„Irányelvek a cigánypasztorációhoz” – közzétették az Elvándorlók és Úton levők Pápai
Tanácsának dokumentumát
Kedden délelőtt fél 12-kor a Szentszék Sajtótermének II. János Pál aulájában bemutatták
az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának „Irányelvek a cigánypasztorációhoz”
c. dokumentumát. Beszédet mondott Stephen Fumio Hamao bíboros, a Tanács elnöke, valamint
Agostino Marchetto érsek, a tanács titkára. A 2005. december 8-án, Szeplőtelen
Fogantatás ünnepén kelt dokumentumot bevezető bemutatóban olvashatjuk: II. János
Pál pápa, a Pastor Bonus k. Apostoli Konstitúcióval az Elvándorlók és Úton levők Pápai
Tanácsát a következő feladattal bízta meg: „kötelezzék el magukat, hogy a helyi
egyházakban hatékony és megfelelő lelki ellátást biztosítsanak, ha kell, erre alkalmas
lelkipásztori struktúrák révén, mind a menekültek és száműzöttek, mind az elvándorlók,
a nomádok, valamint a cirkuszosok részére.” A bevezető utal a cigánypasztoráció
V. világkongresszusára, amelyet 2003-ban Budapesten rendeztek meg, és amely része
volt a pápai felhívásra adott válasznak. Fumio Hamao bíboros felszólalásában arra
mutatott rá, hogy a budapesti összejövetel lehetővé tette a kérdés teológiai és ekléziológiai
szempontjainak elmélyítését. Agostino Marchetto érsek, a Tanács titkára
többek között megállapította: a cigányok sajátságos kisebbséget alkotnak, mivel nem
rendelkeznek saját állammal, amely biztosíthatná számukra a megfelelő polgári védelmet.
Szükség van tehát a kormányok részéről egy közös politikára, amely kiragadja a cigányságot
a nyomorból és a kitaszítottságból. A kormányok kötelessége, hogy tiszteletben tartsák
ezt a kisebbséget a kisebbségek között és gyökeresen kiirtsák az irányukban még megmutatkozó
faj- és idegen gyűlölet minden megnyilvánulását. Az egyház is járuljon hozzá ahhoz,
hogy a nemzeti és nemzetközi intézményeknek a cigányok érdekében hozott döntései befogadást
találjanak a mindennapi életben – mondta felszólalásában Agostino Marchetto érsek. Az
„Irányelvek a cigánypasztorációhoz” k. dokumentum a bevezető és az előszó után 6 fejezetre
tagolódik, amelyek címe a következő: Kevéssé ismert népesség, amely gyakran
a társadalom peremére kerül Az Egyház gondoskodása Evangelizálás és inkulturáció Evangelizálás
és az emberi felemelkedés elősegítése A cigánypasztoráció sajátságos szempontjai Lelkipásztori
struktúrák és munkatársak
A dokumentumot egy végső kívánság zárja, amely
annak a reménynek ad hangot, hogy az irányelvek megfelelő választ adnak a cigánypasztoráció
kihívásaira. A nomádok csaknem mindenhol tapasztalható jelenléte szüntelenül arra
emlékeztet bennünket, hogy hittel éljük meg földi zarándokutunkat, megvalósítva a
keresztény szeretetet és közösséget, amelyre II. János Pál pápa buzdított mindenkit
„Novo Millennio Ineunte” k. Apostoli Levelében.