XVI. Benedek pápa beszéde XIX. Nerses Bedros örmény pátriárkához és az örmény szinódus tagjaihoz

Az örmény katolikus egyház szinódusának tagjai, akik az anyaországból és a szétszóratásból érkeztek, hétfőn délelőtt pápai fogadással fejezték be egy hetes római tartózkodásukat. Először a szinódus állandó tanácsa tartotta meg összejövetelét, majd a szinódus tagjai ültek össze a Vatikánban.
Az örmény katolikus egyház világszerte mintegy 600 ezer hívőt számlál, akik nagy része főleg Kelet-Európában él. 120 pap gondoskodik lelki ellátásukról, akiknek munkáját mintegy 90 szerzetesnő segíti.
A Szentatya az örmény pátriárkai szinódushoz intézett beszédében egyházukat az „ősi” és „nemes” jelzőkkel illett, amelynek lelki kincsei nagy mértékben gazdagítják Krisztus Jegyese szépségét. Háláját fejezte ki azért, hogy az örmény katolikusok közössége szilárdan, olykor a vértanúságig ragaszkodott Péter Székéhez, a hit és a szeretet kölcsönös és termékeny kapcsolatában. A libanoni cilíciai pátriárkátushoz tartozó örmény katolikus egyház, a hosszú évszázadok során teljes mértékben részt vett az örmény nép történelmi viszontagságaiban, különösen szenvedéseiben, amelyekben a keresztény hit nevében volt része a rettenetes üldöztetés éveiben, amely a történelembe a „nagy gonoszság” – metz yeghern – szóval került be. A Szentatya emlékeztetett XIII. Leó pápa számos felhívására, amelyeket azért intézett a katolikusokhoz, hogy siessenek a sokat szenvedő örmény nép segítségére, továbbá arra, hogy XV. Benedek pápa is határozottan fellépett az örmény nép érdekében. Az örmények, akik mindig is arra törekedtek, hogy szorgalmas munkájukkal és méltóságukkal beépüljenek az őket befogadó társadalomba, továbbra is tanúságot tesznek az Evangéliumhoz való hűségükről. Az örmény katolikusok közössége számos országban, szétszóratásban él, a cilíciai pátriárkátus területén kívül is. Ezt figyelembe véve az Apostoli Szentszék eparchiákat vagy püspökségeket állított fel, ahol erre szükség volt, a hívek lelki ellátása céljából. A Gondviselés az örmény katolikusok pátriárkátusát Közel-Keleten Cilíciában, majd ezt követően Libanonban állította fel. Erre minden örmény katolikus hívő úgy tekint, mint évszázados kulturális és liturgikus hagyományaik szilárd lelki vonatkozási pontjára. A Szentatya ezután arra mutatott rá, hogy a különféle egyházak, amelyek Megvilágosító Gergelyt ismerik el közös alapító atyjuknak, megosztottságban élnek, annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben szívélyes és gyümölcsöző párbeszédet kezdtek egymással, közös gyökereik újra felfedezésére. A Pápa bátorította ezt a megújult testvériséget és együttműködést, annak a reményének adva hangot, hogy új kezdeményezések születnek a teljes egység felé vezető közös úton. Ha a történelmi események következtében az örmény egyház szét is töredezett, az Isteni Gondviselés gondoskodik majd róla, hogy egy napon ismét egységes legyen, vezetői között testvéri egyetértés uralkodjon, és teljes egységben legyen Róma Püspökével. Ennek a kívánatos egységnek volt vigasztaló jele az örmény egyház 1700 éves fennállásának ünneplése a Pápa szeretett előde, II. János Pál részvételével. Az Úrnak, az időben zarándok egyház iránti szeretete megadja majd a keresztényeknek a szükséges eszközöket ahhoz, hogy megvalósítsák Krisztus sürgető kívánságát: „ut unum sint” – hogy egyek legyenek. Legyünk mindnyájan Krisztus eszközei, Ő, aki az Út, az Igazság és az Élet, lehetővé teszi, hogy kitartsunk erőfeszítéseinkben, hogy mielőbb egy nyáj legyen és egy Pásztor.
Végül a Szentatya Mária mennyi közbenjárásáért fohászkodott, illetve Megvilágosító Szent Gergely oltalmát kérte az örmény katolikusok közösségére, majd Apostoli Áldásával búcsúzott el az örmény katolikusok szinódusának tagjaitól.