A római Santa Maria Nova bazilikában vasárnap Római Szent Franciskára emlékeztek

Római Szent Franciska liturgikus emléknapját tartották március 5-én a Santa Maria Nova ősi római bazilikában, amelyben Franciska gyakran imádkozott és ahol életét Istennek és a testvérek szolgálatának szentelte. Angelo Sodano bíboros, a templom védnöke mutatta be a szentmisét, amelyen jelen volt az olivetánus bencések főapátja, a rend több más képviselője, számos pap, a római polgári hatóságok képviselői és egyszerű hívek sokasága. A szentmise után Sodano bíboros a városi rendőrség zenekarának kíséretében a bazilika Forum Románumra néző szép teréről megáldotta az alkalomra ott parkoló hivatali és magán gépkocsikat, kérve Római Szent Franciska közbenjárást, akit XI. Piusz pápa az autóvezetők égi pártfogójának nyilvánított.
Angelo Sodano bíboros a szentmisén mondott homíliájában felidézte Római Szent Francisa életét és példaképül állította mindenki számára a szegények iránti szeretetét. Franciska 56 évesen 1440-ben hunyt el, de életszentségének híre a mai napig fennmaradt. Miután megözvegyült az olivetánus bencés atyák lelki vezetése alatt a bencés obláták rendjében teljesen az evangéliumi életnek szentelte magát. 1425-ben, 41 éves korában a Santa Maria Nova bazilikában tette le szerzetesi fogadalmait. Róma városa azokban az időkben kétségbeejtő körülmények között tengődött. Lakossága 25 ezerre csökkent, a népet háborúk, nélkülözések és pestis tizedelte. A nemesi családból származó Franciska nem tartotta méltatlannak, hogy lehajoljon az elesettekhez az akkori Róma legszegényebb negyedeiben, a Trastervere, a Campo Marzio és a Palatinusz lakosai között. Franciska így azt a társadalmi apostolkodást valósította meg, amelyet egyetlen társadalom sem nélkülözhet. Mindez Krisztus szavai nyomán belső indíttatásból fakadt: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Ez az életprogram inspirálta Római Szent Franciska életét olyan korszakban, amelyben Rómát nagy csapások sújtották. Azt az örökséget hagyta ránk – mondta végül Sodano bíboros -, hogy a testvérek iránti szeretetet magunk számára is tekintsük életszabálynak. számára.