásztori szolgálatának középpontjában a kereszt misztériuma áll. A legnagyobb szolgálatot tette az emberekért, azzal, hogy önmagát adta értük. Emiatt a papi élet lényegét az Eucharisztia alkotja, amely által Jézus kereszt áldozata állandóan jelen van közöttünk. Ebből kiindulva értjük meg azt is, hogy mit jelent a szentmise illő módon történő bemutatása. A szentmisében az isteni dicsőségét levető Úrral találkozunk, aki engedi, hogy a halálig megalázzák. Nagyon fontos a pap számára a napi szentmise, amelyben újból és újból megismétlődik ez a titok, vagyis, hogy állandóan Isten kezébe helyezi önmagát és egyben megtapasztalja jelenlétének örömét, azt, hogy Isten elfogadja, felemeli és vezeti őt. Odaadni az életet, nem pedig megragadni azt. Életünk csak akkor válik széppé és fontossá, ha hasznossá tesszük magunkat, csak az találja meg az életet, aki odaajándékozza sajátját.
„Ismerem juhaimat és ők ismernek engem, amint az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát.” Ez a két kapcsolat csak látszólag tér el egymástól, valójában Jézus és az Atya és Jézus és az emberek kapcsolata nagyon is egymáshoz tartozik. Az emberek ugyanis az Atyához tartoznak és állandóan Őt keresik. Ennek így kell lennie a papok esetében is. Bensőséges kapcsolatban kell lenniük Jézussal és rajta keresztül az Atyával, csak akkor képesek ugyanis megérteni az embereket és az emberek csak akkor értik meg, hogy igazi pásztorra találtak bennük. Az igazi pásztor nem elégedhet meg azzal, hogy ismer egy nevet és egy dátumot, a szíveket kell ismernie és ez csak akkor lehetséges, ha az Úr nyitja meg a papok szívét.
Az Úr végül egység pásztori szolgálatát kérte a papoktól. „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak a szavamra, egy nyáj lesz és egy pásztor.” A kereszt és az egység között kapcsolat van, az egységnek ára van, mégpedig a kereszthalál. Jézus küldetése kiterjed az egész emberiségre, ezért az egyházra nagy felelősség hárul, soha nem elégedhet meg azok seregével, akikhez már eljuttatta Jézus evangéliumát. Az egység szolgálatának számos formája van, hozzá tartozik az egyház egységének építése is, hogy a különbségek és korlátok ellenére mindig jelen legyen Isten jelenlétének.
A Szentatya homlíliájában végül Jézusra, a jó Pásztorra bízta a római egyházmegye új papjait, Ő vezesse valamennyiüket minden nap és segítse őket abban, hogy általa és vele a hívek jó pásztoraivá váljanak ők is.
A szentmise után a Szentatya elimádkozta a húsvéti időszak Mária imádságát, a Mennyek Királynéját, hálát adott a hivatások világnapján szentelt papokért és a Szent Péter téren összegyűlt hívek sokaságát arra kérte, hogy imádkozzanak új hivatásokért.