Ha árny borul a Jézus feltámadásába vetett hitre, összeomlik a keresztény remény és messianizmusok veszik át a helyét – A vatikáni lelkigyakorlat pénteki elmélkedése

Jézus imája a Getsemáni kertben, halála a Kálvárián és feltámadása. A keresztény üdvösség drámájáról elmélkedett pénteken délelőtt Marco Cé bíboros, nyugalmazott velencei pátriárka, aki a vasárnap kezdődött nagyböjti lelkigyakorlatot tartja a Vatikánban XVI. Benedek pápának és a Római Kúria tagjainak.
Négy napon át a lelkigyakorlat elmélkedései Márk evangelista elbeszélését követték a Jordánban való keresztelkedéstől a Fülöp Cézáreája környéki állomásig, Jézus messiási nagyságát írva le, amint Isten országát hirdeti, és csodákat tesz. Az ötödik napon, pénteken Cé bíboros elmélkedésének hangvétele megváltozik, amikor az Evangélium rátér Jézus látszólagos, ám a kortársak számára véglegesként megélt kegyvesztettségének leírására. Amikor Jézus számára eljön a pillanat, hogy belép Jeruzsálembe és ezzel megkezdi földi életének utolsó szakaszát, az igehirdető és gyógyító Krisztus úgy dönt, hogy messiási mivoltát „szigorú csendbe” burkolja azért, hogy azt a nép „ne keverje össze” „hiú, világi reményekkel”. Most Jézus magányossága kerül előtérbe és egyszersmind feltétel nélküli önátadása az Atya akaratának. A velencei nyugalmazott pátriárka meghatóan ecseteli Krisztus pszichés és emberi lelkiállapotát, amikor közeleg számára az elfogatás és a halál pillanata. A Getsemáni kerttől fogva Jézus „drámaian egyedül van”. Azt kéri, hogy ne kelljen innia a Szenvedés kelyhéből, ugyanakkor fenntartás nélkül elfogadja azt, amit az Atya számára előírt. „Nincs ennél emberibb és szenvedőbb imádság” – mondta prédikációjában Cé bíboros, aki szerint ez egyben a legnagyobb gyermeki odaadásról tanúskodik.
Az elmélkedés második részében a márki evangélium utolsó fejezetének első nyolc sorát elemzi a nyugalmazott pátriárka, azt a döbbenetet, amit az üres sírt felfedező asszonyok éreznek. Az ifjú láttán, aki Krisztus feltámadását hirdeti és azt, hogy tanítványait Galileában várja, az asszonyok rémülten elmenekülnek. Ez a visszautalás Galileára, ahonnan Márk evangéliuma kiindult (Jézus nyilvános működésének színhelye), egy új kezdetre, az Egyház kezdetére utal, amely az időben beteljesíti Jézus misztériumát. Ezen az evangéliumi lapon áll az a hitvallás, amely kereszténnyé tesz – folytatta Cé bíboros, aki elmélkedését azzal a gondolattal zárta, hogy kétezer év elteltével a keresztényeknek minden nap meg kellene élniük azt a csodálkozást, amelyet az asszonyok éreztek a sírboltnál, ugyanis itt és nem másutt gyökerezik a hit. Ha elhalványul a Krisztus feltámadásába vetett hitünk, akkor azonnal elvész a reményünk. Türelmetlenné válunk, és világi messianizmusokba kapaszkodunk, mint amilyen a siker – ezáltal kiüresítve Krisztus Keresztjét, amelyben egyedül áll a feltámadás ígérete. A keresztség belemerített minket Krisztus halálába és részesévé tett feltámadásának; ezt a kegyelmet kell befektetnünk a hétköznapi életbe, Isten ránk vonatkozó tervének engedelmeskedve, a testvéreink iránti szeretetbe – mondta még Marco Cé bíboros a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat prédikátora.