"Öt év után keserűen hagytam el Irakot. Nagyon sok időre van még szükség, hogy normalizálódjon
a helyzet" - nyilatkozta Ferdinando Filoni érsek, volt iraki apostoli nuncius
Három évvel ezelőtt, 2003. április 9-én George Bush amerikai elnök bejelentette: befejezettnek
tekinti az iraki háborút. Ehhez képest ma sincs béke a sokat szenvedett közel-keleti
országban - kezdte megrendítő beszámolóját a Vatikáni Rádióban Ferdinando Filoni érsek,
aki öt évig képviselte a Szentszéket Irakban és Jordániában. Jelenleg a Fülöp-szigeteken
teljesíti nunciusi szolgálatát. Filoni érseket II. János Pál pápa nevezte ki Bagdadba
2001-ben, az ottani keresztény közösségek támogatására, hogy elvigye számukra a béke
és a reménység üzenetét. A főpásztor sosem hagyta el az iraki népet, a legnehezebb
pillanatokban sem, amikor 2003. márciusában megkezdődtek az amerikai-angol bombázások. Április
10-én, hétfőn délelőtt a Vatikáni Rádióban osztotta meg benyomásait, tapasztalatait
a szerkesztőségek képviselőivel Filoni érsek. Sajnos, a hőn áhított béke még várat
magára - mondta a főpásztor - naponta fölrázzák az iraki lakosság életét a az ellenálló
akciók, melyek kihatnak a szomszédos országokra is. "Öt év után keserűen hagytam
el Irakot" - mondta őszinte beszámolójában az érsek, aki mélyen szívébe véste az ottani
emberek, az egyház drámáját: semmi sincs, ami jól működne. Három év alatt rájöttem:
sosem jelenthetem ki, hogy elértük a mélypontot, mert minden nap történik valami még
rosszabb. Intézményi szinten történtek előrelépések: Szaddam rezsimje megbukott,
a lakosság megszavazta az alkotmányt - bár annak tartalmáról vajmi keveset tudnak,
hiszen síita vezetőik utasításait követték csupán. A volt nuncius szerint ez azonban
így is fontos tény, hiszen azt mutatja, hogy az emberek gyakorolhatták jogaikat. Az,
hogy ez felsőbb irányítással történt, az a helyi mentalitásból fakad. Ami a sokat
vitatott, amerikaiak által importált demokráciát illeti, Filoni érsek annak a véleményének
adott hangot, hogy Irakban a demokráciának nincsenek meg az alapjai, sem kulturálisan,
sem pedig történelmileg. Ezen kívül a demokráciát nem lehet egyfajta nyugati termékként
behozni készen az országba, arra föl kell készülni, csak közös erőfeszítéssel lehet
megvalósítani. Nem beszélve arról az égbekiáltó ellentmondásról, hogy háborúval akarták
elhozni az iraki népnek a demokráciát, amely már önmagában lehetetlenség - fűzte hozzá
a főpásztor. A lehető legrosszabb az, ha az évezredek óta működő törzsi kötelékeket
szétromboljuk és nem adunk semmilyen rendszert helyette. Irakban az emberek helyi
törzsekbe tömörülten élnek, a vérkötelék mindennél fontosabb, egyénileg nem, csakis
közösségben élhetnek, mert az biztosít védelmet számukra. Mi vár az Irakban élő
keresztényekre? Ezzel kapcsolatban a volt nuncius elmondta: arra lenne szükség, hogy
a keresztény kisebbség összefogjon és ne külön-külön pártokhoz tartozzon - csakhogy
továbbra is a törzsi kötelékek határozzák meg, hogy kire szavazzanak. Ezért van, hogy
a választásokon kevés kereszténynek sikerült bejutnia a parlamentbe, nem egész 3%
a síita, szunnita és kurd szövetségek többsége mellett. 4 hónap telte el a parlament
felállítása óta, de Irakban ma teljes a káosz, a hatalom abszolút hiányát tapasztaljuk:
fegyveres bandák garázdálkodnak, a rendőrök tehetetlenek. A bűnözés kis-és nagyszinten
is ellehetetleníti az emberek életét, folyamatos a kivándorlás - amit persze a kormány
tagad. A szent helyek ellen elkövetett sorozatos támadások miatt ma már csak úgy
lehet megközelíteni egy keresztény templomot, vagy akár muzulmán mecsetet, hogy előtte
fegyveres őrök ellenőrzik a szertartásra igyekvőket. Mit tehet a nyugat ebben a
helyzetben? Filoni érsek szerint először is le kell vetkőznünk a felsőbbségtudatunkat
olyan civilizációkkal szemben, amelyek nem úgy működnek. mint a miénk. A társadalom
törzsi alapokon nyugvó szerkezete önmagában nem negatívum, pl. Jordániában kiválóan
működik. Az sem biztos, hogy az iraki társadalomnak olyan irányban kell fejlődnie,
mint a nyugati országokban. Meg kell továbbá különböztetnünk, melyek azok az emberi
értékek, amelyektől nem tekinthetünk el, s ezeket a helyiek is érzik, és nem feltétlenül
a mi módszereinkkel kell megvédeni azokat. Filoni érsek nagyra értékelte azoknak
a keresztényeknek a kitartását, akik a Közel-Keleten az 1915-ben elkövetett népirtás
követően is megmaradtak minden nehézség ellenére. Ami pedig az ország és a keresztények
jövőjét illeti, a volt nuncius így nyilatkozott: papként reménykedem, de ha realista
akarok lenni, nagyon sok időre van még szükség, hogy Irakban normalizálódjon a helyzet
- fejezte be beszámolóját a Vatikáni Rádióban Ferdinando Filoni érsek, volt iraki
apostoli nuncius.