XVI. Benedek pápa beszéde az Ad Gentes zsinati határozatról tartott nemzetközi konferencia résztvevőihez

Szombaton (március 11-én) ért véget az a 3 napos nemzetközi értekezlet, amellyel megemlékeztek az egyház missziós tevékenységével foglalkozó zsinati határozat közzétételének 40. évfordulójáról. Az értekezletet az Evangelizálási Kongregáció és a Pápai Orbán Egyetem együtt szervezte meg. Az egyetem római székhelye látta vendégül az 5 világrészről érkezett 1000 résztvevőt. Az értekezlet során földrészek szerint is megvizsgálták a missziós munkával kapcsolatos kihívásokat és foglalkoztak a missziózás jövőjével. Az Európának szentelt délelőtt során Joachim Meisner kölni és Vinko Puljic szarajevói bíboros érsek tartott előadást. Meisner bíboros kiemelte, hogy miközben az egész világon gyarapodik az egyház, Európában egyre csökken tagjainak száma, Puljic bíboros szerint pedig bizonyára előbb utóbb Afrikából és Ázsiából érkeznek hithirdetők Európába, amely immár missziós területté vált.
Szombaton délelőtt XVI. Benedek pápa az Áldások Termében fogadta a nagy nemzetközi konferenciára érkezett résztvevőket, akik nevében Crescenzio Sepe bíboros, az Evangelizálási Kongregáció prefektusa mondott köszöntőt. A Pápa örömmel üdvözölte az értekezlet összehívásának gondolatát, mint mondta: „állandóan szükség van arra, hogy elmélyítsük a II. Vatikáni Zsinatra vonatkozó ismereteket és a Zsinatnak az egyház életére és küldetésére gyakorolt hatását.”
Az Ad gentes zsinati határozat 1965. december 7-én történt kihirdetése új lendületet adott a missziós tevékenységnek. A dekrétum még jobban megvilágította a missziós elkötelezettség teológiai alapjait, értékét és időszerűségét a változó világban és azokkal a kihívásokkal szemben, amelyeket a modern világ jelent az evangélium hirdetése számára. Az egyház még világosabban felismerte missziós hivatását, azt, hogy a misszió szorosan hozzátartozik magához a természetéhez. Krisztus parancsának engedelmeskedve, aki elküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, a keresztény közösség is érzi, hogy hivatással rendelkezik a harmadik évezred emberei felé, hogy ők is megismerjék az evangéliumi üzenet igazságát és az üdvösség útját. Mindez nem valami szabadon választható feladat, hanem Isten Népének sajátságos hivatása, kötelesség, amelyet maga az Úr Jézus bízott minden keresztényre.
Az Ad gentes zsinati határozat, ráirányította a figyelmet az egyház missziós tevékenységének eredetére, azaz Isten szentháromságos életére és szeretetkapcsolatára is, amely kiárad az egész emberiségre. Minden a Mennyei Atya szívéből forrásozik, Aki „úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Az Egyház feladata az, hogy szüntelenül közölje ezt az isteni szeretetet, a Szentlélek életadó kegyelme által.
A keresztény nép a kezdetektől világosan felismerte annak fontosságát, hogy a missziós tevékenység által azok is részesüljenek az isteni szeretet gazdagságából mindazokat, akik még nem ismerik Krisztust. Az egyház ma új kihívásokkal találja szemben magát és készen áll a párbeszédre a különböző kultúrákkal és vallásokkal és arra törekszik, hogy minden jóakaratú emberrel közösen fáradozzon a békés együttélés megteremtéséért. A missio ad gentes területe így egyre szélesebbé válik és nemcsak már nemcsak földrajzi és jogi megfontolások alapján. Ma már ugyanis nem csupán a nem keresztény népek és távoli területek, hanem a különböző társadalmi-kulturális környezetek és főként az emberi szívek is rászorulnak a missziós tevékenységre. Az evangelizáló küldetéshez szükség van türelemre, előrelátásra, bátorságra, alázatra és az idők jeleinek felismerésére. Igen, az egyház küldetése az, hogy szolgálja a mai kor embereit, és ezt azáltal teszi, hogy ráhagyatkozik Jézusra, engedi, hogy Igéje megvilágítsa és az Ő nyomdokain jár a testvérek nagylelkű szolgálatában. Ezzel kapcsolatban a Pápa megemlékezett azokról, akik az utóbbi időben életüket adták az Evangéliumért, végül az Úr gondjaira bízta mindazokat, akik különböző módokon az Ő nagy szőlejében munkálkodnak.