XVI. Benedek pápa csütörtökön üzenetet intézett José Saraiva Martins bíboroshoz, a Szentté avatási Kongregáció prefektusához, a dikasztérium teljes ülése alkalmából

A szentek emlékezetét az egyház mindig nagy tiszteletben tartotta a kezdetektől fogva. Ezért, az évszázadok során különösen éber figyelemmel kísérte azokat az eljárásokat, amelyek Isten szolgáit az oltár dicsőségére juttatják el – írta üzenetében a Szentatya.
Utalt a teljes ülés három témájára, amelyek a következők:
a boldoggá avatási eljárás ún. „egyházmegyei szakasza”, a csodák, valamint a vértanúság, mint a Szentlélek ajándéka és minden idők egyházának öröksége. A Pápa hangsúlyozta, hogy az egyházmegyei szakasz megkezdésétől fogva már nagy gondot kell fordítani a boldoggá avatási eljárásokra, keresve a történelmi igazságot, tanúságtételek és dokumentumok tanulmányozásával, a „Divinus perfectionis Magister” k. apostoli konstitúció értelmében, amellyel II. János Pál pápa 1983-ban megújította az említett eljárást. A püspökök feladata, hogy megfelelő módon értékeljék: az oltár dicsőségére emelendő személyek valóban rendelkeznek-e az életszentség elterjedt hírével, történt-e csoda közbenjárásukra, illetve vértanúk voltak-e. Természetes, hogy nem lehet elkezdeni egy boldoggá- vagy szentté avatási eljárást, amennyiben nem áll fenn az életszentség bizonyított híre, még akkor sem, ha olyan személyekről van szó, akik kitűntek az evangéliumi következetességben, vagy kivételes egyházi és szociális érdemekkel rendelkeztek. Ami a csodák kérdését illeti, a pápa arra figyelmeztetett, hogy a témát az egyházi hagyomány, a mai teológia és a tudomány leghitelesebb vívmányainak a figyelembe vételével kell elmélyíteni. Amennyiben megállapították a „fizikai” és nemcsak „erkölcsi csoda” fennállását, a teológia mondja ki a döntő szót.
A vértanúságra vonatkozóan a Szentatya az értékítélet szempontjainak elmélyítésére buzdított. Ha a vértanúságra késztető ok változatlan is maradt, vagyis továbbra is Krisztus a forrása és példaképe, megváltoztak azonban a vértanúság kulturális körülményei, az üldözés stratégiái, amelyek egyre kevésbé nyíltan hangoztatják a keresztény hit, vagy a keresztény erényekkel összefüggésben lévő magatartás elleni gyűlöletet, hanem más, politikai vagy társadalmi természetű okokat színlelnek. Szükséges tehát, hogy megállapítsák az illető személy vértanúságra való készségének vitathatatlan bizonyítékait, mint például vére ontása, valamint ugyanolyan szükséges hogy közvetlenül vagy közvetetten, de erkölcsileg mindenképpen biztos módon nyilvánvaló legyen az üldöző keresztény hit elleni gyűlölete, az „odium Fidei”. Ha hiányzik ez az elem, akkor nem beszélhetünk az egyház örökös teológiai és jogi tanítása szerinti valódi vértanúságról – állapította meg a Szentatya.
XVI. Benedek végül ismételten leszögezte a jelenlegi rendszabályok egyik alapelvét, idézve II. János Pál „Divinus perfectionis Magister” k. apostoli konstitúciójából, miszerint „A II. Vatikáni zsinat által javasolt kollegialitás tanításának fényében, kifejezetten kívánatos, hogy maguk a püspökök jobban kapcsolódjanak az Apostoli Szentszékhez a szentté avatási eljárásokat illetően”. Ezeknek az útmutatásoknak megfelelően XVI. Benedek pápa annak a reményének adott hangot, hogy a szertartási módozatban még jobban kifejezésre jut a boldoggá- illetve szentté avatás közötti alapvető különbség. Ez azt jelenti, hogy a boldoggá avatási szertartásokban láthatóbban részt vesznek az érdekelt helyi egyházak. Azonban továbbra is kizárólag a római Pápa hatáskörébe tartozik, hogy engedélyt adjon Isten Szolgái tiszteletére – írta végül üzenetében XVI. Benedek Pápa.