A kommunizmus bűnei - az Európa Tanács közgyűlésének határozata

A Vatikáni Rádió Európa Falak Nélkül c. fél órás olasz nyelvű műsora március 27-i adásában kommentálta az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének január 25-én hozott határozatát, amely elítéli a totalitárius kommunista rendszerek által tömegesen elkövetett emberi jogok megsértését, valamint tisztelettel adózik az áldozatok emlékének. A dokumentum leszögezi, hogy a múlt században hatalmon lévő kelet-közép-európai kommunista rendszereket, amilyenek egyébként még mindig léteznek a világ több országában, kivétel nélkül jellemezte az emberi jogok tömeges megsértése, mint az egyéni és tömeges gyilkosságok, a koncentrációs táborok, a mesterségesen előidézett éhínség, a deportációk, kínzások, a kényszermunka, a vallásüldözés, a kollektív terror egyéb formái.
Az adásban megszólalt Horuzsi Grigorij, Ukrajna szentszéki nagykövete, az égbe kiáltó bűnök közül a hazáját három hullámban sújtó nagy éhínségről szólt, amelyet a kommunista diktatúra mesterségesen idézett elő 1921-22-ben, majd 1932-33-ban, végül 1946-47-ben. Az ukránul „holodomor”-nak nevezett, mesterségesen előidézett éhhalál évtizedeken át tabu volt a szovjet történetírásban. Isten szolgája, II. János Pál pápa, 2001-ben, az országban tett apostoli látogatása során felidézte a 30-as évek éhínségét. A holodomor 70. évfordulójára emlékezve pedig ezt írta: „Soha többé! A múlt aberrációinak tudatosítása állandó buzdítás arra, hogy a jövőt emberi mérték szerint építsük, szembeszállva minden olyan ideológiával, amely megszentségteleníti az életet, az emberi méltóságot, a személy jogos elvárásait”. Az Európa éléskamrájának nevezett Ukrajna nem volt képes gyermekeit kenyérrel ellátni, akik millió számra haltak éhen. Arra kényszerültek, hogy állati tetemekkel, emberi holttestekkel táplálkozzanak, sőt még saját halott gyermekeiket is megették – mondta Grigorij ukrán szentszéki nagykövet. Az éhséget az idézte elő, hogy központilag begyűjtötték és lefoglalták a gabonatermést és a kenyeret, valamint szigorúan megtiltották, hogy bármelyik másik szovjet köztársaságból élelmiszert szállítsanak Ukrajnába. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a holodomor nem a mezőgazdaság kollektivizálásának eszköze volt, mert a harmincas évekre ez már megtörtént és az éhínség egyébként is sújtotta a kolhoz parasztokat is. A holodomor kifejezetten a politikai elnyomást szolgálta, amely különösen sújtotta az értelmiséget, 250 ezret közülük megöltek illetve deportáltak. A tények azt bizonyítják, hogy a holodomor etnikai háború, népirtás, az ukrán nép genocídiuma volt – nyilatkozta a Vatikáni Rádióban Horuzsi Grigorij, Ukrajna szentszéki nagykövete.
Artur Filipowicz lengyel jezsuita atya, a varsói Pápai Teológiai Fakultás professzora a kommunizmus egy másik, évtizedeken át tabuként kezelt bűntettéről, a katyni erdőben végzett öldöklésről szólt. 1939-ben a Szovjetunió és a náci Németország megkötötte az ún. Molotov-Ribbentrop paktumot. Ezt követően a szovjet Vörös Hadsereg mintegy 22 ezer lengyel katonatisztet, katonát ejtett foglyul, amikor a megállapodás értelmében megszállta az akkori Lengyelország keleti részét. Lavrentyij Berija és Sztálin parancsára a lengyel katonákat, háborús foglyokat, közöttük papokat, értelmiségieket, Katyn és Harkov erdejében lemészárolták. Mintegy 15 ezren lettek tarkólövés áldozatai. Amikor a náci német seregek 1943 áprilisában elfoglalták a katyni erdő vidékét, megtaláltak 2500 holttestet. Néhány hónap múlva a Vörös Hadsereg visszafoglalta a kérdéses területet, és a nácikra hárította a felelősséget. Ez volt a hivatalos állásfoglalás évtizedeken keresztül nemcsak a Szovjetunióban, hanem Lengyelországban is. A Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben, Borisz Jelcin, Oroszország elnöke juttatta el a lengyeleknek annak a határozatnak a másolatát, amelyet Berija, Sztálin és a szovjet kormány más tagjai írtak alá, és amely megparancsolja a lengyel katonák, hadifoglyok tömeges kivégzését.
A Mitrohin dosszié nevű olasz parlamenti bizottság, amely 2002-ben jött létre azzal a céllal, hogy felderítse a kommunista országok titkosszolgálatainak olaszországi tevékenységét, március elején közzétett zárójelentésében ismételten leszögezi, hogy a szovjet katonai titkosszolgálat, - GRU – felelős a II. János Pál ellen 1981-ben elkövetett merényletben. Továbbá adatokkal bizonyítja, hogy a kelet-német titkosszolgálat, a STASI feladata volt a nyomok eltüntetése, illetve a világ közvéleménye félrevezetésének megszervezése, amelyben kiváló eredményeket ért el.
Rudolf Lill professzor, a bonni egyetem modernkori történelmének tanára az Európa Falak Nélkül c. adásban a következőkben foglalta össze a STASI szerepét:

A STASI nemcsak a kelet-német állampolgárok ellen lépett fel terrorral, hanem politikai gyilkosságokat szervezett nyugaton is. Ami a Pápa elleni merényletet illeti, bárki, aki figyelemmel követte az eseményeket, világosan látta első perctől kezdve, hogy ezt a terrorcselekményt valamelyik keleti titkosszolgálat szervezte, mivel ezek az országok nagy veszélyt láttak a lengyel pápában Lengyelország és az egész rendszer számára, és éppen ezért fizikailag meg akarták semmisíteni. A STASI állt számos destabilizációs törekvés mögött a nyugati országokban is, az ismerős módszerekkel mindent elkövettek, hogy egyes politikusok hitelét lejárassák. Mindezt bizonyítja a fennmaradt dokumentáció, amely ma már nyitva áll a kutatók előtt. Ami a kommunizmus egyéb bűneit illeti Kelet-Németországban, Lill bonni professzor utalt rá, hogy rögtön a második világháború befejezése után, az NDK, azzal az ürüggyel, hogy lesújtson a volt náci bűnösökre, több ezer személyt letartóztattak, azzal a váddal, hogy a kommunizmus ellenségei, illetve osztályellenségek, mivel polgári származásúak. Ugyanazokat a koncentrációs táborokat használták, mint a nácik, mint pl. Buchenwald, ahol több ezren veszítették életüket per lefolytatása nélkül. Az NDK azután új bűnöket vezetett be, mint a hazaárulás, kémkedés, merénylet a szocialista rendszer ellen. A halálbüntetés, amelyet Nyugat-Németországban 1949-ben eltöröltek, Az NDK-ban 1987-ig életben maradt. A Szövetségi Németország mindent megtett annak érdekében, hogy kiszabadítsa a politikai foglyokat a keleti börtönökből és ez számos esetben sikerült is neki, óriási összegek fejében. Nem szabad elfelejteni, hogy a berlini falon túl, amit joggal neveznek a szégyen falának, a két országrészt elválasztó szögesdrót és elaknásított határ is számos áldozatot követelt, mivel a határőrök azonnal agyonlőtték a menekülni vágyókat.