XVI. Benedek pápa homíliája a II. János Pálért bemutatott engesztelő szentmise során

A Szentatya a szentmise során elhangzott szentírási olvasmányokról elmélkedett, kezdve a Bölcsesség könyvéből vett első olvasmánnyal, amely az igazak végső rendeltetéséről szól. A szent szerző szavai szerint: „Isten próbára tette az igazakat és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket, égőáldozatul.” Az „égőáldozat” bibliai kifejezés II. János Pál küldetését juttatja eszünkbe, aki életét Istennek és az egyháznak ajándékozta és főként az eucharisztia ünneplésében élte meg papsága áldozati vetületét. Hányszor elismételte azt az invokációt, amely Ajándék és titok c. könyve végé is szerepel, a Mi Urunk Jézus Krisztus, mint Főpap és Áldozat litániájából: „Jézus, Főpapunk, aki önmagadat áldozati ajándékul adtad Istennek. Irgalmazz nekünk.” Ez a fohász jól jellemzi papi karakterét, ő ugyanis soha nem titkolta azt a vágyát, hogy egyre inkább eggyé váljon Krisztussal, a Főpappal, az Eucharisztia áldozatán keresztül, amelyből mindenfajta apostoli odaadás fakad.
A Péter apostol első leveléből vett szentlecke is használja és a hitre alkalmazza a tűzpróbát kiállt arany képét. Az élet nehézségei között mutatkozik meg ugyanis a hit minősége, szilárdsága és tisztasága. II. János Pált Isten nagy emberi és spirituális ajándékokkal áldotta meg és tette próbára az apostoli fáradozások és a betegségek során és ő mindinkább sziklaszilárdnak tűnt a hitben. Akinek alkalma volt arra, hogy közelebbről ismerje őt, szinte kézzel kitapinthatta őszinte és szilárd hitét, amely oly nagy hatást gyakorolt munkatársaira és jótékony hatását kiterjesztette az egész egyházra is, amely egyre csak növekedett élete utolsó hónapjaiban és napjaiban. Hite biztos volt és erős, nem ismert félelmet és megalkuvást, megérintette annyi ember szívét számtalan apostoli látogatása és főként földi élete utolsó útja, haláltusája és halála során.
A szentmise evangéliuma a Pápa emberi és vallási személyiségének egy másik szempontját segít megérteni. Azt is mondhatnánk, hogy Ő Péter utóda egészen sajátságos módon János apostol, a szeretett tanítvány nyomdokait követte, aki a Kereszt tövében maradt Mária mellett a Megváltó elhagyatottságának és halálának órájában. Az evangelista aki együtt látta őket elmondja, hogy Jézus egymásra bízta őket: „Asszony, nézd ő a te Fiad …Nézd ő a Te Anyád.” Ezek a szavak különösen kedvesek voltak a haldokló pápa számára. A pápai címerének szavai: „Totus tuus” összefoglalják azt a spirituális és misztikus tapasztalatot, miszerint élete Márián keresztül teljesen Krisztus felé irányult.
A Szentatya homíliáját ezekkel a szavakkal zárta: „Kedves testvéreim, ma este gondolatunk a szeretett pápa halálának pillanata felé irányulnak, ugyanakkor a szívünkkel távolabbra is látunk. Lelkünkben visszhangoznak felhívásai, hogy felélem nélkül haladjunk előre az evangéliumi hűség útján, hogy hirdetői és tanúi legyünk Krisztusnak a harmadik évezredben. Eszünkbe jutnak szüntelen buzdításai, hogy nagylelkűen működjünk együtt egy igazságosabb és szolidárisabb emberiség megvalósításában és legyünk a béke kieszközlői és a reménység építői. Tekintetünket emeljük mindig Krisztusra, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké és Aki biztosan vezeti az egyházat. Szűz Mária, az Egyház Édesanyja segítsen bennünket, hogy minden körülmény között legyünk olyanok, mint Ő volt, isteni Fiának fáradhatatlan apostolai és irgalmas szeretetének prófétai hirdetői. Ámen.”