XVI. Benedek pápa hamvazószerdai szentbeszéde a Santa Sabina római bazilikában
Hamvazószerdán délután XVI. Benedek pápa a római Santa Sabina ókeresztény bazilikában
mutatta be az ünnepi szentmisét, amely során megáldotta a hamut, meghamvazkodott és
meghamvazott bíborosokat, püspököket, szerzeteseket és híveket. A szertartás a bencés
szerzetesek Sant’ Anselmo templomában kezdodött a bunbánatra szólító buzdítással:
„Ez a megtérés, a hit elmélyítse, az intenzív ima és a tevékeny szeretet idoszaka.”
A bunbánati körmenet során, a Santa Sabina bazilika felé tartva a Mindenszentek
litániáját énekelték.
"A bunbánati körmenet, amellyel megkezdtük ezt a
mai szertartást, segít, hogy belépjünk a Nagyböjt tipikus lelkiségébe, mely a megtérés
és a lelki megújulás személyes és közösségi zarándoklata” – XVI. Benedek pápa ezekkel
a szavakkal kezdte szentbeszédét a Santa Sabina bazilikában, majd megvilágította a
nagyböjti stációk osi római szokásának jelentését. A nagyböjti idoszakban a római
hívek a zarándokokkal együtt minden nap egy-egy vértanú emlékére emelt templomnál
találkoztak, ahol egy elidoztek, azaz stációt tartottak. A bazilikákban kihelyezték
a vértanúk ereklyéit, szentmisét mutattak be a híveknek, amelyet körmenet elozött
meg, amely során a Mindenszentek litániáját énekelték. A római egyház így emlékezik
azokra, akik vérük ontásával tettek tanúbizonyságot Krisztusról és emlékük felidézésével
ösztönözni akarja a keresztényeket, hogy újítsák meg elkötelezettségüket az evangélium
iránt. Telnek-múlnak az évszázadok, ám ezek a szertartások máig megorizték értéküket,
mert arra emlékeztetnek, hogy ma is mennyire fontos, hogy megalkuvások nélkül elfogadjuk
Jézus hívását: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztéjét minden
nap és kövessen engem” (Lk 9,23). Folytatva homíliáját a Szentatya ezután a nagyböjt
elso napjának egy sajátságos mozzanatáról, a hamvazkodásról elmélkedett. Nem csupán
rituális tett a hamvazás, hanem valami olyan, ami megérinti mindannyiunk szívét.
Joel profétának a szentmise olvasmányában elhangzott figyelmezetése számunkra is értékes
felhívás arra, hogy külso gesztusainknak összhangban kell állniuk a lélek oszinteségével
és a következetes cselekedetekkel. Mit ér ugyanis, ha megszaggatjuk ruháinkat, de
a szívünk távol áll az Úrtól, azaz a jótól és az igazságosságtól. Egyedül az a fontos,
hogy bunbánó lélekkel visszatérjük Istenhez és elnyerjük az O kegyelmét. Új szívért
és eros lelkületért könyörgünk az Úrhoz a bunbánati zsoltárban: „Könyörülj rajtam
Istenem…vétettem ellened.” Bunei tudatában az igazi hívo egész önmagával kéri Isten
bocsánatát, mert egyedül ezáltal tudja visszanyerni az örömet és a reményt. A
nagyböjti lelkiség egy másik aspektusa a bunbánat és a gonosz szellem elleni küzdelem.
A kereszténynek naponta, de foként a nagyböjti idoszakban kitartóan harcolnia kell,
amint Krisztus tette a júdeai sivatagban és a Getszemáni kertben, ahol szembefordult
a legfobb kísértéssel és teljesen az Atya akaratára hagyatkozott. Lelki küzdelem ez,
amely a bun és a sátán, minden bun eredete és oka ellen irányul. A küzdelem egész
lényünket igénybe veszi és állandó figyelmet és orködést igényel. A hivo ember ezt
a küzdelmet az imádság, a böjt és a bunbánat fegyvereivel vívja. Az isteni Mester
engedelmes követése a keresztényeket a béke tanúivá és apostolaivá teszi. Azt is mondhatnánk,
hogy ez a valóban keresztény válasz a világ békéjét fenyegeto eroszakra, nem pedig
az eroszak, nem a gyulölet, sem pedig a hamis spiritualitásba való menekülés. Krisztus
követoinek azon az úton kell járniuk, amelyen Krisztus járt, aki saját kora és minden
kor gonoszságával szemben átölelte keresztjét és a szeretet hosszabb, de hatékonyabb
útját választotta. Az O nyomodokain és Vele együtt kötelezzük el magunkat jóval a
rossz ellen, igazsággal a hazugsággal szemben és szeretettel a gyulölettel szemben.
A szeretetnek pedig konkrét tettekben kell megnyilvánulnia, foként szegény és
ínségben levo testvéreink iránt. Jézus arra buzdítja a keresztényeket, hogy legyenek
a világ világossága, hogy a jócselekedeteket látva az emberek dicsoítsék Istent. Az
egyház számára a szeretetszolgálat nem egyfajta szociális gondoskodás, hanem természetéhez
tartozik, amellyel kifejezi saját lényegét – emlékeztetett a Szentatya Deus caritas
est enciklikája szavaira. XVI. Benedek pápa hamvazószerdai homíliáját ezekkel
a szavakkal zárta: „fogadjuk el azt a tanítást, amelyet ezekben a hetekben az egyháztól
boségesen kapunk. Kötelezzük el magunkat az imádságra, a még nagyobb bunbánatra és
böjtölésre és a testvéreink iránti nagyobb figyelemmel haladjunk a Húsvét felé. Oltalmazzon
bennünket a Szuzanya, az Egyház Anyja, Krisztus minden követojének igazi példaképe.