XVI. Benedek pápa homíliája az új bíborosokkal bemutatott szentmisén

A Szentatya nagy örömének adott hangot azért, hogy együtt mutathatja be a szentmisét a pénteki konzisztórium után az új bíborosokkal, és gondviselésszerűnek tartja, hogy erre a szertartásra éppen Urunk születésének hírüladása, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kerül sor. Isten Fia Megtestesülését ugyanis az Egyház kezdeteként ismerjük el. Az Egyház történelmi megvalósulása és minden intézmény ehhez az eredeti Forráshoz kapcsolódik, Krisztushoz, Isten Megtestesült Igéjéhez. Ő az, akit mindig ünnepelünk: Emanuel, a velünk-való Isten, aki által beteljesedett az Atya üdvözítő akarata. Ma a Misztériumnak arról a szempontjáról elmélkedünk, hogy a isteni Forrás kiváltságos csatornán keresztül árad, aki nem más, mint Szűz Mária. Amikor a Fiú Megtestesülését ünnepeljük, az Anya iránt is kifejezzük tiszteletünket. Mária befogadta az angyali üdvözletet, és szíve mélyéből válaszolt: „legyen nekem a te igéd szerint”. Az örök Ige ekkor kezdett el létezni, mint emberi lény az időben.
Nemzedékről nemzedékre tovább él a csodálat ez iránt a kimondhatatlan misztérium iránt. Az Angyal nem földi nevén szólította meg Máriát, hanem isteni nevével, „kegyelemmel teljes”, ami az eredeti görögben a „szeretett” kifejezéssel azonos. Máriát az Úr a kezdetektől fogva szerette, és a názáreti Szűz készségesen befogadja az isteni szeretetet. Ebben is tökéletes tanítványa Fiának, aki az Atyának engedelmeskedve valósítja meg teljesen saját szabadságát. Krisztus és a Szűz igenlő válasza, amellyel készek Isten akaratának teljesítésére, egyetlen Ament jelentenek, amivel szemben ámulatunkat és hálánkat fejezzük ki – mondta a Pápa, majd így folytatta homíliáját:
„Kedves Testvérek, milyen nagy ajándék, hogy ezt a szertartást Urunk születésének hírüladásakor mutathatjuk be. Milyen sok fényt meríthetünk ebből a misztériumból az egyházat szolgáló életünkhöz. Különösen Ti, kedves új bíborosok, milyen nagy támaszt találhattok küldetésetekhez, mint Péter utódának kiváló szenátusa. Ez a gondviselésszerű egybeesés hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a mai eseményt, amelyben különösen kitűnik az egyház péteri jellege, a másik, máriás jellege fényénél szemléljük. Az egyház máriás jellegének jelentőségére, a zsinat után, szeretett elődöm, II. János Pál pápa mutatott rá, következetesen jelmondatához, Totus tuus. Lelkiségében és fáradhatatlan szolgálatában mindenki számára világosság vált Mária, az egyház Anyja és Királynője jelenléte. Ezt a jelenlétet, II. János Pál, sokkal inkább mint valaha, 1981. május 13-án érezte a Szent Péter téren. Annak a tragikus eseménynek emlékére azt kívánta, hogy a Szent Péter teret uralja az Apostoli Palota faláról egy, a Szűzanyát ábrázoló mozaikkép és kísérje el hosszú pápasága kiemelkedő pillanatait és mindennapjait. Pápasága éppen egy évvel ezelőtt lépett be utolsó, fájdalmas, de egyben győzedelmes, valóban húsvéti szakaszába. Az Angyali Üdvözlet ikonja, jobban, mint bármi más, világosan érezteti velünk, hogy az egyházban minden ebből az eseményből fakad. Az isteni Ige befogadásának misztériumából, amikor a Szentlélek erejéből, az Isten és az emberiség közötti Szövetség tökéletes módon megpecsételődik. Az egyházban minden intézményt és szolgálatot, Péterét és utódaiét is, a Szűz anya palástja takar be, amely az Isten akaratára mondott „igen”-jének kegyelemmel teljes tere.
Olyan kapcsolatról van szó, amely mindannyiunk számára természetesen erősen érzelmi jellegű, ugyanakkor mindenekelőtt objektív értékű. Mária és az egyház között természetes kapcsolat áll fenn, amelyet a II. vatikáni zsinat erőteljesen hangsúlyozott és szerencsés választásként a Boldogságos Szűzről szóló értekezését a Lumen gentium k. konstitúció végére helyezett.
A péteri és a máriás jelleg közötti kapcsolatot a gyűrű jelképében is felfedezhetjük, amelyet nemsokára most átadok nektek – folytatta homíliájában a Szentatya. A gyűrű mindig a nász jele. Csaknem mindnyájan megkaptátok már püspökké szentelésetekkor, mint a hűség jelét. A bíborosi gyűrű, amelyet most adok át, megerősíti ezt az elkötelezettséget. Ismét nászajándékként arra emlékeztet benneteket, hogy mindenekelőtt bensőséges egységben éltek Krisztussal, hogy beteljesítsétek az egyház jegyesének küldetését. A gyűrű átvétele jelentse számotokra „igen”-etek megújítását. Az egyház két - máriás és péteri dimenziója, tehát találkoznak a caritász, a szeretet, a legnagyobb karizma legmagasabb rendű értékében.
Minden elmúlik ezen a világon. Az örökkévalóságban csak a Szeretet marad – mondta XVI. Benedek pápa. Ezért, kedves Testvérek, felhasználva ezt a nagyböjti időszakot, kötelezzük el magunkat arra, hogy megvizsgáljuk: valóban a szeretet irányítja-e mind személyes, mind egyházi tevékenységünket? Az első tett, amelyet Mária, az Angyali üdvözlet befogadása után végrehajtott, Erzsébet meglátogatása volt. Kezdeményezése a valódi, alázatos és bátor szeretet kifejezése, amelyet az Isten szavába vetett hit irányított. Aki szeret, elfelejti saját magát és testvérei szolgálatába áll. Ez az egyház példaképe! Minden egyházi közösség, mint Krisztus Anyja, arra kapott meghívást, hogy tökéletes készséggel befogadja Isten misztériumát és a szeretet útjára lépjen. Ez az az út, amelyen el kívántam kezdeni pápaságomat, mindenkit arra szólítva fel első Enciklikámmal, hogy az egyházat a szeretetben építsük, mint a szeretet közösségét – mondta végül a Szentatya, arra buzdítva a bíborosokat, hogy segítsék az egyházat Krisztus szeretetének terjesztésében a világban.