Bemutatták a Vatikáni Múzeumokban a Borgia-lakosztály restaurált termeit

A Vatikáni Múzeumok alapításának ötödik centenáriuma alkalmából szervezett rendezvénysorozat részeként április 27-én sajtókonferencián mutatták be a Borgia Lakosztály restaurált termeit, amelyek falfestményeit a XV-XVI. században élt Pinturicchio készítette.
A spanyol származású VI. Sándor pápa, polgári nevén Rodrigo Borja y Doms, aki 1492-ben, Amerika felfedezésének évében kezdte meg 1503-ig tartó uralkodását, a perugiai festőre bízta az Apostoli Palota első emeletén kiválasztott lakosztálya díszítését. A legújabb történetírás újraértékeli ennek a sokat vitatott pápaságnak a szerepét a reneszánsz Európa új hatalmi egyensúlyainak kialakításában. VI. Sándor a hanyatló középkor végén került hatalomra, amikor már felbukkant a láthatáron a modern kor hajnala. VI. Sándor, az udvari intrikák, a nepotizmus, a botrányok pápája, jelentős politikai érzékkel rendelkezett, és biztosította az egyház világi függetlenségét, megszilárdította a Pápai Államban a pápa hatalmát.
1492-ben Amerika felfedezése lehetővé tette az egyház számára, hogy intenzív missziós tevékenység révén jelentősen kiszélesítse a hívek közösségét. VI. Sándor volt az, aki 1493-ban közvetített Spanyolország és Portugália között, hogy határt húzzanak terjeszkedésüknek, pontosan meghatározva a két ország hatáskörét megjelölő demarkációs vonalat. VI. Sándor kétségtelenül reneszánsz úr volt, aki szerette körülvenni magát híres művészekkel, akik jelentős közmunkákat végeztek el, mint például az Angyalvár vagy a Santa Maria Maggiore bazilika esetében. Azonban minden bizonnyal az Apostoli Palota róla elnevezett, Borgia lakosztálya az, amely örökségül hagyta számunkra kora legkifinomultabb ízlését.
A lakosztály három nagyméretű szobából állt, amelyet ceremóniamestere, Burcardo, Naplójában „titkos szobáknak” nevezett, utalva rá, hogy ez a Pápa magánlakosztálya volt és a következő helységeket foglalta magába: a titkok, a szentek, és a szabad művészetek termét. Ehhez kapcsolódott a Hitvallás és a Szibillák terme, valamint a Pápa hálószobája. A falfestmények témájának középpontjában – egy domonkos teológus, Annio da Viterbo elgondolása alapján, az emberiség hit általi üdvözülése áll, miközben felmagasztalja a Pápa alakját és vallásos áhítatát. Az üdvösséget a hithirdetés, a hit megvallása, valamint az erények gyakorlása révén érhetjük el, de szükség van a hit felfoghatatlan misztériumairól való elmélkedésre és szemlélődésre is. A Hitet a Kegyelem nyilatkoztatja ki, de részben megszerezhetjük a tudományok helyes felhasználása, a szabad művészetek, közöttük a csillagászat megfelelő gyakorlása révén is.
A falfestmények elkészítésével megbízott Pinturicchio, polgári nevén Bernardino di Betto umbriai művész volt, aki Raffaello mestere, Perugino kíséretében érkezett Rómába. Kiváló portréfestő és fáradhatatlan díszítőmester volt, akinek jelenléte leginkább a Szentek termének díszítésében fedezhető fel. Az erények gyakorlására, amely a hit nagy ajándékának elnyeréséhez szükséges, a szentek életén keresztül mutat példát. Szent Sebestyén vértanúsága, amely felidézi a császárkori Rómát és a Colosseumot, a kereszténység pogányság feletti győzelmét ábrázolja. Ugyanitt láthatjuk Szent Katalin disputáját, Nagy Konstantin diadalíve előtt, amelyen hatalmas betűkkel áll VI. Sándor mottója: „Pax Cultor” – a béke munkása. A terem boltívén megfigyelhetjük a Pápa címerében is jelenlévő bikát, utalással az Ozírisz mítoszra, és az Ápisz bikában való reinkarnációjára. VI. Sándor szimbóluma tehát a mitológiai vonatkozás révén is utal a kereszténység pogányság feletti győzelmére.
A négy éves restaurálási munkák után visszakapták eredeti ragyogásukat a kék, vörös, arany színek, ismét láthatóvá válik a harmadik dimenzióra való árnyékolt utalás, amely mélységet ad az ábrázolt alakoknak, jól tükrözve Pinturicchio művészetét, amely szerencsésen ötvözte a Borgia pápával a Vatikánba érkezett hispán behatást az olasz reneszánsz kifinomult ízlésével, hogy hozzájáruljon Róma egyházának megszilárdításához az új Európában.