“Megérteni és elfogadni Isten irgalmas szeretetét ” – XVI. Benedek pápa ezt a megbízatást
adta vasárnap a Tor Tre Teste nevű római külvárosi negyed lakosainak a plébániájukon
tett látogatása alkalmából.
Az Irgalmas Atya Istennek szentelt hipermodern épületet II. János Pál pápa álmodta
meg annak a tervnek a keretében, hogy a még templom nélküli külvárosi negyedek saját
és méltóságteljes istentiszteleti hellyel rendelkezzenek a jubileumi szentévre. A
Richard Meier amerikai építész átal tervezett modern templomot három szélnek feszülő
nagy fehér beton vitorla alkotja, amelyeket átlátszó ablakok kötnek össze, így a templom
belsejéből nézve olyan, mintha a szent cselekmények a szabad ég alatt zajlanának.
II. János Pál pápának betegsége miatt már nem állt módjában, hogy felszentelje ezt
a különleges templomot, ezért helyette ezt most utóda XVI. Benedek pápa tette meg.
XVI. Benedek megválasztása után elsőként egykori címtemplomát kereste fel, jelenlegi
második plébánia látogatásával II. János Pál emléke előtt tisztelget, aki 26 éves
pápasága során Róma 330 plébániájából több, mint 300-at látogatott meg személyesen.
Ez a templom ma már idegenforgalmi érdekességé vált modern építészeti struktúrája
miatt, de a Szentatya azt kérte a hívektől, hogy a látogatók ne csak egy szép templom
élményével távozzanak tőlük, hanem egy eleven közösségük emlékével is, amely az Atya
irgalmas szeretetéről tesz mindig tanúságot. A plébániára érkező Szentatyát helynöke,
Camillo Ruini bíboros és Crescenzio Sepe bíboros fogadta, akinek ez a címtemploma
hívek ezreivel együtt. A plébános ezekkel a szavakkal mutatta be a hívei közösségét:
„Ez a templom hajó alakú és azt szeretné kifejezni, hogy az egyház hajója, a plébánia,
kikötőre talál ebben a városnegyedben, az emberek között. Ma abban az örömben van
részünk, hogy Ön Szentatya áll a hajó kormányánál. Köszönjük bátorságát, amellyel
ennek a törékeny, bár Isten szavára éhező világnak a vízén kíván előrehaladni…Arra
kérjük, hogy buzdítson bennünket hogy Ön után haladjunk a világ tengerén, ahol Jézussal
találkozunk.” Nagyböjt negyedik, Laetare vasárnapját áthatja az öröm érzése, amely
enyhíti ennek a szent időszaknak a bűnbánó hangulatát. Az örömet fejezi ki ezen a
vasárnapon a rózsaszínű miseruha is. Mi az oka örömünknek? Természetesen Húsvét közeledése,
amelynek gondolata már elővételezi a feltámadt Krisztussal való találkozás örömét.
Azonban örömünkre a vasárnapi olvasmányok adnak közvetlen okot, mivel arra emlékeztetnek
bennünket, hogy méltatlan mivoltunk ellenére, Isten végtelen irgalmának várományosai
vagyunk – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa. Az emberiség, amelyet a bűn jelöl
meg, keserűséggel és szenvedéssel teli utakon halad, mint ahogy ezt az első olvasmányban
olvashatjuk Izrael népéről. A megpróbáltatások és csapások Isten terveiben mindig
végkifejletként irgalomhoz és megbocsátáshoz vezetnek. Ez Krisztus Keresztjének magyarázata
is. A Kereszt, Isten Fiának önátadása, végső fokon az a jel, amit azért kaptunk, hogy
megértsük az emberről és az Istenről szóló igazságot: Isten, aki mindnyájunkat teremtett
és megváltott, szeretetből egyetlen Fiát áldozta fel. XVI. Benedek pápa homíliájában
emlékeztetett Nikodémusra alakjára emlékeztettt, aki érzi Jézus szavainak és példájának
vonzerejét, mégis tétovázik mielőtt végleg igent mondana követésére. Hányan vannak
azok, akik napjainkban Istent, Jézust és egyházát keresik, keresik az isteni irgalmasságot
és várnak egy jelre, hogy érintse meg értelmüket és szívüket. Az egyetlen jel a keresztre
feszített Jézus: a meghalt és feltámadt Jézus, akiben megérthetjük az élet igazságát
és elnyerhetjük az üdvösséget” – mondta a Szentatya. Homíliájában ezután arra
emlékeztetett, hogy az Irgalmas Atya Istennek szentelt templom szeretett előde, II.
János Pál pápa kívánságára épült fel, a 2000-es jubileumi év emlékére, hogy hatékony
módon megörökítse annak a rendkívüli lelki eseménynek a jelentőségét. Az Úr irgalmáról
elmélkedve, amely tökéletes és végleges módon a Kereszt misztériumában nyilvánult
meg, a Pápa emlékeztetett annak az elmélkedésnek a szövegére, amelyet II. János Pál
avaly április harmadikára, Fehérvasárnapra írt. Isten tervében azonban az volt megírva,
hogy II. János Pál éppen ennek a napnak a vigíliáján, április másodikán, szombaton
távozzon el tőlünk. Az általa írt szöveget most XVI. Benedek olvasta fel: „Az
olykor eltévelyedettnek tűnő, a rossz, az önzés és a félelem által uralt emberiségnek
a feltámadt Úr felkínálja szeretetének ajándékát, amely megbocsát, kiengesztel és
megnyitja a lelket a remény számára. Olyan szeretet, amely megtéríti a szíveket és
békét ad”. És ebben az utolsó kéziratában – mondta végül XVI. Benedek pápa – egyfajta
végrendeletként még hozzátette: „Milyen nagy szüksége van a világnak ma arra, hogy
megértse és befogadja az Isteni Irgalmasságot”.