Elmar Mäder ezredes, a Svájci Gárda parancsnoka a következő beszédet intézte Leonardo Sandri érsekhez, vatikáni helyettes államtitkárhoz, aki a Szentatya képviseletében volt jelen az eseményen:

A svájci gárda lelkészével szemlét tartottam az újoncok körében, hogy figyelmesen megvizsgáljam őket. Bemutatom Önnek a 33 gárdistát, akik rendelkeznek a megfelelő feltételekkel, hogy a Pápa és az Egyház katonái lehessenek. Itt állnak előttünk, mellüket vas borítja, vas, amely azt a szilárdságot jelképezi, amellyel ellátják majd szolgálatukat.
Figyelmesen választottuk ki az új gárdistákat a svájci fiatalok közül. Katolikus hitet vallanak, szilárd jellemmel és professzionális képzettséggel rendelkeznek. Szándékukban áll, hogy néhány évig kaszárnyában éljenek bajtársaikkal együtt és tökéletesen a Szentatya szolgálatában álljanak.
Meg vagyok győződve róla, hogy ellent tudnak majd állni bármiféle támadásnak, és ezért tovább képzik majd magukat minden szempontból a jövőben is. Ezek a fiatalok útmutatást kaptak, először szüleiktől és családjuktól, majd szakmabeli mestereiktől és nevelőiktől, végül barátaiktól. Ezért ezek a gárdisták, azonnal megtanulták, hogy merre „orientálódjanak”, megértették az „orientálni” szó mély jelentését. Ezért, mint mi mindnyájan, ők is kelet felé fordulnak. Ez azt jelenti: szívükben keresték a felkelő napot, és azt Krisztusban találták meg.
Urunk, add meg, hogy a Gárdisták soha ne szűnjenek meg Téged, az igazi Napot szemlélni.
Krisztus kínszenvedésének jeleneteit mindnyájan jól ismerjük. Péternek vissza kellett tennie kardját a hüvelybe, mivel maga az Úr kérte meg rá – mondta Mäder parancsnok, az újoncokhoz fordulva. „Kedves Újoncok, tőletek is ugyanezt kérik. Ti nem tehetitek azt, amit a pillanat heve diktál. A személyes érdekeket háttérbe kell szorítani, míg az önzést, a fogyasztói szemlélet, az individualizmust teljesen félre kell tenni. Még saját véleményeteket sem hangoztathatjátok mindig. Ezzel szemben azzal a kiváltsággal rendelkezünk, hogy mi szolgálhatjuk Szent Péter utódát. Ti is már mindnyájan átéltétek ezt a tapasztalatot: milyen jó érzés, egy hosszú menet után, vagy miután órákon át álltatok mozdulatlanul, egy hosszú éjszakai őrtállás után, amikor kimerülve ezt mondhatjátok: Sikerült megtennem! Legyen ez legfontosabb ambíciótok egész életeteken át.
Általában azokkal szoktunk beszélgetni, akiknek szintén a miénkhez hasonló a véleményük. Ez önmagában véve nem rossz, mivel megerősíti a hallgatót saját véleményében. Ma azonban, a Svájci Gárda jubileumi évében, amit mi mondunk, milliókhoz jut el, akik között vannak kételkedők, akik nem hagyják magukat lenyűgözni katonai formák által. De ezek a formák, ezek a szertartások, a tartalomra tekintő ablakok. Az, ami 1506-ban 150 gárdistával kezdődött, 500 év során ezer és ezer önkéntes követőre talált. Az Egyházat szolgálni egyáltalán nem rabszolgamunka. „Hivatás a hivatásért”, Krisztusért.
Kedves Gárdisták! – amikor most megjelentek a zászló előtt, hogy letegyétek eskütöket, legyetek mélyen tudatában annak, hogy ezrek lennének szívesen helyetekben, hogy szolgálhassák a Pápát és az egyházat. Nagy a ti felelősségetek.
Acriter et fideliter! –Bátorság és hűség! Így akarunk szolgálni, méghozzá örömmel.