XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során katekézisében a Szent Hagyomány jelentéséről elmélkedett

Az egyházi szeretetközösség, amelyet a Szentlélek ébreszt és tart fenn, és amelyet az apostoli szolgálat őriz és mozdít elő, nemcsak egy adott történelmi pillanat híveire terjed ki – ez a szinkronikus szeretetközösség. Az Újszövetség tanúságtétele szerint átöleli minden idők minden nemzedékét – ezt nevezzük diakronikus szeretetközösségnek. A Szentlélek biztosítja a történelemben a misztérium tevékeny jelenlétét, annak megvalósulását az évszázadok folyamán. A Vigasztaló Szentléleknek (Paraklétosznak) köszönhetően azt a tapasztalatot, amelyben a kezdetek egyháza apostoli közösségének volt része a Feltámadt Krisztust illetően, a további nemzedékek is átélhetik.
Az üdvösség javainak az átadása jelenti az egyház apostoli hagyományát, ez aktualizálja állandó jelleggel a keresztény közösségben az eredeti szeretetközösséget, a Szentlélek erejében. A hagyomány az apostolok, és a kezdetek tanítványai közösségének tanúságtételéből származik, és a Szentlélek vezetésével írt Újszövetségben maradt fenn az utókor számára. Az egyház szüntelenül utal rá, mint alapjára és szabályára, az apostoli szolgálat egymást követő folytonossága révén. Jézus, a végső idők Izraelére tett utalásaiban már kifejti azt a szándékát, hogy megváltó művének gyümölcseit az egész világra kiterjeszti, majd feltámadása után kifejezetten rábízza az Apostolokra azt a feladatot, hogy minden nemzetet tegyenek tanítványává, biztosítja őket jelenlétéről egészen az idők végezetéig. Az üdvösség egyetemessége azonban azt kívánja meg, hogy Húsvét emlékezetét szüntelenül ünnepeljék a történelemben, egészen Krisztus dicsőséges újra eljöveteléig. Ki teszi valóssá Jézus üdvözítő jelenlétét az apostolok szolgálatában és az újszövetség népének egész életében? A válasz egyértelmű: a Szentlélek. Az Apostolok Cselekedetei – Szent Lukács evangéliumának folytatásaként – bemutatják a Szentlélek, Krisztus küldöttei és az általuk összegyűjtött közösség közötti szoros kapcsolatot. A Vigasztaló Szentlélek működésének köszönhetően az Apostolok és utódaik megvalósíthatják az időben a Feltámadt Krisztustól kapott küldetést: „Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát..” – olvassuk Lukács evangéliumában. Az Apostolok Cselekedeteiben pedig ez áll: „.mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” „Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki”.
Tehát maga a Lélek az, aki a kézrátétel és az Apostolok imája révén felszenteli és elküldi az evangélium új hirdetőit. Miközben néhány szentírási szakasz szerint Pál rendelt presbitereket a helyi egyházak élére, máshol azt olvassuk, hogy a Szentlélek látja el pásztorokkal a hívők nyáját. A Szentlélek és Pál működése tehát mélyen áthatják egymást. Az egyház élete szempontjából ünnepélyes döntések idején a Szentlélek jelen van és vezeti a híveket: „A Szentlélek és mi magunk is azt tartottuk helyesnek..”
Jézus tevékeny jelenlétének állandó megvalósítása népe körében, amelyet a Szentlélek visz végbe, és amelyet az egyházban az apostoli szolgálat és a testvéri szeretetközösség fejez ki, ez az, amit teológiai értelemben Hagyománynak nevezünk: nem pusztán annak az átadásáról van szó, amit az Apostolok a kezdetekben kaptak, hanem a keresztre feszített és feltámadt Jézus hatékony jelenlétéről, aki elkíséri, és a Szentlélekben vezeti az általa összegyűjtött közösséget. A Hagyomány tehát a történelem folyamán a törvényes Pásztoraik köré gyűlt hívek közössége, olyan szeretetközösség, amelyet a Szentlélek táplál, biztosítva az összeköttetést az apostoli hit tapasztalata, amelyet a tanítványok éltek meg a kezdetek közösségében, valamint Krisztus jelenlegi, egyházában való megtapasztalása között. Más szóval a Hagyomány az egyház, az Atya Isten szent templomának szerves folytatása. Ez a templom az Apostolok alapjára épült, és Krisztus, a sarokkő tartja egybe, a Szentlélek éltető működése révén. A Hagyománynak köszönhetően, amelyet az Apostolok, és utódaik szolgálata biztosít, a Krisztus oldalából kifolyó víz és üdvözítő vére eljut minden idők embereihez. Ezáltal a Hagyomány az Üdvözítő állandó jelenléte. Jézus eljön, hogy találkozzon velünk, hogy megváltson és megszenteljen bennünket a Lélekben, egyháza szolgálata révén, az Atya dicsőségére.