Krisztus keresztje már elnyerte győzelmét – ezt hirdette XVI. Benedek pápa nagypénteken este a keresztúti ájtatosság végén a fényárban úszó Colosseumnál, Flavius császár amfiteátrumánál, ahol annyi keresztény szenvedett vértanúságot az ősegyházban.

A keresztúti ájtatosság, amelyet pápaként most először vezetett XVI. Benedek – este 9 óra után kezdődött római hívek és külföldről jött zarándokok tíz ezreinek részvételével, akik főként Spanyol- és Franciaországból, Latin-Amerikából és az afrikai földrészről érkeztek. A szép tavaszi éjszakát megvilágították az antik Róma reflektorfényben úszó lenyűgöző szépségű műemlékei, a Colosseum, Constantinus diadalíve és a Palatinus magaslatán emelkedő monumentális romok, az egymást váltó szászári dinasztiák által épített paloták fennmaradt emlékei. Itt helyezték el az égő fáklyákból kialakított keresztet és ez előtt mondott rögtönözve olasz nyelvű beszédet a Pápa az ájtatosság végén. A hívek között 13 ezer kisméretű fakeresztet, 10 ezer szertartáskönyvet és ugyanennyi gyertyát osztottak szét, amelyeknek fényénél jól látszódott a hívek meghatott arca és könnyes szeme.
XVI. Benedek pápa az első és az utolsó állomásnál vitte személyesen a keresztet, a második állomásnál helynöke, Camillo Ruini bíboros vette át, majd egymás után következett: egy római család, két szentföldi ferences szerzetes és más földrészek, Amerika, Ázsia és Afrika egy-egy képviselője, néhányan közülük hagyományos színes ünnepi ruhát viseltek. A keresztút 14 állomásához az elmélkedéseket egy évvel ezelőtt Joseph Ratzinger bíboros, a jelenlegi Pápa írta, ebben az évben pedig a Szentatya vatikánvárosi helynökét Angelo Comastri érseket bízta meg ezzel a szép feladattal. Az stációk során elénk tárultak a világban pusztító rettenetes gonoszságok, mint a gyermekek elleni erőszak, a családokat fenyegető alattomos támadások, a gazdagok és a szegények között egyre jobban elmélyülő szakadék, a luxusvillák és a nyomorúságos viskók ellentéte.
A Szentatya a szertartás végén beszédet intézett az egybegyűlt hatalmas hívősereghez, amely megtöltötte a Colosseum egész környékét egészen a római birodalom politikai és társadalmi életének szívét alkotó Fórumig. .
„Elkísértük Jézust a Keresztúton” – mondta XVI. Benedek pápa rögtönzött szavaiban. Elkísértük Őt a vértanúk útján itt a Colosseumnál, ahol oly sokan szenvedtek Krisztusért és adták életüket az Úrért és ahol az Úr Jézus annyi emberben ismét szenvedett. Ma este itt megértettük, hogy a Via Crucis nemcsak múltbeli esemény, amely világunk egy meghatározott helyén történt. Megértettük, hogy Krisztus Urunk Keresztje átöleli az egész világot, keresztútja áthalad minden időn és minden földrészen, ahol emberek élnek. A keresztúttal kapcsolatban nem lehetünk semlegesek. A szkeptikusan gondolkodó Pilátus, megpróbált semleges lenni, kívül maradni az eseményeken, de éppen ezáltal helyezkedett szembe az igazságossággal, és konformizmusból csak a saját karrierjével törődött. Nekünk, mindnyájunknak meg kell találnunk a helyünket ezekben az eseményekben. A kereszt tükrében ma este láthattuk azt, hogy hogyan szenved az emberiség, hallottunk a gyermekek elleni erőszakról, a család ellen indított támadásokról, a gazdagokról, akik nem veszik észre az ajtajuk előtt ülő Lázárt és emberek millióinak nyomorgásáról.
Ám a keresztút nemcsak fájdalomról szól. Egyes stációknál felfedezhettük a vigasztalás jeleit is. Láttuk az Édesanyát, akinek jósága és hűsége a halálig tart, sőt még azon túl is. Láthattuk az Úr színe előtt járó bátor asszonyt, aki nem fél attól, hogy kimutassa szolidaritását a szenvedő iránt. Láthattuk az afrikai Cirenei Simont, aki Jézussal hordozza a keresztet. Láthattuk azt is, hogy amint nem ér véget a szenvedés, úgy nem ér véget a vigasztalás sem: láttuk, hogy a kereszt útján Szent Pál megtalálja a hitet, Szent Ágoston felismeri saját útját, láthattuk Assisi Szent Ferencet, Páli Vincét, Maximilián Kolbét, Kalkuttai Teréz anyát. E nagyokhoz, e bátrakhoz hasonlóan nekünk is meg kell találnunk saját utunkat, a jóság, a bátorság, az igazság és a szeretet útját. A Via Crucis nem csak a világban uralkodó sötétség és a szomorúság útja, nem is a végső fokon terméketlen moralizmus útja, nem egy tiltakozó jajkiáltás, amely semmit sem változtat meg. A Keresztút az irgalom útja is, amely feltartóztatja a rosszat: erre tanított meg minket II. János Pál pápa. A Keresztút az irgalom és így az üdvözülés útja. Ezért meghívásunk arra szól, hogy induljunk el az irgalom útján, és Jézussal együtt helyezzünk akadályt a gonoszság elé.
A Szentatya a Colosseum tövében összegyűlt több ezres hívősereget imádságra buzdította: az Úr segítsen bennünket abban, hogy megérintsen bennünket az ő irgalma és így mi is hozzájárulhassunk a világ és az emberek üdvösségéhez, Jézus Szent Anyja, az Irgalom anyja oltalma alatt. A Pápa végül apostoli áldását adta a jelenlévőkre és a televízión keresztül a szertartást követők millióira.