A templomba járó emberek anyagilag jobb körülmények között élnek Amerikában - Az Economist hetilap cikk ismertetése

Az Economist angol gazdasági hetilap karácsonyi számában ezzel a címmel jelent meg egy hosszú cikk, amely egy amerikai közgazdász kutatási eredményeit mutatja be a vallásosság és az anyagi jólét kapcsolatáról. Jonathan Gruber, a Massachusetts Institute of Technology közgazdászának állítása szerint a hit rendszeres gyakorlása magasabb iskolai végzettséget és pénzügyi bevételeket, valamint alacsonyabb válási arányt eredményez. Kutatásai – melyeket a különböző keresztény felekezetű, más vallású illetve ateista, de nem-hispán eredetű amerikai lakosságon végzett – azt mutatják, hogy a templomba járás növekedése az egyén bevételeinek 10%-os növekedését eredményezi.
Az az elképzelés már hosszú múltra tekint vissza, hogy a vallás anyagi előnyökkel is jár. Száz évvel ezelőtt Max Weber érvelt azzal, hogy a protestáns munkaetika áll Európa gazdagsága, jóléte mögött. Nemrégiben Robert Barro, a Harvard egyetem professzora is vizsgálta a vallás és a gazdasági növekedés közti kapcsolatot. Számos tanulmány jut arra az eredményre, hogy a hit gyakorlása alacsonyabb bűnözési aránnyal és droghasználattal jár. 20 évvel ezelőtt Richard Freeman, egy másik harvardi közgazdász jutott arra a következtetésre, hogy a templomba járó fekete fiatalok nagyobb arányban járnak iskolába és kisebb arányban követnek el törvénybeütköző cselekedeteket, valamint használnak drogokat.
Eddig kevés mérésre alapozott kutatást végeztek a témában. Jonathan Gruber a valós okok és a véletlenek megkülönböztetésére a vegyes etnikumú lakónegyedekre és a vallási hovatartozásra vonatkozó információkat használta fel. Ugyanis szociológusok régóta állítják, hogy az emberek hajlandóbbak templomba járni, ha szomszédaik is ugyanahhoz a valláshoz tartoznak. (Pl. a bostoni lengyelek, ahol sok olasz és ír katolikus él nagyobb számban járnak misére, mint Minneapolisban, ahol nagyobb számban élnek a skandináv származású protestánsok.) Az egy valláshoz tartozó nemzetiségek sűrűségének vizsgálata egy adott városban tehát jó alapnak tűnt a templomba járás felmérésére.
Az etnikai sűrűség önmagában azonban nem jelent anyagi gyarapodást. Felmérések szerint ugyanis aki nagyszámú saját nemzetiségéhez tartozóval él egy környéken, általában rosszabb anyagi körülmények között él, mint aki nem „gettóban” él. Gruber ezért csak az azonos valláshoz tartozók sűrűségét vette alapul kutatásaiban, mellőzve a faji hovatartozást. Számításai szerint az egy valláshoz tartozók sűrűségének 10%-os növekedése 8,5%-kal növeli a templomba járás arányát és ez 0,9%-os növekedést jelent az anyagi bevételek terén. (Tehát mivel sok nem-lengyel katolikus él Bostonban és kevés Minnesota-ban, a bostoni lengyelek többet járnak templomba és gazdagabbak, mint a bostoni svédek és a minnesotai lengyelek az ottani svédekhez képest.)
Mivel a városok közötti általános különbségek tényezőit már felkutatták, Gruber ezeket áttanulmányozva arra végső következtetésre jutott, hogy a hit gyakorlása lehet csak a kizárólagos oka az anyagi bevételek különbségeinek. Felmerül tehát a kérdés, hogy a templomba járás hogyan tehet gazdagabbá? Gruber több lehetőséget ajánl válaszként:

Egyrészt a templomba járás „társadalmi tőkét” von maga után, azaz kapcsolatok hálóját, amely erősíti a bizalmat. Közgazdászok szerint ezek a kapcsolatok nagyon értékesek lehetnek, mert ha nagyobb a bizalom, az üzleti megegyezések is könnyebben létrejönnek és a pénzügyi tranzakciók olcsóbbak. Tehát a templomba járás egyszerűen hatékonyabbá teheti az üzleti tevékenységet.
Gruber másik feltételezése, hogy a templomba járók közös érzelmi háttérrek és információcserével rendelkeznek és valószínűbb, hogy életbiztosítást kötnek. Ez lehetővé teszi, hogy könnyebben kerüljenek ki sorcsapásokból, pl. munkahely elvesztése, mint azok, akik nem élvezik plébániai társaik támogatását, mert nem tartoznak vallási közösséghez.
A vallás és a jólét az iskolázottsággal is összefüggésben áll. Gruber kutatási eredményei szerint a gyakoribb templomba járás általában magasabb iskolázottsággal jár és kevesebb felsőoktatási tanulmány megszakításával. A mozgalmasabb egyházi élet az egyházi iskolák számának növekedéséhez is vezethet, amely szintén növelheti az iskolázottságot.
Végül maga a hit lehet az a csatorna, melyen keresztül a templomba járók gazdagabbá válnak: a hívőket hitük miatt talán kevésbé viseli meg az élet mindennapi nyűge és bizakodóbb magatartásuk sikerhez vezet – zárul az Economist cikke a vallás és az anyagi jólét kapcsolatáról.