XVI. Benedek pápa beszéde az európai egyetemekről tartott vatikáni tudományos értekezlet
250 résztvevőjéhez
A Szentatya az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta az 50 európai ország és a
Szentszék által is támogatott un. Bologna-folyamat keretében megrendezett tudományos
értekezlet résztvevőit, akik a Vatikánban az „Európai egyetem kulturális öröksége
és értéke” témáról tartottak eszmecserét. A három napos ülés a szombat délelőtti pápai
kihallgatással zárult le. Zenon Grocholewski lengyel bíboros, a vatikáni Nevelési
Kongregáció prefektusa köszöntésére válaszolva a Szentatya üdvözölte a jelentős értekezleten
résztvevő püspököket, papokat, minisztereket és a az értekezletet támogató nemzetközi
szervezetek képviselőit. A Szentatya szavai szerint a tanácskozás azzal foglalkozott,
hogy az európai egyetemek hosszú és gazdag hagyományaikkal miként járulhatnak hozzá
a harmadik évezred Európájának építéséhez, szem előtt tartva azt, hogy minden kulturális
valóság magában foglalja a múlt emlékét és a jövő tervét egyaránt. Ehhez a megfontoláshoz
az egyház is szeretne hozzájárulni, amint azt az elmúlt évszázadokban is tette. Kezdetekben
óriási befolyása volt a monachizmusnak, melynek érdemei a spirituális-vallási környezeten
túl, kiterjedtek a gazdasági és a szellemi szférára is. Nagy Károly idején az egyház
támogatásával igazi iskolákat alapítottak, amelyek a császár szándékai szerint minél
több személy számára nyitva álltak. Néhány évszázaddal később született meg az
egyetem, amely az egyház részéről döntő indíttatást kapott. A múlt nagyhírű európai
egyetemei közül a Pápa megemlített néhányat, a bolognait, a párizsit, a krakkóit,
a salamancait, a kölnit, az oxfordit és a prágait, amelyek gyorsan kibontakoztak és
fontos szerepet játszottak az európai identitás megerősödésében és kulturális örökségének
kialakulásában. Az egyetemi intézmények sajátos megkülönböztető jegye volt mindig
a tudás szeretete és az igazság keresése a keresztény felfogással összhangban, amely
elismeri, hogy az ember a teremtés remekműve, mivel Isten saját képmására és hasonlatosságára
teremtette. E felfogás azon a meggyőződésen alapult, hogy szoros egység létezik az
igaz és a helyes, az ész és a szív meglátása között. Az egyetem a tudás iránti szeretetből
született, ám olyan tudásból, amely elvezet a szeretetre. A Szentatya tekintete
ezután az Európa előtt álló kulturális kihívások felé fordult. Az alapvető kérdés
ugyanaz ma is, mint a múltban volt, azaz antropológiai jellegű. Tisztázni kell, hogy
az új tervek fényében milyen elképzeléseink vannak az emberről? Jogos az a kérdés
is, hogy az egyetemek milyen embert szándékoznak szolgálni: olyant, aki csak a saját
érdekeivel törődik, vagy olyan embert, aki nyitott a másik iránti szolidaritásra és
keresi az élet valódi értelmét. További kérdések: milyen a kapcsolat az emberi személy,
a tudomány és a technika között. A technológiai fejlődés a számítógépes tudományon
keresztül az utóbbi időszakban felvállalta értelmi képességeink egy részét is, ami
befolyásolja gondolkodásmódunkat, sőt befolyásolha szabadságunkat is. Azonban erőteljesen
le kell szögezni, hogy az emberi személyt nem szabad feláldozni cserében a tudomány
és a technika sikereiért. Ezért fontos tehát számunkra, akik a keresztény értékekre
alapuló humanista hagyomány örökösei vagyunk, hogy az antropológiai kérdést a civilizációnkat
ihlető alapelvek fényében szemléljük, amelyek az európai egyetemeken a kutatás és
az elmélyülés valódi műhelyeire találtak. Az ember biblikus felfogásából merítette
Európa legjobb humán kultúráját és kibontakoztatta a személy méltóságát, elvitathatatlan
jogainak forrását – idézte a Szentatya II. János Pál Ecclesia in Európa apostoli buzdításának
szavait. Az egyház ezzel terjesztette és megszilárdította azokat az értékeket, amelyek
egyetemessé tették az európai kultúrát. Ám az ember nem értheti meg teljességében
önmagát, ha elszakad Istentől. Ez az oka annak, amiért nem szabad elhanyagolni az
emberi létezés vallási dimenzióját, amikor hozzányúlunk a harmadik évezred Európájának
építéséhez. Ebben sajátos szerep vár az egyetemekre is. A jelenlegi helyzetben az
egyetemek nem elégedhetnek meg azzal, hogy oktatnak, hanem el kell kötelezniük magukat
a készséges nevelői szerepben is az új nemzedékek szolgálatában, az évezredes eszmékre
és értékekre építve. Az egyetem így segítheti Európát abban, hogy megtartsa „lelkületét”,
új élettel töltve meg azokat a keresztény gyökereket, amelyekből fakad. A Szentatya
végül Istentől kérte, hogy tegye termékennyé munkájukat, melyet a fiatalok javára
végeznek, akik Európa reményét alkotják.