"Imádkozzatok, hogy a Szentlélek mindig támogassa szolgálatomat" - kérte a hívek imáit XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során

Katekézisében a Szentatya a nap liturgikus ünnepéhez fűzte elmélkedését. Szent Péter székfoglalásának, „katedrájának” ünnepe ősi hagyomány, amelyről Rómában már a IV. századtól kezdve megemlékeztek. Ezen a napon hálát adunk Istennek azért a küldetésért, amelyet Péter apostolra és utódaira bízott. A „katedra” szószerint a püspöki széket jelöli, amely egy egyházmegye anyatemplomában van elhelyezve, amelyet ezért neveznek katedrálisnak, székesegyháznak. Ez a katedra a püspök hatalmának jelképe, különösen is tanítóhivatalát jelzi, vagyis azt az evangéliumi tanítást, amelyet a püspöknek, mint az Apostolok utódának, meg kell őriznie és tovább kell adnia a keresztény közösség számára. Amikor a püspök birtokába veszi a rábízott részegyházat, fején a püspöksüveggel, mitrával és kezében pásztorbotjával helyet foglal a püspöki székben. Mint mester és mint pásztor, innen vezeti híveit a hit, a remény és a szeretet útján.
Milyen volt tehát Szent Péter „katedrája”? Péter, akit Krisztus, mint „sziklát” választott ki, amire Egyházát építette, Jeruzsálemben kezdte szolgálatát, az Úr Mennybemenetele és Pünkösd után. Az Egyház első „székhelye” a Cenákulum volt, és valószínű, hogy abban a teremben, amelyben Mária, Jézus anyja is együtt imádkozott a tanítványokkal, különleges helyet tartottak fenn Simon Péter számára. Ezt követően Péter székhelye Antióchia lett, az a város, amely Szíriában, az Orontész folyó partján terült el és abban az időben Róma és az egyiptomi Alexandria után a római birodalom harmadik metropolisza volt. Ez volt az a város, ahol Barnabás és Pál hirdette az evangéliumot, és ahol a tanítványokat először nevezték keresztényeknek. Antióchia első püspöke Péter volt, ezért a római Martyrologum, a naptár reform előtt, előírta, hogy Antióchiában sajátosan ünnepeljék meg Péter katedráját. Innen a Gondviselés Pétert Rómába vezette, ahol vértanúsággal fejezte be az Evangélium szolgálatát. Ezért Róma székhelye, amely a legnagyobb dicsőségben részesült, egyben megkapta azt a tisztséget is, amelyet Krisztus Péterre bízott, hogy szolgálja az összes részegyházat, Isten egész népe épülésére és egységére. Rómát ezért Péter utódának székhelyeként ismerték el, és Róma püspökének „katedrája” képviselte annak az Apostolnak a székét, akit Krisztus azzal bízott meg, hogy legeltesse egész nyáját. Erről tanúskodnak a kezdetektől fogva az egyházatyák, mint például Szent Iréneusz, lyoni püspök, aki Az eretnekség ellen c. művében úgy írja le Róma egyházát, mint a legnagyobb és legősibb egyházat, amelyet mindenki ismer, amelyet Rómában két dicsőséges apostol, Péter és Pál alapított. Ezzel az egyházzal kell összhangba lennie az egyetemes egyháznak, vagyis a világ bármely részén élő hívőknek. Tertullianusz pedig megállapította: „Mily boldog Róma Egyháza! Az egész tanítást maguk az Apostolok ontották rá vérükkel”. Róma püspökének széke tehát nemcsak a római közösségnek szóló szolgálatát jelképezi, hanem azt a küldetését is, hogy vezesse Isten egész népét.
Péter „katedrájának” ünneplése azt jelenti, hogy erőteljes lelki jelentőséget tulajdonítunk neki, elismerjük benne Isten, az örökös Jó Pásztor szeretetének kiváltságos jelét, azt, hogy egész egyházát össze akarja gyűjteni és vezetni kívánja az üdvözülés útján. Az egyházatyák tanúságtételei közül a Pápa Szent Jeromos szavait idézte: „Nem követek más primátust, mint Krisztusét, ezért lépek egységre Péter székével. Tudom, hogy erre a sziklára épült az egyház”.
Kedves Testvérek! – mondta katekézise végén a Szentatya. Amint tudjátok, a Szent Péter bazilika apszisában található az Apostol Katedrája, Bernini érett kori műve, amely egy nagy, bronzból készült trónus, és amelyet a négy egyházdoktor tart: Szent Ágoston és Szent Ambrus, nyugatot, Aranyszájú Szent János és Szent Anasztáz pedig keletet képviselik. Arra szólítalak fel benneteket, hogy álljatok meg ez előtt a nagy hatású mű előtt, amelyet ma olyan sok gyertya díszít. Imádkozzatok különösen azért a szolgálatért, amelyet Isten rám bízott. Felemelve tekinteteteket, az alabástrom ablak felé, amely pontosan a Katedra felett helyezkedik el, fohászkodjatok a Szentlélekhez, hogy világosságával és erejével mindig támogassa mindennapi szolgálatomat az egész egyház számára. Ezért, csakúgy, mint hűséges figyelmetekért köszönetet mondok – fejezte be katekézisét XVI. Benedek pápa.