James Stafford főpenitenciárius bíboros homíliája kedden este a Szent Péter bazilikában tartott bűnbánati szertartáson

James Stafford bíboros szentbeszédében arra a két alapfeltételre emlékeztetett, amelyet az egyház a szentgyónás előtt a hívektől kér: az egyik az, hogy imában kérjék Istentől a bűnök bocsánatát, a másik pedig az, hogy tartsanak lelkiismeret vizsgálatot.
A penitens Jézushoz könyörög irgalomért, aki Szent Pál Filippiekhez írt levele szerint „megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Vitathatatlan tény, hogy manapság az emberek nehezen értik meg a megbocsátás értelmét. Sokan arra hivatkoznak, hogy olyan iszonyatos dolgok történnek a világban, mint pl. a gyermekek elleni erőszak vagy a tömeggyilkosságok, amilyeket nem lehet elfelejteni és nem lehet megbocsátani. És egyáltalán ki az, aki megbocsát, nyilván nem a számtalan áldozat? Ám a Nagyhét egyedül választ ad ezekre az ellenvetésekre. A testet öltött Isten vált értünk áldozattá és örök főpappá. Az elhangzott evangéliumi rész szavai szerint: „Az Emberfia azért jött, hogy….váltságul adja oda életét sokakért.” A Mennyei Atya keresztre feszített Fiában nyilvánította ki szeretetének misztériumát. Jézus azért jött el, hogy áldozatként magára vállalja a múlt, a jelen és jövő emberi bűneit. Péter apostol szavai jól összefoglalják annak az eseménynek a lényegét, amelyet saját könnyel telt szemével látott: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk.” Nagyon sok az olyan bűnbánó, aki mivel számtalan igazságtalanságot kell állandóan elviselnie mások részéről, nem tud megbocsátani és szíve tele van haraggal. Ám fontos, hogy még az áldozatok maguk is felfedezzék, hogy egyedül Jézus az, aki „engesztelő áldozat a mi bűneinkért.” A bűn nélküli Istenember a bűnösök helyébe lépett és így egyszer s mindenkorra megszabadította az embereket a bűntől. És Isten hűségesen megtartja ígéretét: „Bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.”
Stafford bíboros homíliájában ezután egyfajta lelki tükröt tárt a hívek elé a Hegyibeszéd alapján és azt a vigasztaló üzenetet intézte az egybegyűltekhez, hogy a bűn sötétsége soha nem képes homályba borítani az isteni irgalom világosságát. A bűnbánó ember a gyónásban maga mögött hagyja a bűn sötétségét. A Szentlélek kiárad Péter székére, amint az első húsvét alkalmával kiáradt az egyházra. A bűnét megbánó embert ugyanaz a Lélek arra hívja, hogy tartsa tiszteletben a parancsolatokat, hogy így a „múlandóság szolgai állapotából felszabadulva belépjen Isten fiainak dicsőséges szabadságába.”