XVI. Benedek pápa homíliája a konzisztóriumon

„Számítok rátok, és az egész Bíborosi Kollégiumra, hogy hirdessük a világnak: „Deus caritas est” – kezdte homíliáját XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren tartott nyilvános, rendes konzisztórium során.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének vigíliáján, nagyböjt bűnbánó hangulata most az ünnepnek adja át helyét: ma, a Bíborosi Kollégium 15 új bíboros taggal bővül. A Szentatya köszöntötte a bíborosokat, a pátriárkákat, püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket és a világi híveket, valamint az új bíborosok hozzátartozóit. Háláját fejezte ki a kormány- és polgári hatóságoknak, a különféle nemzetek és intézmények képviselőinek. A rendes, nyilvános konzisztórium olyan esemény, amely ékesszólóan kinyilvánítja az egyház egyetemes természetét, azt, hogy jelen van a világ minden részében, és hirdeti az Üdvözítő Krisztus Jó Hírét – mondta a Pápa, majd így folytatta homíliáját:
Szeretett II. János Pál pápánk kilenc konzisztóriumot tartott, és ezzel döntő módon hozzájárult a Bíborosi Kollégium megújításához, a II. Vatikáni zsinat és Isten Szolgája, VI. Pál útmutatásai szerint. Bár az évszázadok során sok minden változott a bíborosi kollégiumot illetően, változatlan maradt ennek a fontos egyházi szervnek a lényege és alapvető természete. Ősi gyökerei, történelmi fejlődése és összetétele révén ma valóban, egyfajta „szenátus”, amelynek hivatása, hogy szorosan együttműködjön Péter utódával, az egyetemes apostoli szolgálatához kapcsolódó feladatok teljesítésében.
A Szentatya ezután az olvasmányokhoz fűzte szavait: Márk evangelista szavai visszavisznek bennünket az Egyház kezdeteihez, különös tekintettel a péteri szolgálatra. Jézus szavai eszünkbe juttatják a római pápa szerepének Nagy Szent Gergely számára oly kedves meghatározását: „Servus servorum Dei” – Isten szolgáinak szolgája. Jézus ugyanis arra intette Apostolait, hogy tekintélyüket egészen másképpen kell gyakorolják, mint ahogy azt a „világ urai” teszik. „Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.”
A teljes és nagylelkű készség mások szolgálatára a megkülönböztető jele azoknak, akik az egyházban tekintélyt gyakorolnak, mert így volt ez az Emberfia számára is, aki „nem azért jött el, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért. Éppen istensége révén vette fel a szolga alakját, mint ahogy ezt csodálatosan összefoglalja a Filippiekhez írt levél Krisztus himnusza.
Isten szolgáinak első szolgája tehát Jézus. Utána, és vele egységben következnek az Apostolok. Közöttük sajátos helyet foglal el Péter, akit az Úr azzal a felelősséggel bízott meg, hogy vezesse nyáját. A Pápa feladata, hogy elsőként legyen mindenki szolgája. Erről a magatartásról tesz tanúságot Péter apostolnak az elöljárókhoz intézett buzdítása. Péter tekintélye abból fakad, hogy tanúja volt Krisztus, a Jó Pásztor szenvedéseinek. Szavai mindenekelőtt Jézus magatartásának személyes megtapasztalásán alapulnak. Jézus az önfeláldozásig szolgált, megalázta magát a kereszthalálig, csak az Atyában bízott, aki a megfelelő időben felmagasztalta.
„A közöttetek élő elöljárókat, mint magam is elöljáró, Krisztus szenvedésének tanúja és egyben a jövőben föltáruló dicsőségének is részese, kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját:”Az Apostolfejedelem szavai különösen érvényesek a bíborosokra. Utalnak a húsvéti misztériumra, amely fokozottan jelen van szívünkben ezekben a nagyböjti napokban – mondta a Szentatya, majd a most kinevezett bíborosokhoz fordulva így folytatta beszédét: „Még szorosabban kapcsolódva Péter utódához, arra kaptatok meghívást, hogy együttműködjetek vele sajátos egyházi szolgálata teljesítésében és ez azt jelenti számotokra, hogy még intenzívebben részt vesztek a Kereszt misztériumában, még jobban osztoztok Krisztus szenvedéseiben. Ez lehetővé teszi majd számotokra, hogy még bőségesebben merítsetek a kegyelem forrásából és annak gyümölcseit hatékonyabban terjesszétek környezetetekben.
A Pápa enciklikája központi szavával foglalta össze a bíborosok által kapott meghívás értelmét: caritas – szeretet. A bíbor, amelyet viseltek – mondta – legyen mindig Krisztus szeretetének – caritas Christi – kifejezése, serkentsen benneteket Krisztus, Egyháza és az emberiség szenvedélyes szeretetére. A Pápa számít az egész bíborosi kollégiumra abban, hogy hirdessék a világnak: „Deus caritas est” – Az Isten szeretet - mindenekelőtt a keresztények közötti őszinte szeretetközösség révén. Járuljanak hozzá ahhoz, hogy a szeretet kiáradjon és életerővel töltse el az Egyházi hierarchia minden fokozatát, minden közösséget, szerzetesi intézetet, minden lelki kezdeményezést. „Számítok rátok, hogy az a közös erőfeszítés, amellyel tekintetünket Krisztus nyílt Szívére szegezzük, biztosabbá és gyorsabbá tegye a keresztények teljes egységéhez vezető utat. Számítok rátok, hogy a kicsinyek és a szegények érvényre juttatásával az egyház döntő módon hirdesse a világnak a szeretet civilizációját. Mindennek jelképét látom abban a bíborban, amelyet most magatokra öltötök. Legyen valóban a buzgó keresztény szeretet jelképe”.
A Pápa végül a názáreti Szűz anyai oltalmába ajánlotta kívánságait. Isten Fia tőle kapta a vért, amelyet azután a Kereszten ontott szeretete legmagasabb rendű tanúságaként.