XVI. Benedek pápa beszéde az európai egyetemekről tartott vatikáni tudományos értekezlet 250 résztvevőjéhez

A Szentatya az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta az 50 európai ország és a Szentszék által is támogatott un. Bologna-folyamat keretében megrendezett tudományos értekezlet résztvevőit, akik a Vatikánban az „Európai egyetem kulturális öröksége és értéke” témáról tartottak eszmecserét. A három napos ülés a szombat délelőtti pápai kihallgatással zárult le. Zenon Grocholewski lengyel bíboros, a vatikáni Nevelési Kongregáció prefektusa köszöntésére válaszolva a Szentatya üdvözölte a jelentős értekezleten résztvevő püspököket, papokat, minisztereket és a az értekezletet támogató nemzetközi szervezetek képviselőit.
A Szentatya szavai szerint a tanácskozás azzal foglalkozott, hogy az európai egyetemek hosszú és gazdag hagyományaikkal miként járulhatnak hozzá a harmadik évezred Európájának építéséhez, szem előtt tartva azt, hogy minden kulturális valóság magában foglalja a múlt emlékét és a jövő tervét egyaránt. Ehhez a megfontoláshoz az egyház is szeretne hozzájárulni, amint azt az elmúlt évszázadokban is tette. Kezdetekben óriási befolyása volt a monachizmusnak, melynek érdemei a spirituális-vallási környezeten túl, kiterjedtek a gazdasági és a szellemi szférára is. Nagy Károly idején az egyház támogatásával igazi iskolákat alapítottak, amelyek a császár szándékai szerint minél több személy számára nyitva álltak.
Néhány évszázaddal később született meg az egyetem, amely az egyház részéről döntő indíttatást kapott. A múlt nagyhírű európai egyetemei közül a Pápa megemlített néhányat, a bolognait, a párizsit, a krakkóit, a salamancait, a kölnit, az oxfordit és a prágait, amelyek gyorsan kibontakoztak és fontos szerepet játszottak az európai identitás megerősödésében és kulturális örökségének kialakulásában. Az egyetemi intézmények sajátos megkülönböztető jegye volt mindig a tudás szeretete és az igazság keresése a keresztény felfogással összhangban, amely elismeri, hogy az ember a teremtés remekműve, mivel Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtette. E felfogás azon a meggyőződésen alapult, hogy szoros egység létezik az igaz és a helyes, az ész és a szív meglátása között. Az egyetem a tudás iránti szeretetből született, ám olyan tudásból, amely elvezet a szeretetre.
A Szentatya tekintete ezután az Európa előtt álló kulturális kihívások felé fordult. Az alapvető kérdés ugyanaz ma is, mint a múltban volt, azaz antropológiai jellegű. Tisztázni kell, hogy az új tervek fényében milyen elképzeléseink vannak az emberről? Jogos az a kérdés is, hogy az egyetemek milyen embert szándékoznak szolgálni: olyant, aki csak a saját érdekeivel törődik, vagy olyan embert, aki nyitott a másik iránti szolidaritásra és keresi az élet valódi értelmét. További kérdések: milyen a kapcsolat az emberi személy, a tudomány és a technika között. A technológiai fejlődés a számítógépes tudományon keresztül az utóbbi időszakban felvállalta értelmi képességeink egy részét is, ami befolyásolja gondolkodásmódunkat, sőt befolyásolha szabadságunkat is. Azonban erőteljesen le kell szögezni, hogy az emberi személyt nem szabad feláldozni cserében a tudomány és a technika sikereiért. Ezért fontos tehát számunkra, akik a keresztény értékekre alapuló humanista hagyomány örökösei vagyunk, hogy az antropológiai kérdést a civilizációnkat ihlető alapelvek fényében szemléljük, amelyek az európai egyetemeken a kutatás és az elmélyülés valódi műhelyeire találtak.
Az ember biblikus felfogásából merítette Európa legjobb humán kultúráját és kibontakoztatta a személy méltóságát, elvitathatatlan jogainak forrását – idézte a Szentatya II. János Pál Ecclesia in Európa apostoli buzdításának szavait. Az egyház ezzel terjesztette és megszilárdította azokat az értékeket, amelyek egyetemessé tették az európai kultúrát. Ám az ember nem értheti meg teljességében önmagát, ha elszakad Istentől. Ez az oka annak, amiért nem szabad elhanyagolni az emberi létezés vallási dimenzióját, amikor hozzányúlunk a harmadik évezred Európájának építéséhez. Ebben sajátos szerep vár az egyetemekre is. A jelenlegi helyzetben az egyetemek nem elégedhetnek meg azzal, hogy oktatnak, hanem el kell kötelezniük magukat a készséges nevelői szerepben is az új nemzedékek szolgálatában, az évezredes eszmékre és értékekre építve. Az egyetem így segítheti Európát abban, hogy megtartsa „lelkületét”, új élettel töltve meg azokat a keresztény gyökereket, amelyekből fakad.
A Szentatya végül Istentől kérte, hogy tegye termékennyé munkájukat, melyet a fiatalok javára végeznek, akik Európa reményét alkotják.