XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során katekézisében a Szent
Hagyomány jelentéséről elmélkedett
Az egyházi szeretetközösség, amelyet a Szentlélek ébreszt és tart fenn, és amelyet
az apostoli szolgálat őriz és mozdít elő, nemcsak egy adott történelmi pillanat híveire
terjed ki – ez a szinkronikus szeretetközösség. Az Újszövetség tanúságtétele szerint
átöleli minden idők minden nemzedékét – ezt nevezzük diakronikus szeretetközösségnek.
A Szentlélek biztosítja a történelemben a misztérium tevékeny jelenlétét, annak megvalósulását
az évszázadok folyamán. A Vigasztaló Szentléleknek (Paraklétosznak) köszönhetően azt
a tapasztalatot, amelyben a kezdetek egyháza apostoli közösségének volt része a Feltámadt
Krisztust illetően, a további nemzedékek is átélhetik. Az üdvösség javainak az
átadása jelenti az egyház apostoli hagyományát, ez aktualizálja állandó jelleggel
a keresztény közösségben az eredeti szeretetközösséget, a Szentlélek erejében. A hagyomány
az apostolok, és a kezdetek tanítványai közösségének tanúságtételéből származik, és
a Szentlélek vezetésével írt Újszövetségben maradt fenn az utókor számára. Az egyház
szüntelenül utal rá, mint alapjára és szabályára, az apostoli szolgálat egymást követő
folytonossága révén. Jézus, a végső idők Izraelére tett utalásaiban már kifejti azt
a szándékát, hogy megváltó művének gyümölcseit az egész világra kiterjeszti, majd
feltámadása után kifejezetten rábízza az Apostolokra azt a feladatot, hogy minden
nemzetet tegyenek tanítványává, biztosítja őket jelenlétéről egészen az idők végezetéig.
Az üdvösség egyetemessége azonban azt kívánja meg, hogy Húsvét emlékezetét szüntelenül
ünnepeljék a történelemben, egészen Krisztus dicsőséges újra eljöveteléig. Ki teszi
valóssá Jézus üdvözítő jelenlétét az apostolok szolgálatában és az újszövetség népének
egész életében? A válasz egyértelmű: a Szentlélek. Az Apostolok Cselekedetei – Szent
Lukács evangéliumának folytatásaként – bemutatják a Szentlélek, Krisztus küldöttei
és az általuk összegyűjtött közösség közötti szoros kapcsolatot. A Vigasztaló Szentlélek
működésének köszönhetően az Apostolok és utódaik megvalósíthatják az időben a Feltámadt
Krisztustól kapott küldetést: „Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám
megígért ajándékát..” – olvassuk Lukács evangéliumában. Az Apostolok Cselekedeteiben
pedig ez áll: „.mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot
tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a
föld végső határáig.” „Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit
Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki”. Tehát maga a Lélek az,
aki a kézrátétel és az Apostolok imája révén felszenteli és elküldi az evangélium
új hirdetőit. Miközben néhány szentírási szakasz szerint Pál rendelt presbitereket
a helyi egyházak élére, máshol azt olvassuk, hogy a Szentlélek látja el pásztorokkal
a hívők nyáját. A Szentlélek és Pál működése tehát mélyen áthatják egymást. Az egyház
élete szempontjából ünnepélyes döntések idején a Szentlélek jelen van és vezeti a
híveket: „A Szentlélek és mi magunk is azt tartottuk helyesnek..” Jézus tevékeny
jelenlétének állandó megvalósítása népe körében, amelyet a Szentlélek visz végbe,
és amelyet az egyházban az apostoli szolgálat és a testvéri szeretetközösség fejez
ki, ez az, amit teológiai értelemben Hagyománynak nevezünk: nem pusztán annak az átadásáról
van szó, amit az Apostolok a kezdetekben kaptak, hanem a keresztre feszített és feltámadt
Jézus hatékony jelenlétéről, aki elkíséri, és a Szentlélekben vezeti az általa összegyűjtött
közösséget. A Hagyomány tehát a történelem folyamán a törvényes Pásztoraik köré gyűlt
hívek közössége, olyan szeretetközösség, amelyet a Szentlélek táplál, biztosítva az
összeköttetést az apostoli hit tapasztalata, amelyet a tanítványok éltek meg a kezdetek
közösségében, valamint Krisztus jelenlegi, egyházában való megtapasztalása között.
Más szóval a Hagyomány az egyház, az Atya Isten szent templomának szerves folytatása.
Ez a templom az Apostolok alapjára épült, és Krisztus, a sarokkő tartja egybe, a Szentlélek
éltető működése révén. A Hagyománynak köszönhetően, amelyet az Apostolok, és utódaik
szolgálata biztosít, a Krisztus oldalából kifolyó víz és üdvözítő vére eljut minden
idők embereihez. Ezáltal a Hagyomány az Üdvözítő állandó jelenléte. Jézus eljön, hogy
találkozzon velünk, hogy megváltson és megszenteljen bennünket a Lélekben, egyháza
szolgálata révén, az Atya dicsőségére.