Julian Herranz bíboros emlékei II. János Pál pápáról

„Jerikó környékén – Emlékek Szent Josémariáról és II. János Pálról”- címmel jelent meg az a kötet, amelyben Julian Herranz spanyol bíboros, a Törvényszövegek Értelmezése Pápai Tanácsának elnöke feleleveníti Szent Josemaría Escrivá-hoz és II. János Pál pápához fűződő személyes emlékeit. A bíboros felidézi azt a találkozást is, amely 2004. december 17-én jött létre közte és Stanisław Dziwisz érsek között. Abban az időszakban a tömegtájékoztatási eszközök, de vatikáni körök is, gyakran felvetették a kérdést, hogy II. János Pál, előrehaladó betegsége miatt, vajon fontolgatta-e esetleges lemondását, az Egyházi Törvénykönyv 332. kánonjának értelmében.
„Kifejtettem azt a véleményemet, hogy a Szentatyának nem kellene lemondania életkora miatt, 75 vagy 80 éves korában, hiszen egészen más az a küldetés, amit a püspökök kapnak a Pápától, hogy kormányozzanak egy helyi egyházat vagy egyházmegyét, mint az a küldetés, amelyet a Pápa kap abban a pillanatban, amikor elfogadja megválasztását.” – emlékezik vissza Herranz bíboros. Dziwisz érsek mindössze annyit mondott, hogy a Pápa tökéletesen Isten akaratára, az Isteni Gondviselésre bízta magát, és ha nem mondott le, ez azért volt, hogy ne teremtsen veszélyes precedenst utódai számára. Herranz bíboros könyvében utal VI. Pálra is, aki, mint közismert, élete utolsó éveiben fontolgatta, hogy követi V. Celesztin példáját, aki 1324. december 13-án mondott le. VI. Pál ezt nem tette meg, de Herranz bíboros biztosra véli, hogy Montini pápa megírta lemondó levelét és azt olyan titkos helyen őrizte, amelyet csak személyi titkára, Pasquale Macchi ismert. A levelet csak akkor bontották volna fel, ha a pápa egészségi állapota olyan mértékben romlott volna, hogy nem lett volna képes az egyház kormányzására.